Fellépők: In Vain, Solefald, Vreid
Helyszín: Ljubljana / Gromka klub (Metelkova) / Szlovénia
Dátum: 2013. április 11., csütörtök
Egy olyan koncertről, amelyet a szervező agyament, mexikói mariachikat ábrázoló plakáttal hirdetett, a fellépőket nem ismerve egészen mást várna az ember. De nem, a színpadon nem Antonio Banderas állt, és még kevésbé a Beastie Boys kultikus Hey Ladies videójának felejthetetlen triója. A Fire Walk With Me turné keretében múlt csütörtökön három norvég banda állt meg a Gromkában: kettő nálunk egyenesen bemutatkozott, a turné húzóneve, a Vreid pedig már jó, és mindig szívesen látott ismerőse a hazai színpadoknak.
Akadémiai negyedórával, negyed tizenegykor lépett elsőként színpadra az In Vain, akik legnagyobb örömömre végre rászánták magukat egy kiterjedtebb európai turnéra. A norvég progresszív black/death metal csapatot ugyanis a fenomenális debütalbum, a The Latter Rain (2007) óta nem tudom kiverni sem a fejemből, sem a fülemből. Ezzel magasra tették a lécet, a következő lemezzel, a Mantrával (2010) pedig úgy tűnt, az első album csupán kezdők szerencséje volt. A nemrég megjelent Aenigma újra felfelé fordította a minőség görbéjét, a norvég heteset pedig első ízben hozta el a mi vidékünkre. Az In Vain mindhárom albumának fenséges, epikus zenei arculatát megmutatta, ami bizonyította, hogy mesterien értenek a szerzéshez. A hosszú, epikus dalok során az In Vain könnyedén felsorakoztatott érzések és műfajok egész palettáját, és ezzel a – igaz, kis számú – közönséget könnyen magába szippantotta. Elsősorban Sindre Nedland remek teljesítményét kell dicsérni: ő gondoskodott az őszinte kapcsolatról a közönséggel, és színes, első osztályú énekteljesítményt nyújtott, mind a fülbemászó tiszta, mind a brutális, nyers vokálokban. Ha Sindre-nek igazi karizmája volt, ezt a zenekar ideológiai vezetőjéről, Andreas Frigstadról, a rendben lévő black metal sikoltozás ellenére nehéz elmondani. Lusta ődöngésével a színpadon és áltörpe-gonosz tekintetével még rosszabbul festett, mint Tim „Ripper” Owens bokszolós színpadi mozgása. Ennek ellenére az In Vain a maga negyven percét kitűnően abszolválta: az Aenigma dalai élőben már lerombolóan és meggyőzően szólnak, különösen elvarázsoltak azonban a debütalbum komplex, kalandos eposzai, a Det Rakner, az October’s Monody (a felejthetetlen „Nick Cave” részlettel), valamint a titáni zárás, a The Titan.
Igazi csalódást a következőkben a Solefald, vagy inkább a „tribute to” társaság okozott. A Solefald egyetlen állandó tagja, Cornelius és Lazare ugyanis otthon maradt (Lazare), illetve állítólag ételmérgezést kapott (Cornelius). Sajnos a két srácot a turnén session zenekarként éppen az In Vain kíséri, akik így mégis lenyomtak egy rövidebb szettet, ami mindenképp szép gesztus volt, de jobb lett volna megspórolni. Az artfag avantgárd black metal ugyanis valóságos kínzás volt a hallószerveknek, a még rosszabb összképhez pedig hozzájárult a langyos basszusgitáros mozgolódása, amit inkább a Coldplay-féle bandáktól várna az ember, és a szövegek, amelyek valamelyik bölcsészkari körben valószínűleg a „zseniális” minősítést kapnák, és amelyeket nyalt hajú, kötelező vastag, fekete keretes szemüveges fiúk és lányok körmölnének a füzeteikbe. Álljon itt néhány példa erre a hülyeségre: „Coco Chanel – welcome to hell/Let me out of my prison cell”, „The truth as it was told to me by Calvin Klein”, „« The USA don’t exist/Again I’m pissed.” Elismerem a lehetőségét, hogy egy igazi frontemberek nélküli „tribute” banda rosszul szólt, de nem nagyon vonz, hogy még egyszer próbát tegyek.
A „Solefald”-borzalom keserű ízét a norvég Vreid javította ki, akik a kultikus norvég Windir hamvain jöttek létre, miután annak frontembere, Valfar tragikusan elhunyt. A Vreid azonban működése során sokkal több lett, mint a Windir „leágazása”: kiváló, saját identitással rendelkező formációvá vált. A zenekar nemrég adta ki hatodik albumát, a Welcome Farewellt, amely a black metal gyökerektől való eltávolodást és a banda amúgy is gazdag zenéjének színes fejlődését csak megerősíti. A Vreid az új album borítójának díszeivel ékesített, hatásos színpadra a The Ramble kislemez epikus hangjaira vonult be, amelyek már az elején felvázolták a norvég folklór képét. A karizmatikus frontember, Sture könnyedén előrelépett, és a norvég zászló mintáját viselő kötelező egyenruhájában erőteljesen és hatékonyan vezényelte Vreid-seregét. Az újabb Vreid erősen hangsúlyozza a dallamos komponenst, amely a black metalról alkotott képüket erős rockhatásokkal színezi, ezt pedig még tovább mélyítik a szinte folklorisztikus, „polkás” pillanatok, amelyekre az Oompa Loompas is táncra perdülne. Ennek szép példája volt a későbbiekben a kiváló The Reap, fülbemászó riffekkel és hátborzongató szólókkal. A Vreid szövegei témáit durván három részre oszthatnánk: az első lemezeken a gonosz és a sötétség témái állnak közel a klasszikus black metal témákhoz, a zenekar középső időszakát erősen a norvég folklórról szóló szövegek jellemzik, még inkább pedig a második világháborúról és az megszállók elleni harcról szólók, a Welcome Farewellen pedig a Vreid ismét fantasztikusabb, misztikusabb elemekhez nyúl. Pontosan ilyen képet festett elénk könnyedén a Vreid: a The Reap és a Welcome Farewell a sötét norvég erdőkbe vitt el minket, a Songen at Fangen és a Raped By Light az epikus nagyságok black metal riffelésébe, az Alarm pedig a norvégok sorai közé, akik a második világháború alatt fellázadtak a német megszállás ellen. A norvégok remek rést találtak a rock ‘n roll ritmusokkal és időnkénti thrash metal hatásokkal kevert black metalnak, amely egyedi, és egyben átkozottul fülbemászó! A színpadon a Vreid, a gitáros-énekes Sture vezetésével, a nevük tiszta definíciója volt, ami fordításban dühöt jelent, a kitűnő fellépés ellenére (vagy éppen amiatt) viszont erősen hiányzott még egy-két dal. Szépen beleillett volna például a Jarnbyrd vagy az Under Isen az I Krig albumról, amit a Vreid ezúttal teljesen kihagyott. A norvég „Dühöngők” azonban könnyedén kijavították a koncert kétségbeejtő közepének szájízét, és egyben lejátszották az idei év eddigi egyik legjobb hazai koncertjét.
szerző: Rok Klemše
fotók: Nina Grad
A Vreid setlistje:
1. The Ramble
2. The Reap
3. Songen at fangen
4. Welcome Farewell
5. Arche
6. Alarm
7. Sights of Old
8. Raped By Light
9. At the Brook
10. Pitch Black
