Előadó: Kovač, Tinkara
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2007
Tinkara Kovač új lemezére (túl) sokáig kellett várnunk, és most úgy tűnik, nem érte meg a várakozást. Az Aqa kétarcú lemez – nagyjából a fele nagyon rádióbarát, a másik fele kissé kísérletezőbb, és ennek az értéke csak pár év múlva fog kiderülni. Csakhogy az első fele nagyon hasonlít az O-Range lemezre, Tinkarától pedig nem szoktuk meg az ismételgetést… ráadásul valószínűleg megint évekig nem lesz új lemez, vagyis Tinkara egyfajta quo vadis állapotban van.
És persze hozzátehetem azt is, hogy a lemez készülésének kezdetén, sőt már jó egy évvel korábban is én foglalkoztam Tinkarával a kiadójánál, és ez idő alatt eléggé megismertem ahhoz, hogy tudjam: sokkal, de sokkal többre képes. Az Aqa is többet ígért akkoriban! Egy remek koncepcióból és egyedi ötletekből most egy csupán átlagos lemezt kaptunk?!
A nyitó instrumentális szám előrevetíti a lemezt: kiszámíthatatlan, de nagyon fertőző kísérletezés. A Worldache azon dalok egyike, amelyben Tinkara főként egyre jobb szerzőként bizonyít, mint továbbra is kiváló előadó, a számból viszont mégis hiányzik egy kis ütőerő, vagy talán a világfájdalom miatti düh?! Az Ujeti svet eleinte élénk, de a szlovén és az angol keveréke nem a legszerencsésebb, és néhány rím amúgy is kicsit erőltetett.
A lemez egyik vitathatatlan csúcspontja mindenképp a She: nyugodt dal, énekes bravúrral a refrénben, a háttérben finom fuvolával és elektromos gitárral, ráadásul igazán teljes és rendkívül érdekes szöveggel. Ha ez a szám nem fog meg, akkor semmi sem fog. De tényleg semmi!!!
A Freedom teljes egészében Tinkara „terméke”, és eleinte sokat ígér, főleg a megtört hang miatt az elbeszélésben, de az egész végül túl langyosnak és meggyőzetlennek hat. A Nektar teljes egészében az egyre ismertebb Peter Dekleva munkája, amelyben elsősorban a kiváló hangszeres felépítés ragad magával, ezt kozmopolita popnak is nevezhetnénk, és a szöveg is jócskán eltér a lemezen hallottaktól. Nagyon érdekesek a kis hangszeres hangsúlyok is, de sajnos túl kevés van belőlük ahhoz, hogy tökéletessé tegyék a dalt!
A Down Under egy jól ismert dal feldolgozása, amely jócskán eltér az eredetitől, hangszerelésében kissé minimalistább, és hiányzik belőle némi ütőerő és erő. A lemezen szerepel még a kultikus Na lepem prijazni Faeton című számának feldolgozása is, amelyben a jellegzetes Andrej Trobentar vendégszerepel. A szám más, érdekes, tele van mesteri, filigrán hangszeres hangsúlyokkal, és végig kiszámíthatatlanul változatos. A Hijene is Dekleva műve: az akusztikus bevezető a kilencvenes évek közepéről származó, mára már elfeledett slágert, a „’74-’75”-öt idézi, a folytatásban viszont a dal színesebbé és főleg változatosabbá válik. Maga a hangszeres alap egyszerű és puritán, de rengeteg érdekes elem fűződik rá, amelyek feldobják.
A Movyda a bárgyú refrén miatt a figyelmen kívül hagyott dalok közé tartozik, az Out of my suitcase sehogy sem éled fel és nem ragyog teljes pompájában, a Kamorkoli greš valamelyest gyorsít a tempón, de a kár már megtörtént, a Me ni je rövid és velős, szövegében meggyőzetlen és üres, a záró Wolf’s Eyelash pedig csak lezárja a meglehetősen sápadt egészet.
A nagy vendég Ian Anderson, akire oly sokat kellett várni?! Sajnos az ő jellegzetes hangját nem halljuk. A fuvola? Tinkara az elmúlt években eltanulta Anderson játékmódját, ezért könnyen megtéveszthetné a hallgatókat, hogy a She és a Me ni című számokban nem csak ő fuvolázik. A számos közös munka és fellépés után többet vártam!
Tinkara egykor azon zenészek közé tartozott, akik legalább egy lépéssel a szlovén zene idejénél előbbre járnak. Most úgy tűnik, egyik lábával a bizonytalan jövőben áll, a másikkal a biztonságos múltban. Szerzőként még mindig érik, kiváló ötletei pedig sajnos megmaradnak az elképzelés szintjén. A már hetedik lemeze sajnos a leggyengébbnek tűnik, és azon tűnődöm, merre vezet tovább Tinkara útja. Néhány gonosz nyelv szerint innen már csak lefelé vezet az út, én viszont hiszem, hogy Tinkara Kovač a legjobbat még csak készíti nekünk.
Valószínűleg csak idő kérdése, mikor szabadul meg minden béklyótól, és mutatja meg igazi zenei erejét! Minden, amit eddig tett, csupán szikra!
Felállás
Tinkara Kovač – fuvola, ének, elektromos intro & outro gitár
VENDÉGEKKEL:
Peter Dekleva – elektromos gitár
Marko Stropnik – elektromos gitár
Andrea F – elektromos gitár
Luka Jamnik – billentyűs hangszerek
Jure Rozman – dob & ütőhangszerek
Denis Scher – basszusgitár
Jani Hace – basszusgitár
Marko Oblak Ročko – basszusgitár
Peter Dekleva – akusztikus gitár
Teo Kahrimanović – billentyűs hangszerek
Peter Dekleva – billentyűs hangszerek
Rok Lopatič – billentyűs hangszerek
Luka Jamnik – billentyűs hangszerek
Ranko Kladnik – billentyűs hangszerek
Denis Scher – billentyűs hangszerek
Andrea F – loop & samplek
Peter Dekleva – elektromos clean gitár
Paul Millns – zongora
Rok Lopatič – zongora
Ian Anderson – fuvola
Peter Dekleva – programozás
Luka Jamnik – programozás
Peter Dekleva – háttérének
Rok Lopatič – háttérének
Vojko Aleksič – gitárok, programozás
David Jarh – trombita
Andrej Trobentar – ének
Daniel Matič – gitárok
Goran Moskowsky – ütőhangszerek
Aleksander Rutar – baritonszaxofon
Marko Stropnik – szólógitár
Marino Legovič – elektromos zongora
Produkció
Andrea F & Rok Lopatič
Számlista
1. AQaSCAPE
2. WORLDACHE
3. UJETI SVET
4. SHE
5. FREEDOM
6. NEKTAR
7. DOWN UNDER
8. HIJENE
9. FAETON
10. MOVYDA
11. OUT OF MY SUITCASE
12. KAMORKOLI GREŠ
13. ME NI
14. WOLF’S EYELASH
