Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Arena
Kiadó: Verglas Records
Megjelenés: 2013
Értékelés: 4.5/5
Az »Arena: Live« a kultikus neoprog rock zászlóvivők, az Arena első koncertalbuma 2004 óta, egyúttal az első ilyen dokumentumuk az új énekessel, Paul Manzival a soraikban. A felvétel a 2011-es és 2012-es turné alatt készült, amikor az Arena élőben mutatta be legújabb stúdióalbumának, a »The Seventh Degree of Separation«nek (2011) az anyagát, természetesen eljátszva néhány régi favoritot és a gazdag életmű kevésbé ismert dalait is. A legújabb koncertlemez két korongot tartalmaz, tele a turné legjobb pillanataival, így az angol neoprog hősök minden rajongója jól fog szórakozni hallgatás közben. Minden felvétel más helyszínen készült, ami leginkább a közönséghez intézett rövid közbeszólásokon hallatszik meg, a produkció viszont mindkét lemezen kiváló, ami az Arenánál már-már hagyomány.
Manzi már a debütálásával, a »The Seventh Degree of Separation«nel meggyőzte az Arena-hívek jó részét, hogy ő a megfelelő énekes, de sokakat roppantul érdekelt, hogyan birkózik meg a régebbi anyaggal, amelyen a három elődje hagyta rajta a keze nyomát. Manzi, akinek talán az összes eddigi Arena-énekes közül a legsötétebb a hangja, élőben is megfelel az elvárásoknak, és a régi sztenderdeket teljesen magabiztosan énekli el, bár a korábbi dalok előadásába nem visz bele annyi érzelmet, mint felejthetetlen elődje, Rob Sowden.
Manzi hangjának fő erénye egyébként az, hogy elődei legjobb vonásait egyesíti (Carson pompáját, Wrightson teátralitását és Sowden érzelmességét). A hangszeres társak is remek formában voltak a turné alatt, ami az »Arena: Live« minden felvételén hallatszik, legyen szó Nolan határtalan billentyűs bűvészkedéséről, Mitchell eleven gitárvariációiról, Jowitt dinamikus basszusmenetéről vagy Pointer ropogós dobpergéséről. Nolan és Mitchell kíséretül szolgáló vokális harmóniái úgy szólnak, ahogy kell, a koncerthangulat pedig az élénken reagáló közönséggel együtt végig magas szinten marad.
Az Arena az »Arena: Live« felvételein pályafutása minden korszakát felölelte, az 1995-ös »Songs From The Lions Cage« debütálástól a »The Seventh Degree of Separation«ig. Ahogy várható volt, az utóbbiról hangzik el a legtöbb szám, de méltó módon képviselteti magát a másik két konceptuális mestermű is, a »The Visitor« (1998) és a »Contagion« (2003). Nehéz kiemelni a dupla koncertcsemege egyes csúcspontjait, mert az új és a régebbi művek előadása egyaránt kiváló, ami egy Arena-szintű zenekarnál amúgy is természetes, mégis megemlíteném a posztapokaliptikus dráma »Ascension«t, a misztikus eposz »Solomon«t, valamint a záró koncertcsúcsot, a fantazmagorikus mestermű, a »The Visitor« előadását. A meglepetések közé, vagyis azok közé a dalok közé, amelyek nem magától értetődően kerülnek az Arena koncertrepertoárjára, sorolható a »Valley of the Kings«, a »The Eyes of Lara Moon«, a »Ghost in the Firewall« és a »Crying For Help IV«, amelyeken Manzi végleg meggyőz arról, hogy a megfelelő utódot választották a nagyszerű énekes hagyomány továbbvitelére.
Az »Arena: Live« a végső koncertélmény a kultikus neoprogresszív zenekar legújabb felállásának minden hívője számára. Mivel a következő Arena-stúdióalbumra valószínűleg még elég sokat kell várni, ez a kitűnő dupla koncertdokumentum sokkal elviselhetőbbé teszi a várakozást. Az Arena azon prog zenekarok közé tartozik, akiket elég nehéz élőben megnézni, hacsak a rajongó nem történetesen Észak- vagy Nyugat-Európában él, így ez az album kifejezetten jó vigasz mindazoknak, akik nem tudták elkapni őket a »The Seventh Degree of Separation«-turnén. Persze néhány Arena-rajongó hiányolni fogja az »Arena: Live«-ról a régi favoritokat, például a »Witch Hunt«-ot, a »Chosen«-t, a »Jericho«-t, a »Medusa«-t, a »The Hanging Tree«-t és az »Enemy Without«-ot, amelyek meglepő módon most kimaradtak a repertoárból, bár a zenekarnak nem kell ezt felróni, hiszen nem ragaszkodik a legismertebb művek előadásához „mint részeg az kerítéshez”, ahogy a legtöbb rockelőadó teszi.
Felállás
Paul Manzi – ének
John Mitchell – gitár
Clive Nolan – billentyűs hangszerek
John Jowitt – basszusgitár
Mick Pointer – dobok
Produkció
Karl Groom és Mick Pointer
Számlista
CD1:
1. The Great Escape (4:36)
2. Bedlam Fayre (6:04)
3. A Crack in the Ice (4:43)
4. (Don’t Forget To) Breathe (5:07)
5. Rapture (4:30)
6. The Ghost Walks (3:18)
7. One Last Au Revoir (5:14)
8. What If (4:11)
9. Burning Down (4:29)
10. Serenity (2:21)
11. Ascension (5:18)
CD2:
1. Valley of the Kings (10:22)
2. The Eyes of Lara Moon (4:33)
3. Ghost in the Firewall (4:03)
4. Crying For Help IV (5:51)
5. The City of Lanterns (1:26)
6. Riding the Tide (4:34)
7. The Tinder Box (3:51)
8. Solomon (13:55)
9. Crying For Help VII (4:32)
10. The Visitor (7:04)
