Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Szarajevó / Cinemas Sloga Club / Bosznia-Hercegovina
A koncert dátuma: 2014. január 26.
Látogatók száma: 400
A pestises balkáni turné kétharmada szombaton, 2013. január 25-én éjfél körül már mögöttünk volt, a zágrábi koncert még ki sem hűlt, de a turné utolsó harmadának várakozása már ott vibrált a levegőben. Valójában épp ez volt az egész projekt igazi értelme. Zágrábból ezért nem hazafelé vettük az irányt, hanem Bosznia-Hercegovina fővárosa, Szarajevó felé. Az ok nem csupán az Iced Earth-koncert volt, hanem az is, hogy remek alkalom kínálkozott megnézni egy európai metropoliszt, és megismerni, milyen is a boszniai metalszcéna.
A horvát–boszniai határ felé vezető úton főleg az előző esti koncertről folyt a szó, aztán gyorsan ott találtuk magunkat a vámosok előtt az első (szerencsére egyben utolsó) gonddal. Megbízható négykerekűnk rendszámtáblájának számai nem egyeztek a biztosítási kötvényen szereplőkkel. Tanulság: ha elemelik a rendszámtáblátokat, cseréltessétek ki a biztosítási kötvényt és a zöldkártyát, mielőtt átléptek a határon. Szerencsére szemet hunytak, így az utunk éjjel megszámlálhatatlan kanyaron át folytatódott (amelyek mentén annyi elgázolt állat hever, hogy az amerikai tanyasiak hektószám főzhetnének belőle gulyást) Szarajevó felé, ahová kora hajnalban érkeztünk meg.
Fáradtan először pár órára bezuhantunk a panzió ágyaiba (bár jó néhány órával a bejelentett érkezés előtt futottunk be, a kedves személyzet így is fogadott minket), aztán nekivágtunk a város rövid felfedezésének. A Baščaršija, a főváros talán legismertebb utcája, tényleg kelet és nyugat sajátos keveréke, Szarajevó pedig valóban egy másik világ, amit akkor érzel meg igazán, amikor jó reggelt helyett a számtalan minaretről visszhangzó imák köszöntenek. A séta a városban sok történelmi titkot tár fel, főleg az a hely, ahol Gavrilo Princip elsütötte a lövést, amely az 1. világháború kezdetét jelentette, tölt el hihetetlen érzéssel: azon a helyen állsz, amelynek ekkora hatása volt a világtörténelemre. Természetesen a kulináris finomságok miatt is jöttünk Szarajevóba, alaposan degeszre tömtük magunkat csevapcsicsával, burekkal és pitával, délután a Sarajevska pivara kellemes közegében ücsörögtünk a korsók mellett, este pedig a koncert helyszíne felé vettük az irányt.
A Sloga klub a szarajevói egyik fő sugárút, a Tito marsall utca közvetlen közelében van, pontosan a Belügyminisztériummal szemben. Valaha mozi volt, ma a terem főleg koncerteknek ad otthont, most hosszú idő után először ismét metalhangoknak is. Mivel a terem még mindig a mozi architektúrájára épül, két szinten terül el: a földszinten és a felső emeleten, ahol csinos bokszok sorakoznak, remek kilátással a nézőtérre és a színpadra. A ljubljanai Sloga híre miatt, mielőtt kényelmesen elhelyezkedtünk a bokszokban, alaposan átvizsgáltuk az üléseket, hehe. A földszint egészen más benyomást keltett, nem volt egyértelmű, hogyan fog elboldogulni a közönség az asztalok és székek között, amelyeket szinte egészen a színpadig betoltak. A mosholáshoz nem sok hely jutott, a klubot nézelődve viszont beleszaladtunk a Warbringer gitárosába, Balmore Lemusba, akivel remek beszélgetésbe keveredtünk, és még néhány érdekes anekdotát is elmesélt, amelyek közül ez emelkedett ki – Lemus a korábbi zenekarával, az Exmortusszal évekkel ezelőtt Los Angelesben lépett fel, akkoriban, amikor a thrash éppen a nagy visszatérését élte. A koncertet, amelyen a Warbringer, a Fueled By Fire, a Toxic Holocaust és a Bonded By Blood játszott, a különböző kiadók hiénái is megnézték, és a koncert után mindenki szerződést kapott, csak az Exmortus nem.
Immár harmadszor egymás után az ausztrál Elm Street köszöntötte a közönséget, akik nagy és látható örömükre már gyakorlatilag teltházas klub előtt léphettek fel. Ennek megfelelően a szettjük megint tüzes, fiatalosan féktelen és ördögien energikus volt. A srácok tornádóként söpörtek végig az Elm utcán, letarolták a szarajevói közönséget, és Freddy éles karmaiként fúrták bele a mérgező heavy metal riffeket és Perkovič pusztító dobszólamait. A horvát dobos megint állatként püfölte a bőröket, a frontember, Ben Batres pedig ezúttal is megbízhatóan vezette és hergelte a közönséget. Harmadszorra az Elm Street már teljesen meggyőzött, könnyű volt beleélni magam az amúgy kissé hétköznapi heavy metalba, ami a lázas boszniai közönség mellett úgy elhalványult, mint Halford heteroszexualitása. Az Elm Street Szarajevóban mindenesetre még jobban muzsikált, mint az előző két este együttvéve.
