Helyszín: Gala Hala (Metelkova) / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. március 19.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 20,00€
Emlékszik még valaki a Dark Tranquility, a Chimaira és a Hatesphere koncertjére, a réges-régi 2005. december 19-i ljubljanai estére? Ezúttal a három banda közül a Chimaira tisztelt meg minket a látogatásával, a metalcore-tudomány feltámasztásának igazi szellemében. Most már a turné főszereplőjeként, amely az új stúdiólemezük, a „Resurrection” (2007) megjelenését kíséri. A helyszínen kissé szerényebb számú metalrajongó gyűlt össze. Ebben talán közrejátszott a Tivoli csarnokban zajló jégkorongmeccs az Olimpija és a Salzburg között (az Olimpija nyert a végén!), mert kétlem, hogy a Psycho-Path csalogatta volna el az embereket a Chimaira-koncertről, ők ugyanis aznap a Metelkova szomszédos klubjában, a Channel Zeróban mutatták be az új albumukat (mellesleg az a koncert már a második estén is teljesen kiárusított volt). Akárhogy nézzük, a Gala Halában végül derekas 130–150 fő gyűlt össze, ami azt jelentette, hogy az igazi hangulatról a teremben több mint bőven gondoskodva lesz.
DEAD SHAPE FIGURE 20.30–21.00:
A Dead Shape Figure finn csapat, tagjai Galzi (ének), Juhani Flinck és Erno Talvitie (gitár), Neibu (basszusgitár) és Raikku Tuomikanto (dob), Helsinki közeléből, Uusimaa városából származnak, és 20.30-kor kezdték el az ördögűzést. Rendkívül kevés helyük volt, hiszen a Gala Hala amúgy is kicsi színpadára még egy extra dobfelszerelést kellett felállítaniuk. A sikoltós core-vokállal vezetett death és thrash metal keverék a gitárfrázisokban nem tagadta a Slayer és a Pantera hatását. Összehangolt munka a gitárkettősnek, ráadásul gitárszólók is bekerültek! Előzenekarként nagyon is találó hangzással álltak elő. Az énekes hamar rájött, hogy a színpad túl kicsi neki: lemászott róla, és sétálgatott egyet a Gala Halában, miközben ordításának dühével árasztotta el a közönséget. A repertoárban szerepelt a Blithering Icon és a Remedy is. A technikailag kivételesen összeszokott finnek ezt a műsor pontos kivitelezésével bizonyították (főleg az átmeneti részeknél), és hihetetlen sebességre is képesek. A csapat hamarosan hivatalosan is elveszíti az ártatlanságát, hiszen bejelentették „The Grand Karoshi” című EP-jüket, amely idén májusban jelenik meg. A Dead Shape Figure alaposan átmelegítette a közönséget, a fellépés vége felé pedig a terem egy részét még mosh pitbe is sikerült beterelnie. Kellemes a fülnek, ugyanakkor veszélyesen szálkás!
THE SORROW 21.15–21.45:
A „brutális” kategóriában az este legbájosabb hangzását a The Sorrow hozta. Az osztrák kvartett Moshviertelből származik, nemrég adta ki bemutatkozó lemezét „Blessings From A Blackened Sky” címmel, és a Dead Shape Figure-nél még dallamosabb metalcore-változatot kínált. Egy kis európai Bullet For My Valentine vagy Caliban, és valószínűleg futó párhuzamok az amerikai Killswitch Engage-dzsel is? Dallamos kettős gitárharmóniák, egyenesen az Iron Maiden gyárából. Amikor ezt megtámogatják a dupla lábgép torpedózásával, ezekben a részekben az In Flames jut az ember eszébe. Az ének a refrénekben szívesen megszökött a dallamos, tiszta dallamok felé, amelyek az emo core szenvedélyességére asszociáltak, és ez talán zavaróan hatott, mert a teremben végig a kompromisszumok nélküli pokol várásának szelleme lebegett, amit az est főszereplői, a Chimaira teremt meg. Talán ezekből a középtempós, tiszta énekkel vezetett dallamos részekből ered a rövidebb hajhossz és a több fésű, hajfesték és hajrögzítő használata. Csinos fiúk. Aki most elmulasztotta őket, a 2008-as tolmini Metal Campen újra láthatja őket Szlovéniában. A srácok gyakorlott, összeszokott kvartett, technikai kivitelezésben és a harag feloldásában egy jókora lépéssel le vannak maradva az előttük randalírozó finn Dead Shape Figure mögött, de a valamivel több mint fél órában a bizakodó The Sorrow korrekten kihasználta a rendelkezésére álló időt a bemutatkozásra.
