Előadó: Goldfrapp
Kiadó: Mute Records
Megjelenés: 2010
Értékelés: 4/5
A Goldfrapp olyan projekt, amelyet közösen formált meg Will Gregory zeneszerző (aki egyebek mellett Peter Gabriellel is dolgozott) és a kivételes énekesnő, Alison Goldfrapp. Zenével 1999-ben kezdtek komolyabban foglalkozni duóként, és hamarosan a lelkesedés hulláma elöntötte hazájukat, Angliát (és Nagy-Britannia nagy részét), nemsokára pedig Európa nagy részét is, sajnos azonban Amerika igazságtalanul átsiklott felettük, ahol a mai napig nem éppen a legmelegebb fogadtatásban részesülnek a közönség részéről.
A Goldfrapp névből arra következtethetnénk, hogy az album hangzásvilágának fő alakítója Alison Goldfrapp, de ezzel a feltételezéssel alaposan mellélőnénk. A Goldfrapp ötletgazdája kezdettől fogva Will Gregory, aki Alison Goldfrapp egyedi hangjának bevonásával tovább építette a koncepcióját, ráadásul egy szépen csengő, csillogó zenekarnevet is kapott.
A Goldfrapp a legtöbb esetben (ezen az albumon is) az elektro pop rock hagyományaira épít, ahol Will Gregory szintetizátorhangjai és Alison Godfrapp édes hangja dominál. Nincs itt semmi túlzott filozófia, minden meglehetősen világos és őszinte. Az ütőkártyák mindig tisztán megmutatkoznak, sőt az arcunkba is tolják őket – a dallamosság, az ének és a gazdag billentyűs hangszerelés. A Head First során a duó egészen az utolsó számig tartja magát a zenei vezérfonalához, ahol azért kellemesen meglepnek a Voicething kissé ambientesebb részével, amely megmutatja, hogy nagyobb műfaji szélességre is képesek, nem csak az alapokra.
Bár a duó elég szigorúan a pop/rock mólóhoz horgonyzott, Will Gregory kifinomult zenei szókincsével és „csemegéivel” az art rock néhány elemét is hozzáadja. Ez különösen szembetűnő a gyakori, gazdag billentyűs hangszerelésekben, ahol a hangok egymásra vannak rétegezve, és a dalok meglehetősen egyszerű alapformájához olyan mélységet és kifinomultságot adnak, amely a popzenében még nem igazán honosodott meg. Ebben Gregoryt további vendéghangszerek is segítik, például a gitár és a hegedű, ami valamelyest oldja a szintetikus pop érzetét, sőt hozzájárul a nagyobb rockosságához is (a dob és a basszus sem árt). Hogy a duó nem akárki, azt az énekesnő is bizonyítja, aki sosem feszíti túl a hangszálait, mégis, bár a kényelmes fekvésben marad, soha nem kelti a tehetségtelenség érzetét. Épp ellenkezőleg, finom kis hangja egyszerre tele van huncutsággal és ártatlansággal, ezért a megerőltetés hiánya ellenére az egész drámaian és őszintén hat.
A zenei alap tehát rendkívül kidolgozott, és túlmutat az olcsó „synth” pop általános képén, hiszen Gregory sosem elégszik meg az átlagossal, hanem folyton fejleszt és csiszol. A szövegek jól illenek a zenéhez, de csak ritkán engednek meg a zenéhez hasonló, többrétegű értelmezést. Ezért a meglehetősen egyszerű szövegek felelősek, amelyek elég könnyed témákkal foglalkoznak. De ez is valahogy a duó közös személyiségéhez tartozik. Minek folyton a bajainkkal bajlódni, ha szép dolgunk is lehet. Más tolla alól ez elég szánalmasan hathatna, de a Goldfrapp meggyőző, ártalmatlan és, ami a legfontosabb, szórakoztató módon tudja ezt elmondani.
A Head Firsttől nem kell vad, szédítő száguldást várni a gyors pop/rock autópályán, inkább hangulatos, nyugodt és gondosan átgondolt pop/rockot, amely mindig a kikapcsolódás és a gondtalan jókedv felé terel. Aki hajlandó esélyt adni a duó könnyed, de nem könnyelmű küldetésének, az biztosan bőségesen megjutalmazva érzi majd magát. A Goldfrapp alapvetően valóban az elektro pop/rock irányelveit követi, de Will Gregory hangszerelői képességei Alison Goldfrapp meleg búgásával párosulva olyan hitelességet adnak az együttesnek, amely sok tekintetben felülmúlja a jóval nagyobb pop-nevekét.
Felállás
Alison Goldfrapp – ének
Will Gregory – billentyűs hangszerek
Vendégek: Alex Lee – gitár, Charlie Jones – basszusgitár, Chris Goulston – gitár, Davide Rossi – hegedű, Ged Lynch – dob
Produkció
Goldfrapp
Számlista
1. Rocket 3:51
2. Believer 3:43
3. Alive 3:28
4. Dreaming 5:07
5. Head First 4:30
6. Hunt 4:34
7. Shiny and Warm 3:58
8. I Wanna Life 4:13
9. Voicething 4:44
