Előadó: Boss Tweed
Kiadó: Waterproof Records
Megjelenés: 2005
A brooklyni Boss Tweet debütalbuma minden bizonnyal az elmúlt évek izgalmasabb kiadványainak méltatlanul mellőzött darabjai közé tartozik. A meglehetősen kiszámíthatóan Boss Tweet címet kapó lemez ugyanis a fülnek nagyon is kedves zenei-kronológiai kirándulás két edzett kandúr és egy szimpatikusan naiv cica társaságában, akit Carolyn Sillsnek hívnak. Az együttes különlegességét pedig néhány zenei „szakértő” bánatára nem az első Boss Tweed-torok fizimiskájában kell keresni (hoppá, a csaj basszusgitározik is!), hanem kizárólag a saját kifejezésmód vonzó spontaneitásában, amely alapjaiban egyenesen a fekete zene sötét gyökereiből, elsősorban a bluesból és a soulból merít.
A Boss Tweed egy szimpatikus trió debütje, amelynek hangszeres élénkségét leginkább a gitár–dob páros, Egan és Reed oldschool szemlélete, valamint a javíthatatlan Carolyn modern énekhangja közötti elkerülhetetlen „összecsapás” eredményeként érdemes felfogni. Izgalomból tehát nincs hiány! A nyitó 12th Street széles hangulati íve és a záró, adrenalinlöket-szerű Goes Like Nothing között ugyanis nincs olyan szám, amely nagy vonalakban ne emlékeztetne a már annyiszor hallott, mégis eddig el nem énekelt keresztezésre: a lágy jazz, a soul és helyenként még a country találkozására a mocsári blues látszólag összeegyeztethetetlen nyerseségével. Legyen szó az előbbi kifinomultságáról vagy az utóbbi ősi pikantériájáról, a fáradhatatlan Carolyn kristálytiszta hangja mindig gondoskodik a kölcsönös kommunikáció egyensúlyáról, ami a műfaji sokoldalúság izgalmának szárnyán rengeteg okot ad a további elégedettségre.
Ahogy az ilyen műfaji kotyvalékoknál manapság már szokás, a Boss Tweedet is rendkívül kisimított produkció jellemzi; néha úgy tűnik, talán túlságosan is kifényezett. Ebből a szempontból a triónak biztosan nem ártana egy árnyalatnyival több spontán féktelenség. Vegyük például a Pretty Violent című számot, a rockabilly és a blues nagy kalóriatartalmú, hormonokkal teli keverékét, amely a saját igényeinek kielégítéséhez láthatóan sokkal többet követelne, mint amennyit az énekesnő angyali hangja pillanatnyilag adni tud. A kialakult helyzet akaratlanul is elárulja a Boss Tweet egész működését, ami teljes egészében a kiváló Gerard Edganre épül. Gyakran úgy tűnik, mintha a gitáros játékának érzékiségéhez az nagy bumm kiváltásához csak egy határozottabb fogás kellene a fiatalember létfontosságú szerszámai körül, ehhez viszont Carolynnak láthatóan nincs elég bátorsága. Vagy egyszerűen Gerard bácsi nem rajong érte! Persze az már megint más kérdés, hogyan állná meg a helyét az énekesnő ilyen közegben, hiszen a két átlag feletti szám, a Cleanin’ Upsa Ditty és a Then It Hits You után a fantasztikus Hellbent alatt a lány alig marad a nyeregben. Ebből a szempontból az ún. középút, amelyen az album nagy része halad, élén a Done Wonders lágyságával, tűnik a legmegfelelőbbnek. De Carolynnal azért nem szabad túl szigorúnak lenni. Újkori soulfogásai ugyanis folyamatosan kontrasztosan éles hangulati árnyalatokkal festik át az együttes mondanivalóját, és Gerard antik újításainak derűs kérdezgetésével a számoknak ódon titokzatos, mégis valamelyest trendi fényt kölcsönöznek. A régi és az új izgalmas találkozása.
Felállás
Carolyn Sills: ének, basszusgitár
Gerard Egan: gitár, ének
Eric Reed: dob
Produkció
Boss Tweed
Számok listája
1.GWB
2.12th Street
3.Pretty Violent
4.Done Wonders
5.Real Good Sell
6.Then it Hits You
7.Cleanin’ Upsa Ditty
8.After Awhile
9.Hellbent
10.Self Made Man
11.Pontchartrain
12.Goes Like Nothing
Az album hossza: 40.40
