Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Fair To Midland
Kiadó: eOne Music Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 54:37
Értékelés: 5/5
Texas néhány kivételes elmét adott a világnak, és most nem Walkerre, a texasi „rangerre” célzok. Az örömöm oka ezúttal zenei természetű: a Fables From A Mayfly: What I Tell You Three Times Is True című remek lemez után alig vártam a folytatást. Közben kiadót váltottak, elbúcsúztak a Serjical Strike-tól, cserélődött a ritmusszekció is (2011-ben ugyanis a basszusgitárost és a dobost is lecserélték), de az ötletek ereje és az alkotói vágy, hogy a környező világ érzékelésének alternatív koncepcióit kibontsák, megőrizve személyes zenei integritásukat és felismerhetőségüket, érintetlen és sértetlen maradt. Mivel a nagyszerű és méltán dicsért Fables From A Mayfly óta négyéves szakadékot kellett áthidalniuk, a világ görcsbe rándulva várta, hogy egyáltalán lehet-e még bármit hozzátenni és mondani az ismétlés nélkül. Őszintén szólva: igen! A texasi zenei trösztnek sikerült megőriznie az élességet, a fülbemászó popos progresszivitást és azt a művészien elemző megközelítést is, hogy mit jelent valójában a zene mint jelenség térben és időben. Az Arrows And Anchors ugyanis olyan lemez, amit akár tökéletes időféregjáratnak is nevezhetnénk: beszippant, és 55 percre átsugároz a jövőbe, mert miután megnyomod az eposz indítógombját, először testetlen anyaggá olvadsz, az utolsó szám után pedig visszafolysz a valóságba, hogy aztán újra megtedd az utat, de erről kicsit később.
Amikor először lépre mentem a Fair To Midland nevű csapatnál, ahhoz Darroh Sudderth dallamos, a melodikus játékosság ellenére is hatalmas mágnesessége járult hozzá, ami sok mindenben hasonlít az At The Drive In és a Mars Volta első számú torkára, Cedric Bixler Zavalára. A fiatal Sudderth karizmával és egzotikus származással is rendelkezik (ennek az egzotikumnak a nagy részéért az indián vér tekintélyes adagja felel), ráadásul sértetlenül működő agykéreggel és hatalmas tehetséggel. Ugyanez elmondható a zenekar többi tagjáról is, akik képesek a hangokba önteni a progresszív zene sötét, hatalmas és érzelmes rejtélyességét, amelyben szimbiózisban él együtt az americana, a delta blues és az alternatív módon szaftos metal. Ahogy El Pasóban, ahol a Mars Volta gyökeret vert, úgy Dallasban is kicsivel később új tektonikus mozgás indult az alternatíva intelligens felfogása felé, nem a nickelbackes vagy creedes, nyafogós-émelyítő módon. Az alternatíva így teljes ellenzékévé vált a szokásos kommersz elvárásoknak, és a zenének ez a spektruma legalábbis nekem sokkal édesebb, még ha a gyümölcsei gyakran telítettebbek is keserűséggel, szomorúsággal, melankóliával és megfogalmazott elkeseredettséggel. Az Arrows And Arrows valami beatlesesen kivételesen dallamos lemez, de jóval több torzítás és árnyék van rajta, mint a fénnyel átitatott Fablesön. Amit minden egyes, a tizenöt albumáldozat mindegyikében lévő spórában érezni, az az, hogy az albumot a saját inspiráló mantrájukba vetett hit szőtte. Ha valamit kimondasz, hinned is kell benne, a Fair To Midland eklektikus szintje pedig sok mindenben átkozottul közel áll a Toolhoz, az A Perfect Circle-höz, a S.O.A.D-hoz, a korai Mars Voltához (abból az időből, amikor még egy kicsivel több rockos impulzivitás és kevesebb jazzes nagyotmondás folyt az ereikben), valamint a szomszédos, de kiváló Fatherhez. Mindezek mellett nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy a sűrű torzítások, a dallamos számok és Darroh édes vokalizációinak szendvicsében, amelyek az érzésekről, a világról és a véletlenek játékáról szóló meditációk, ahol ezeknek nem kellene lenniük, hiányzik legalább egy-két csepp cinizmus.
Figyelemre méltó a producer megválasztása. Joe Barresi eddig olyan zenekarok szonikus kitöréseit gyúrta és szűrte, mint a Queens Of The Stone Age, a Coheed And Cambria vagy a The Melvins, és még sorolhatnám, de a Fair To Midlandnél kevésbé terelte a szerelvényt, inkább szabad utat engedett a srácok művészi kreativitásának, hogy a stúdióban is kipréseljék magukból azt, amit a zenekar a színpadon képes. A tiszta robbanékonyság, lelkesedés és kivételesség lepárlata a zenekar generatív magja tökéletes kémiájának a lenyomata, ahol minden koncepciónál fontosabb a tartalom és a zenei Prométheusz belső imperatívuszának féktelen követése.
