Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: David Cross & David Jackson
Kiadó: Cross & Jackson Music
Megjelenés: 2018
Játékidő: 56:19
Értékelés: 4.5/5
A korábbi King Crimson-hegedűs/billentyűs/fuvolás David Cross és a korábbi Van der Graaf Generator-szaxofonos/fuvolás David Jackson Mick Paul basszusgitárossal és Craig Blundell dobossal, a David Cross Band két tagjával közösen közös albumot készített »Another Day« címmel. Az lemez úgy szól, mint egy instrumentális konglomerátum azokból a hangzáselemekből, amelyek meglehetősen jellemzőek a két említett legendás progresszív rockzenekarra – és akik ismerik a két zenész munkásságát, azoknak ez végképp nem jelent meglepetést.
Mindkét Davidnek rendkívül gazdag életmű van a háta mögött, hangszeres tudásuk pedig ismét kiváló összhangban áll a szerzői és hangszerelői fantáziájukkal, így a végeredmény nagyon változatos album lett, amely spontán, üdítő természetével az elejétől a végéig magával ragad. Közben számos jazz rock fusion-, ambient- és világzenei elem is felbukkan, amelyek mindkét Davidhez régóta közel álltak. Már a nyitó »Predator« is egy rövid bevezető improvizáció után sötét, instrumentális ingerlővé válik, komor hegedű- és fúvósaranzsmanokkal.
A »Bushido« Cross néhány korábbi projektjére emlékeztet, például a Jade Warrioral való rövid együttműködésére, amikor ambient és világzenei elemekkel is foglalkozott. Utóbbiakat tartalmazza a »Last Ride« is, amely pentatonikus skálák súlya alatt hajlik meg, és ezek segítségével teljesen arabos ambient születik. Blundell kompromisszumok nélküli dobfordulói pedig kiváló technikai megközelítéssel – amely ugyan érezhetően keményebb Bill Brufordéhoz és Guy Evanséhez képest, de az ilyen zenéhez szinte ideális – remek ritmikai átmenetet tesznek lehetővé a jazz rock fusion világába. A „Going Nowhere”-en a két David, vagyis az elektromos hegedű és a kettős szaxofontámadás kapcsolata már rendkívül spontán, és úgy működik, mint a jól megkent gépezet.
A „Millennium Toll” az „Another Day” egyik legszebb pillanata a világos fuvolaaranzsmanoknak és a vad ritmusszekcióba torkolló őrült átmenetnek köszönhetően, ahol a szaxofon- és hegedűmenetek kombinációja a „Larks’ Tongues in Aspic”-korszak King Crimsonjának és a „Godbluff”-korszak Van der Graaf Generatorjának igen ízléses keresztezésére emlékeztet. Jackson szaxofonimprovizációja annyira sajátos, hogy nem lehet összetéveszteni egyetlen más zenésszel sem. Az elektromos hegedűvel együtt maga a balzsam a léleknek. Az epikus melodráma iránti érzék, amelyet a két David korábbi zenekaraiban kifejlesztett, leginkább az olyan progresszív rock kísérletekben hallatszik, mint az „Arrival”, ahol a két hangszermester szólórozsdátlanító-bemelegítését és a ritmikai improvizációkat egy talpraesett átmenet követi egy kissé romantikusabb jazz rock fusion szakaszba.
A két zenei veterán, akik megannyi történetet hordoznak magukban, az „Another Day” albummal olyan lemezt alkottak, amely a King Crimson és a Van der Graaf Generator rajongóinak többségét nagyon az ízlésére lesz, egyúttal pedig emlékezteti őket arra, hogy a két említett zenekar újonnan készült zenéjéből manapság melyik hangzáselemeket hiányolják a leggyakrabban. Az „Another Day” néhány „otthonos” hangszerelés ellenére üdítően és újszerűen szól, a két zenemester pedig rengeteg teret kap kiváló hangszeres képességei bemutatására. Cross, akinek Robert Frippel ismét jó a viszonya, és 2015-ben közös albumot is felvett vele, ezzel szemben Jackson még mindig nem békült ki a Van der Graaf Generator többi tagjával, akikkel egykor sokat dolgozott együtt különféle szóló- és „külső” projektekben is, ezért ritka új zenei vállalkozásai annál is kedvesebbek.
Felállás
David Cross – hegedű, billentyűs hangszerek, fuvola
David Jackson – szaxofon, fuvola
Mick Paul – basszusgitár
Craig Blundell – dobok
Produkció
Jake Jackson
Számlista
1. Predator
2. Bushido
3. Last Ride
4. Going Nowhere
5. Trane to Kiew
6. Millennium Toll
7. Arrival
8. Come Again
9. Breaking Bad
10. Mr. Morose
11. Anthem For Another Day
12. Time Gentlemen, Please