Hogy Szarajevó mennyire kiéhezett az ütős metalra, a Warbringer alatt mutatkozott meg még világosabban: a parterben igazi mosh-háború lobbant lángra, amelynek a szünetig nem látszott a vége. Az amerikaiak ismét veszett kutyákként szállták meg a színpadot, és a Slogát a brutális thrash napalmjával szórták be. Lemus valóban meggyőzően és megbízhatóan (ideiglenesen?) helyettesítette Lauxot, hibátlanul száguldott a gitárnyakon, közben élénk, energikus színpadi játékot mutatott. Mottsman a jazzes basszusgitár-tartásával megint mulatságos volt, de a basszusvonalak úgy ropogtak, ahogy kell, akárcsak Anderson dobbőrei. A sztár ismét a karizmatikus énekesnél, Kevillnél ragyogott a legfényesebben, aki a metal egyik legnagyobb vokális pszichopatája, színpadi jelenléte pedig tökéletes a Warbringernek, és az egész bandát élőben még magasabb szintre emeli. A srácok egy szemvillanás alatt végigdübörögtek mind a négy album rombolóin, ismét megerősítették, hogy ők az új korszak legjobb thrash metal zenekara, és bebizonyították, hogy a thrash, ahogy ők játsszák (főleg az IV: Empires Collapse új dalai), még mindig friss, meggyőző és olyan ütős tud lenni, hogy öröm mellette a hajat lengetni (hehe). A Warbringer Szarajevóban talán nem volt olyan meggyőző, mint Zágrábban, de így is vad, féktelen, támadó és kompromisszummentes volt. A Warbringert a legkönnyebben Dave Mustaine szavai írják le: „Take no prisoners, take no Shit!”
Cseresznye a tortán Kajmak a csevapcsicsán – Szarajevóban is az amerikai veterán Iced Earth volt, akik Set pestisét hozták Boszniába az új Plagues of Babylon lemezzel. A metalra kiéhezett közönség reakciója a felvételről szóló intro első hangjától az utolsó búcsúig fenomenális volt, ilyen hűséges és hangos közönséget rég nem láttam és hallottam. Az Iced Earth is ismét kiváló, kidolgozott műsort adott, valamivel több életet mutatott még az amúgy zord és komoly Troy Steele is. A ragyogó szólóforma mellett Steele még néhány mosolyt is szánt a közönségnek, miközben Appleton (Szarajevóban egy kifejezetten giccses Iced Earth-melegítőben) ismét bizonyította, milyen kivételesen megbízható vokális támasza Blocknak, Dette látványos nagyságával, dobolásával és üvöltésével a megemelt szettje mögül, Schaffer a közmondásosan őrült ritmusfűrészelésével, Stu pedig Szarajevóban is ragyogó ének- és frontemberi teljesítménnyel. Block hangját azonban láthatóan megviselte a már harmadik egymást követő koncert, vagy talán a cigarettafüst, mert a koncert vége felé hallhatóan és egyre inkább megremegett. Ez is lehetett az oka, hogy az Iced Earth két dalt megspórolt a szarajevói közönségnek, a The End és a Red Baron/Blue Max maradt ki, amit ez a kivételes közönség semmiképp sem érdemelt meg. Egyébként is zavart a banda kissé hűvös, távolságtartó és rutinszerű játéka, néha fájdalmasan nyilvánvaló volt, hogy a srácok mindig pontosan ugyanazokat a szövegeket, ugyanazokat a mozdulatokat és ugyanazt a mimikát használják, ami az előzenekaroknál nem jelentett nagyobb gondot. A csúcspontokat mégis ismét a Something Wicked This Way Comes felejthetetlen dalai jelentették, amelyeknél a közönség teljesen elvesztette a fejét, ugyanígy a csodálatos Watching Over Me és az egyre jobb és erősebb himnusz, a V alatt, amelynek közben Stu a Guy Fawkes-maszkot a közönség közé hajította. A fagyos Szarajevóhoz nagyon is illett az utolsó himnusz, az Iced „motherfuckin’” Earth, ami egyben tökéletes zárása volt a háromnapos utazásunknak. Felejthetetlen volt, és megérte a megtett kilométereket, az Iced Earth-koncert pedig afféle előjele is volt annak, hogy Szarajevóban lassan a metalszcéna is ébredezik, és talán a jövőben vár ránk még egy hasonló „turné”.
Setlista
1. Plagues Of Babylon
2. Democide
3. Dark Saga
4. V
5. If I Could See You
6. Disciples Of The Lie
7. Among The Living Dead
8. Burning Times
9. Blessed Are You
10. Vengeance Is Mine
11. Cthulhu
12. My Own Saviour
13. A Question Of Heaven
—ráadás—
14. Dystopia
15. Watching Over Me
16. Iced Earth
Képgaléria
