Előadó: Adam
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2010
Játékidő: 78.04
Értékelés: 4.5/5
Megesik néha az a csoda is, hogy a kezedbe kerül egy szlovén rockbanda albuma, amiről egyszerűen nem fogynak el a lelkes szavak. Adam! Egy zenekar, amely modern szemmel néz a rockzenére. Alternatív, kihívó, és ami a legfontosabb: több mint ígéretes! Peter Dekleva gitáros neve valószínűleg ismerősen cseng azoknak, akik figyelemmel követitek a szlovén mainstream szereplőit. A fickó többek között a Big foot mama, a Laibach, a Dan D, Tinkara Kovač, a Srečna mladina, Alya, Jadranka Juras és a Sausages mellett koptatta a gitárnyakat… A felállást kiegészíti Damir Lisica – Dado (ének) az Anavrinból, Gregor Jakac (dob), aki a Tidától szökött át, valamint Anej Kočevar basszusgitáros (Anavrin). Röviden: rutinos, bizonyított nevek, akik szép csomó kilométert gyűjtöttek már a szlovén színtéren.
Az Adam nem rajong holmi fanatikus megszállottsággal az ótestamentumi hagyományokért. Ennek ellenére vonhatunk párhuzamot az „isteni képmásra” teremtett első „ember” és a zenekar zenei örökségé között. Ahogy Ádám (állítólag) hivatalosan az első teremtett földi kétlábú volt, úgy az együttes zenéje is annyira különleges, hogy kijelenthetjük: az Adamhez hasonló zenekar még nem létezett a bolygó színén.
Ez a banda remekül ötvözte a szlovén dallamvilág hagyományát a rockzenével. A szövegek szlovénul vannak, és ez jó döntés. Megvan bennük a kellő intelligencia, mégsem szájbarágósak, tömör, megfogható üzenetet hordoznak, amely a metaforák ellenére sem nehezen fejthető meg. Az Adam sötét hangulatú zenekar, főleg Damir Lisica énekének köszönhetően. Ezt maga a hangszín és az artikuláció adja. Lisica ügyesen használja ki a gitárdallam által kijelölt, a ritmusváz által pedig megtámogatott teret. Rutinosan manőverezik a hangjával, és a „kikapcsolás” felhangjával sikeresen kelti életre az üzenetek érzelmi oldalát. A levegőben érezni a vágyat, hogy kitörjünk a hétköznapok béklyójából, amelybe a felfuvalkodott, a biztonságos konformizmusban megáztatott, (mindennek tetejébe ma már) erkölcsileg is leértékelődött szlovén társadalom kisembere, a középosztály tagja került
Az Adam kívül esik a rockzene meghatározott sablonjain. A hangzás organikus! A tiszta és félig tiszta akkordhangzások mellett Dekleva nagy hangsúlyt fektet a gazdag háttér-hangzásvilág felépítésére, finom, egyszerű, de rendkívül hatásos trükkökkel, effektpedálok segítségével, amelyek különleges hangulatot adnak a zenének, és tömören vezetnek át a személyes lélek pillanatnyi létezésének különféle hangulatai között. Dekleva valóban széles kifejezési eszköztárral dolgozik, amellyel gazdag és sokrétű hangulatokat teremt. Ezt a zenész erős önbizalmú felkészültségének köszönheti, aki rengeteg rutint és zenei tudást halmozott fel. Ezért nem meglepő, hogy szellemes képeket alkot az organikus hangzás alapképének eltorzításából, egészen a hangszínpaletta szélső pontjaiig (erős reverb, „crunch” effektek garmadája, mérgező wah-wah, delay-ek, stereo chorus stb…). Ez a kombináció különösen jól esik a Novi svet vagy az Odnosi med srečnimi visszafogottan szégyenlős kibontakozásában.
Dekleva mögött szilárd ritmusváz áll, amely nagy érzékenységgel, zenei rugalmassággal és a kiszámíthatatlan pillanat „kaméleonságának” szükséges érintésével végig hű támaszként szolgál a művészi szabadság és a dallamos fogékonyság, a jó hallgathatóság kifinomult összehangolásához, amely az Adamot közelebb hozza a szlovén zenehallgató tömegek általános befogadókészségéhez.
A zenekar kiemelkedően sok saját dallal büszkélkedhet, amelyek a lázadó rockenergia, a hangfüggönyök szellemes játéka és a hangulatok gyors egymásutánjának remek keverékét sugározzák. Az albumon nem kevesebb mint 18 dal van. Szerencsére a zenekarnak sikerül elérnie azt a ritka erényt, hogy az album végig érdekes marad: a dalok hangszerelési struktúrái elég változatosak, a számok sorrendje pedig alaposan összekeverve egy nagyon dinamikus egésszé áll össze. Az alapmotívumok skálája széles, amelyekre a dalok épülnek. Ez a szellemesség, ez az ihletett motívumgazdagság végig megőrzi az Adam felismerhető zenei kifejezésmódját.
A 18 dal nem könnyen befogadható massza a hallgatónak. Ez az album erénye, mert lassan kúszik a bőröd alá, és sokáig kitart. Fokozatosan fedezed fel a hangkollázsok egyes fátylait, valamint a dalok hangulati állapotait. Ez egyúttal ritka erény a szlovén közegben. Olyan dalokat kapunk, amelyekben van egy jó adag zenei kísérletezés, és vele született érzék a tömör, dallamosan fülbemászó számok megalkotásához. Olyanokhoz is, amelyek nagyobb megrázkódtatás nélkül eljuthatnak a rádióhullámokra (persze a zeneileg „nyitott és értő”, független rádióállomásokra).
