Szerző: Rok Klemše
Előadó: Mercenary
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2008
A dán Mercenary 1998 óta kétévente megörvendeztet minket egy új lemezzel, és dicséretes, hogy minden album evolúciós lépés előre: a Mercenary olyan banda, amely nem fél új dolgokat kipróbálni és a metal új területeit felfedezni. Mikkel énekes 2002-es érkezésével a death/thrash metal gyökerekhez tiszta vokált és billentyűket tettek hozzá, és viszonylag eredeti, saját, meglehetősen frissen szóló metalt hoztak létre. Az 11 Dreams sok ajtót megnyitott előttük, az utódja, a The Hours That Remain megszilárdította státuszukat Dánia egyik legnagyobb metalbandájaként, most pedig itt van az ötödik stúdióalbum, az Architect of Lies.
Miután az alapító tag, basszusgitáros és growlos Kral kilépett, a Mercenary hangzása jócskán megpuhult, a The Hours That Remain-en growl vokálok már egyáltalán nem is voltak. Az Architect of Lies-on így az új basszusgitáros/énekes, Rene Pedersen mutatkozik be a morgós szerepében. Sajnos közel sincs akkora mélysége, mint Kralnak, ezért a growlja eléggé szegényesre sikerült, és leginkább az átlagos metalcore „semi-growl” vokálokhoz áll közel. A growl és Mikkel tiszta énekének kombinációja ugyan még mindig változatosan, dinamikusan és sokszínűen hat, de az átlagos, sőt átlag alatti durva ének miatt rengeteget veszítenek az ütőerőből. Az Architect of Lies ezúttal tíz, átlagosan jóval rövidebb dalból áll, mint a korábbi kiadványokon. Sajnos a számok nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is veszítettek. Hiába tiszta és éles a produkció, az albumot semmiképp sem menti meg a mélyebbre hangolt, „metalcoros” gitár, amely többnyire generikus „chugga chugga” riffeket nyomat. A szólók szerencsére megmaradtak, rendben vannak, de megint csak nem annyira jók, hogy bármelyik is az emlékezetbe vésődne. Az Architect of Lies-t így eléggé sújtja a varázslat hiánya, valamint a nyers erő és a dallam összefonódásának hiánya, amit különösen az 11 Dreams kiváló lemeze sugárzott. A hangulatot teremtő billentyűkből is valamivel kevesebb jut, de szerencsére még mindig felbukkannak a felszínen, és pillanatokra „Dimmu Borgiros” hangzással adnak súlyt az egyébként elég erőtlen zenei egésznek. Bár a dalok dallamosak és gyorsan a fülbe másznak, hosszabb ideig sajnos nem maradnak ott, egymáshoz is túlságosan hasonlítanak, és nem lehet őket megjegyezni úgy, mint például az 11 Dreams címadó epikus tételét.
Az Architect of Lies egy rendben lévő, de sajnos eléggé átlagos lemez, és valószínűleg a Mercenary diszkográfiájának leggyengébb albuma. Hiányzik belőle az 11 Dreams kreativitása, a The Hours That Remain atmoszférikussága és a régebbi kiadványok nyers brutalitása. Hogy a Mercenary-recept teljesen kifulladt-e, azt a következő lemezzel meglátjuk.
Felállás
Mikkel Sandager – ének
Jakob Mølbjerg – gitár
Martin Buus Pedersen – gitár
Morten Sandager – billentyűs hangszerek
Mike Park Nielsen – dobok
René Pedersen – basszusgitár
Producer
Jacob Hansen
Számlista
1. New Desire 04:57
2. Bloodsong 04:47
3. Embrace The Nothing 04:51
4. This Black And Endless Never 05:40
5. Isolation (The Loneliness in December) 06:03
6. The Endless Fall 05:08
7. Black and Hollow 04:50
8. Execution Style 05:50
9. I Am Lies 05:43
10. Public Failure Number One 05:00