Tény, hogy a szerzemények sokkal érettebbek és összetettebbek, mint a múltban, a hallásnak pedig tíz ujjal több a dallamos harmonikus ballaszt és a gitáros élesség, a szerves torzítások mellett pedig a hangzástorta nagy szeletét hódították el a valóban kivételes billentyűk. Az orgonás, templomi megszólítású nyitány, a Heavens To Murgatroyd után gitáros deszant következik a kivételes és energiától duzzadó Whiskey And Ritalin című számba. A megkettőzött vokálvonalak és a gitáros–billentyűs összefonódás receptje, ami például a remek Dance Of The Manatee-t jellemezte, még mindig itt van, de a lírai elbeszélés útvesztőjében sokkal nehezebb az út. Mintha arra akarna kényszeríteni, hogy a számban megénekelt szereket ki is próbáljuk. Ezért viszont az album főszáma, vagyis húzósingle-je, a Musical Chairs annyival közelebb áll a Fables szexepiljéhez. A zenekar együtt él és szilárdan, kompaktan működik, pedig közben változások történtek.
Darroh az érzelmek kaméleonja és kivételes énekes-előadó, a teljes hangkép pedig a látszólagos könnyedség és a fénnyel átitatottság ellenére is sűrűbb a világegyetem legsűrűbb szöveténél. Az Uh-Oh a torokhangú mantra érzéki folytatása, amely után a Fair To Midland alsóbbrendűségi komplexus nélkül írhatja be magát a rockszínpadok gladiátorainak első ligájába. Az Amarillo Sleeps On My Pillow főhajtás Texas blues- és countrygyökerei előtt, Darroh pedig egyaránt képes édesen könnyed futamokat énekelni és indián módra sámánkodva tökéletes torokhangú metalrészeket előadni anélkül, hogy nevetségesnek vagy műnek hatna, ez pedig olyan erény, amit empirikusan csak kevesen tudnak bizonyítani. Eszembe jut Maynard, és nem tudom miért, Mike Patton … Folytathatnám az egész lemez részletes, sejtszintű elemzésével, de nem tudnám megragadni az ízlésre szabott muzikalitás teljes textúráit, amely a kivételes zenei élmény egész, 55 perces időtengelyén végigvonul, és amelyben nem hiányzik a játékosság (például a Short-Haired Tornado vagy a Golden Parachutes …), a megengedettel és a (nem)várttal való skizofrén játék (aki nem hallotta a Rikki Tikki Tavi című számot, az semmit sem hallott, hiszen a bekokózott hippis szivárvány látomása közepette besurran a tisztavérű death metal), és a végtelenre emelt kivételesség.
https://www.youtube.com/watch?v=_aOoqqa7yRM
Egyetlen tény marad: az intelligens és egyedi alternatívából valóban egyre kevesebb van a mai zenei üzemben, de amíg a védelmezők seregében olyan emberek vannak, mint a Fair To Midland srácai, nem kell félni a minőségi zene fennmaradásáért. A tökéletes csúcsteljesítmények varázslata mesterség, amelyben jártasak, a zenéjük pedig olyan táplálék, amely nélkül a lélek éhezik és sorvad, ezért a hangzó szteroidok negyedik adagja után a minőségi zene adagjainak erősségét és gyakoriságát is növelni kell. A Fair To Midland ugyanis a tiszta mojo tornádója, amely után a golyótlan pózolás síkságain sok csalódott, lágy intim tájékú akasztott marad, akiket még maga Frankenstein doktor sem tudna a közeli erekcióra bírni. Már ezért is megérdemlik, hogy a Fair To Midland már ma megkapja a nagy csillagát a hírességek sétányán, és bekerüljön a Hall Of Fame-be, Darroh pedig a Fehér Házban leválthatná az új világrend bohócainak garnitúráját, vagy mégsem – inkább maradjon a zenénél, mert a varázsigék sorolása (a zenekar többi tagjának is …) kivételesen jól megy neki. Az Arrows And Anchors pedig egyszerűen nyalogatnivaló lemez – méghozzá csontig, agyig és még azon túl is nyalogatnivaló, és a hipnotikus gyönyörtől se fájdalommal, se múlással, se magával a Halállal nem törődnék!
Felállás
Darroh Sudderth – ének, bendzsó
Cliff Campbell – gitár
Jon Dicken – basszusgitár
Matt Langley – billentyűk, marxophone
Brett Stowers – dob
Produkció
Joe Barresi
Számlista
1. Heavens to Murgatroyd
2. Whiskey & Ritalin
3. Musical Chairs
4. Uh-Oh
5. Amarillo Sleeps on My Pillow
6. A Loophole in Limbo
7. Typhoid Mary Sends Her Best
8. Short-Haired Tornado
9. The Upset at Bailey Bridge
10. Rikki Tikki Tavi
11. Golden Parachutes
12. Bright Bulbs and Sharp Tools
13. Coppertank Island
14. Three Foolproof Ways to Buy the Farm
15. The Greener Grass