A ČB Spletni tok az album azon pillanata, ahol a kísérletezés a dallamos kerekség (refrén) formájában rendkívül kompatibilis kezekbe kerül, és ebben a tekintetben az albumon a legszebb megfogalmazást éri el. Nagyon érdekes dal itt a Novi svet, valamint a kutatóan kísérletező Včeraj, danes, jutri, amelyben az Adam azt az érzést kelti, mintha szándékosan az eredeti, melankolikus, népdalszerű szlovén dallamvilágot keresné, és ügyesen (atmoszférikusan fűszerezve) rockriffek és ritmusok fogásaival támasztaná alá. Ezt az örökölt szlovén dallamvilágot, amelyet a népszerű slágerek sem rejtenek el, még közvetlenebben veszi át az akusztikus Pridih. Ez Damirnak még mindig sok teret ad az improvizatív játékra, ugyanakkor hatásosan megőrzi benne a szlovén melankolikus felhangot (milyen találó szó!). A kórusos Ključ esetében külön ki sem kell emelni, hogy az eredeti szlovén dallamvilágot keressük. A Pot v neznano Pat Metheny Last Train Home című instrumentálisát idézi. A ritmusalap a gőzmozdony lihegését veszi át, fölötte Peter gitárjának fürge, világos hangjai játszadoznak. Erőlködés, túlzás és felesleges hangnemekkel való szórakozás nélkül. Végig élvezhető adagolásban.
Az albumon kiemelkedik a Dom. Olyan dal, amelyből a zenekar gond nélkül rádiós slágert csinálhatna. Könnyen befogadható elektronikus hangzások, rövid és tömör dallamvezetés, az álmodozó énekkel remekül összhangban. A ritmusalap a nyolcvanas évek fogásaiból építkezik, amikor a Depeche Mode elektronikus megoldásaival új látóhatárokat nyitott a zene világában. A Dom bizonyítja a kísérletezés széles zenei spektrumát, amelyet az Adam lényege megért. Kiugró az albumról a Herointeror is, amelyet a zenekar időnként sziklakemény, szinte Sabbath-os riffen is átgörget. Persze a produkcióban álcázva, ünneplőbe öltöztetve az „adami hitvallásba”.
„Könnyebben” és „közvetlenebbül” megfogalmazott dal a nyitó Teater (V dvoranah domišljije), amelynek ritmusalapja nem kevéssé funkys lendületű, a különösen dallamos Dar, amely a versszak és a refrén viszonylatában remek fekete-fehér kombinációt hoz (még thereminhang is került bele), a modern, U2-es ritmusú Grlo brez odmeva, a „begroove-olt” funkos kitérő Brez strahu, valamint az Otroci brzine, amely a rockos intenzitásban, a dallamvilágban és (főleg!) a versszakok előadásában felszínesen megérinti a Siddharta világát. Az album kifinomult pillanatai az ének karakteres oldalának finom árnyalatait hangsúlyozzák, amit leginkább az Odnosi med srečnimi új, egyszerű, organikus felépítése határoz meg, dallamilag kiváló dal. A zenekarban az is nagyszerű, hogy sosem túlozza el a kísérletezést, hanem hatásosan követi belső érzékét, hogy tartsa a dallamos kerekség vezérfonalát. Ezt a megállapítást még egyszer megerősíti a világos hangulatú rockszám, a Modrost vonósaranzsmán-kiegészítésekkel.
Nehéz lesz meghatároznod az album csúcspontjait, hiszen a szlovén alternatív zenekarok általában kiszámítható formáihoz képest ezúttal nehezebb kijelölni az album határait. Az Adam az „Alfa”-val határozottan kiemelkedik ebből az átlagból. Példái a dallamos kerekség és tömörség, valamint a zenei kísérletezés megfelelő mértékű ötvözésének. Értő hozzáállásukkal és széles zenei látókörükkel sikerül olyan különleges zenei hangulatot építeniük, amely teljesen új és a szlovén színtéren még nem hallott. A négyes kombinációja egyedülállóan érződik a stúdióban. Az album kiváló, élő hangzású produkciót kapott, amelyből kiderül, hogy a srácok között igazi alkotói munkakémia szövődött. Az az érzés, mintha a zenekar a stúdióban koncertet adott volna, nem marad el.
Az Adam tehát kiemelkedő nyeresége a szlovén zenei közegnek, afféle új felfedezése egy feltáratlan zenei horizontnak. Az „Alfa” album igazi ajánlás minden új zenekarnak arra, merre induljanak a saját esszenciájuk keresésében. Nem utánzásként, hanem hasznos útmutatóként szolgálhat, amely megmutatja, hogyan fejezd ki a fejedben játszó zenét, és hogyan add elő egyedi, saját módon. Az „Alfa” tehát a szlovén zenei közeg új mérföldköve. Az Adam olyan zenekar, amely vonzó lesz mind az igénytelenebb hallgatóknak, mind az összes (túlélő) zenei gourmand-nak.
Felállás
Damir Lisica – ének, theremin, billentyűk
Peter Dekleva – gitár, vokál, programozás, billentyűk, ütőhangszerek, vibrafon, síp
Anej Kočevar – basszusgitár, programozás, glockenspiel, vokál
Gregor Jakac – dob, ütőhangszerek, vokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Andrej Završnik – dob, vibrafon
Žiga Gombač – énekelő fűrész
Jure Rozman – timpani, flexaton, gong
Boštjan Artiček – templomi orgona
Produkció
Adam
Dallista
1. Teater (V dvorani domišljije)
2. Dar
3. Grlo brez odmeva
4. Brez strahu
5. Modrost
6. Otroci brzine
7. Alfa
8. Novi svet
9. Dom
10. Revolucija
11. Odnosi med srečnimi
12. Herointeror
13. ČB spletni tok
14. Punker
15. Pot v neznano
16. Pridih
17. Včeraj, danes, jutri
18. Ključ
