Előadó: Ladder, The
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 2007
A The Ladder egy olyan formáció, amely a híres brit AOR-rockerek, az FM egykori tagjainak, Steve Overlandnek, Pete Juppnak és Bob Skeatnek az egyesítésével eleinte a klasszikus FM újjáalakulását ígérte. Ebből aztán nem lett semmi. A srácok inkább új zenekart alapítottak The Ladder néven, amely 2004-ben kiadott egy albumot az FM kiadatlan dalaival „Future Miracles” címmel. Ezeket a számokat a fiúk teljesen újra felvették. A lemezen közreműködött a kiváló gitáros, a Dare és a Ten egykori tagja, Vinnie Burns is.
Azóta jó három év telt el. Overland ez idő alatt kiadta az új Shadowman-albumot, a „Different Angles”-t (2006). A három év azonban a The Laddernek is igen termékeny időszak volt, amely láthatóan állandó zenekarrá nőtte ki magát. Az Overland, Jupp, Skeat felállás, a gitárosként érdekes opciót jelentő Gerhard Pichlerrel (Poley/Pichler) kiegészülve, így 11 vadonatúj saját szerzeményt írt.
A „Sacred” zenéje például Overland Shadowmanbeli munkájához képest kissé feltekertebb, a riffek érezhetően előrébb vannak tolva, a produkció pedig valamivel keményebb. A The Ladderben is egyértelműen Steve Overland hangja az, amelyik a legnagyobb benyomást hagyja a hallgatóban. Aki ismeri a Shadowmant, gyorsan rájön, hogy a refrének a The Ladder zenéjében is nagyon hasonlóan épülnek fel. Régi rókák gondos keverékéről van szó, akik remekül értik és olvasztják egybe az alapvokál dallamát a vokális harmóniákkal. A refrének maximálisan az énekhangnak vannak alárendelve, és olyan dallamos tökélyt érnek el, amilyet ezektől a tapasztalt AOR-mesterektől elvárunk. Steve Overland a legfontosabb tényező abban, hogy a The Ladder el tud távolodni mindattól, amit klisének lehetne nevezni. A hangszíne tiszta maradt, mint mindig, az éneke pedig vonzóan tér el azoktól a kortársaitól, akik szigorúan a klasszikus dallamot követik: a fickó mindig bevet egy jókora csipetnyi soul/blues beütést, ami hatékonyan megtöri az egyhangúság lehetőségét, és átélt hangulatfestéssel gazdagítja a lemezt. A pasas megint csúcsformában van.
A The Ladder ugyanakkor érezhetően eltávolodik a Shadowmantől abban, hogy az egész album jóval sötétebben és keményebben szól. A srácok a produkcióban a gitároknak enyhén koszos, modern hangzású „groove”-ot hagytak, és ezek a riffek építik fel a hangkép gerincét, amelyre Overland vokáljai, és vele együtt a dallamok zöme támaszkodik. Érdekes, hogy a középtempós nyitódal, a Body & Soul ebben megtéveszti a hallgatót, hiszen a refrénben a többszólamú vokális harmóniákkal Overland egyértelműen a szám domináns alakja. A rá következő Sacred viszont már kifejezetten sötét, hangsúlyos riffjével felhívja a figyelmet az említett észrevételre. Az ultradallamosság (a vokális hangszerelés) és a keményebb, sötétebben kiemelt riff érdekes ötvözete érdekes pontra helyezi a Sacredet.
Overland általánosságban a vokális hangszerelések megválasztásával és a hangszíne révén remekül megállná a helyét a popban is. Némi anyag a „Sacred” lemezen is hordozza ezeket a hajlamokat, például a Something To Believe balladája, a dallamosan kiemelkedő, gyorsabb Run To You, vagy a nyomában a Here I Am, újabb csúcsminőségben kicsiszolt dallam. Tágabban nézve viszont az album a hangsúlyos riff és a kereskedelmi hangzású dallamok egyesítése. Vagyis modern, kortárs hangzású klasszikus AOR keményebb riffel. A drámaiságot a dalok intró- és outró-részeiben alkalmazott sample-ök emelik ki, ami magát az album dinamikáját növeli. A feltekert riff és a sample-ök is végig a dallamnak vannak alárendelve, a „Sacred” pedig alapjában véve még mindig tipikus AOR-album, de gyönyörű adag frissességgel, az új évezred modern hangzásával tálalva. Az említett címadó dal mellett ilyen pillanatai a lemeznek még a Sea Of Love, a Make A Wish és a Mean Streets. A vén motorosok már csak tudják: pontosan tudják, mit akarnak, szívvel írt nyolcvanas évekbeli dalokat, de kiváló stúdiókihasználással, és ezzel a klasszikus hangzás korszerű továbbfejlesztésével.
A The Ladder tehát nem ugyanaz, mint a Shadowman, de elég közel áll hozzá ahhoz, hogy a Shadowman rajongói a The Ladderben is megtalálják a számításukat. Hogy a The Ladder (durván fogalmazva) az új kori FM, azt nem kell külön hangsúlyozni, így az FM minden rajongójának is érdeklődésére tarthat számot. A „Sacred” érdekes album, klasszikus, kereskedelmi hangzású AOR-lemez, de a modern stúdiótechnika vonalain átvezetve. Rendkívül friss, gördülékeny album, és a műfaj keretein belül a dalok magas fokú változatosságot érnek el az alapmotívumok megválasztásában. A „Sacred” kötelező, de legalábbis meleg ajánlás minden magas minőségű AOR-rajongónak.
Felállás
Steve Overland – ének
Gerhard Pichler – gitár
Bob Skeat – basszusgitár
Pete Jupp – dob
Produkció
Steve Overland & Pete Jupp
Számok listája
1. Body And Soul
2. Scared
3. Something To Believe In
4. All Of My Life
5. Believe In Me
6. Run To You
7. Here I Am
8. Sea Of Love
9. Make A Wish
10. Mean Streets
11. Abandoned
Az album hossza: 53.45