The Sorrow set lista:
1. Elegy
2. The Dagger Thrust
3. Far Beyond The Days Of Grace
4. Intro
5.From This Life
6. Her Ghost Never Fades
7. Knights Of Doom
8. Death Fom A Lovers Hand
MAROON 22.00–22.40:
A német Maroon Nordhausenből érkezett! Hosszú koncertkilométerekkel és gazdag tapasztalattal rendelkező srácok, új albumukat, a „The Cold Heart Of The Sun”-t mutatták be, amely összességében a negyedik. A Fear The Most Them Who Protect, az Only The Sleeper Left The World és a Reach The Sun a Gala Halában is rányomta a bélyegét az estére. Az énekes, Andre Moraweck egyértelműen a zenekar legfontosabb láncszeme. Kiváló vezére és diktátora a bandának, így a színpad előtt az ő felheccelő kommunikációjára a fejek tömegesen forogtak néhány derekas mosh pitben abban a rövid időben, amely az öttagú zenekar rendelkezésére állt. Az éneke hihetetlenül mérgező, a düh, a félelem, az agónia és a kétségbeesés érzései pedig itt csaptak fel először a teremben igazán konkrétan. A régebbi And If I Lose Welcome és Chosen Fate is teljes gőzzel égetett. Ördögi európai metalcore, a Kreator vagy a Sodom óvilági thrashgitár-frázisainak kombinációjával, az átmenetekben gitárharmóniák beiktatásával, de jóval kisebb mértékben, mint a két előző zenekarnál. A Maroon meggyőzően felfűtötte a népet, éppen ideális üzemi hőmérsékletre a közös rohamhoz a gonoszság és az agónia mélységébe az est főszereplőivel, a Chimairával.
CHIMAIRA 23.00-24.00:
Este tizenegy körül érkeztek a színpadra a látogatás fő célpontjai, a clevelandi Chimaira, felállásban Mark Hunter (ének), Rob Arnold (szóló- és ritmusgitár), Matt DeVries (ritmusgitár), Jim LaMarca (basszusgitár), Chris Spicuzza (billentyűk, kísérőének) és Andols Herrick (dob). A turnét kiváló új albumuk, a „Resurrection” (2007) bemutatásának szentelték.
A színpadot egy pillanat alatt sűrű köd borította el, és a stroboszkópok villogásában (értsd: halál a fotósokra) a Chimaira észrevétlenül kiosont, és elfoglalta harci pozícióját. A koncertet a Pure Hatred („The Imposibility Of Reason”, 2003) nyitotta, és ez a maximálisan felgyorsított szám, amelyet a dupla lábgép ultrahangos gördülése visz, delíriumba lökte a közönséget. Mark Hunter egyértelműen élete formájában van, az általa használt sikoltós hangszínek váltogatása tökéletes volt. Az éneklést könnyedén fűzte, lelke legsötétebb zugának legkeserűbb érzéseit. A pasi született vezér, párját ritkító karizmával. A hangszeres részekben parancsnoki stílusban a háta mögé tette jobb alkarját, mintha a halálzászlóaljat szemlélné. A Chimaira ultraélő, izzó hangzása egy pillanat alatt elfújta a feledésbe az előzenekarokat. A Pantera-riffek reneszánszának nemes elemei, a mélyen robbanó „groove” effekttel díszítve, amelyet a ritmusvonal és a riffszekció jellegzetes kontrasztja hoz létre, gőgösen és megalkuvást nem ismerően hatottak. A The Flame sem ismert kegyelmet a folytatásban. Ahogy a Chimaira gurította egyik számot a másik után, a kisterem egyre inkább az általános káoszra és pusztításra hasonlított. A terem parkettjét átitatta a kiömlött sör és a többi szesz. Az emberek megvadultak, Hunter pedig egy pillanatig sem habozott uszítani a közönséget. Több mint nyilvánvaló volt, hogy az új „Resurrection” album már nagyon jól megfogott a szlovén közönségnél, hiszen az első sorokban intenzíven együtt énekelték Hunterrel az új dalok versszakait. Hogy a billentyűket nem lehetett hallani a koncert alatt, azt nem kell külön kiemelni. Ez egy ilyen klubhelyiségben teljesen logikus, ahol a hangzás mindig szívesen packázik egy kicsit.
A repertoár nagy részét az új „Resurrection” és az „Impossibility Of Reason” számai tették ki, amelyet a zenekar láthatóan nagyon tisztel. A vége felé a srácok a bemutatkozó „Pass Out Of Existence” (2001) lemezhez is nyúltak, a Severe és a Let Go számokkal, ahol a koncert az egyik legintenzívebb pillanatát élte. Az album címadó dala, a Resurrection érdekes, szinte már epikus refrénjével még egyszer talpra állította a Gala Halát, aztán mindössze egy óra után a szörnyeteg Chimaira összepakolta a kofferjeit, és ráadás nélkül magunkra hagyott minket.
Egy headliner koncertje alig egyórás műsorral? Szomorúan hangzik és olvasik, de négy banda csomagját láttuk nevetségesen alacsony jegyárért. Ettől függetlenül ez lényegtelen tény, mert az atomrobbanás, amit a Chimaira, a metalcore kiváló bajnokai előadtak, a maga hagyományában és kivitelezésében 100%-ig valóságosan hatott. A várakozásoknak megfelelően. A jó metalcore minden rajongójának paradicsoma így teljes pompájában életre kelt. Vakmerően, baljósan, zajosan és hamuvá égetően! A Chimaira így már másodszor győzte meg a szlovéneket arról, hogy a saját zenei területükön nem ismernek el maguknál jobbat.
Képgaléria
