Előadó: Kingdom Come
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2006
Pontszám: 3/5
Bár még mindig nem nőtte ki teljesen Robert Plant és a LED ZEPPELIN hatását, Lenny Wolf valahogy kitartóan átverekszi magát a rockvizeken a KINGDOM COME-mal, és ennek bizonyítéka az új lemez, az „AIN’T NO CRYING FOR THE MOON”. A Zeppelin iránti vonzalmának gyökerei egészen az 1984-es évig nyúlnak vissza, amikor kölyökként a STONE FURY-ban edzette magát, és úgy tűnik, ott fertőződött meg a Zep-hangzással. Mindig tiszteltem benne, hogy nem hagyta, hogy maga alá gyűrje a Robert Plant-plagizálásról, de inkább klónozásról szóló számtalan vád. Valahogy sikerült a saját javára fordítania a dolgot, és egyedi, felismerhető stílust és hangzást kialakítania. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a hatás az újabb lemezeken már egyáltalán nem érezhető, de összességében sokkal kevésbé, mint a múltban.
Összességében a KC-t „one man bandnek” is nevezhetnénk, hiszen Lenny az, aki Prince, Kravitz és mások mintájára maga játszik fel minden hangszert, ő írja a dalszövegeket, és végül ő teszi hozzá a jellegzetes hangját is. Személy szerint az az érzésem, hogy valójában ez az egyetlen módszer, ami igazán megfelel neki. Kompromisszumok nélkül, nincs mit tenni!
Az utolsó előtti lemeze, a „Perpetual” szép példa volt erre, és végső soron ehhez a közmondásos recepthez tartja magát a mostani „AIN’T NO CRYING FOR THE MOON”-on is.
Egy olyan zenekarnál, amely a hírnevének fénykorát az 1988-as debütálással élte meg, Lenny az elmúlt másfél évtizedben tulajdonképpen nagyon keveset változott. A dalai még mindig egyfajta patetikus sötétség felhangját hordozzák, a megénekelt témák pedig általában depresszív színezetűek. Mindezt tovább erősíti a „trademark” (R.J. Dio mintájára) depresszív énekstílusa. Ennek a leírásnak szép példája az album „Perfect Citizen” című dala, amely ráadásul szerintem az egyik legjobb szám, amit eddig írt. A többi dal, a „This Is My Life”, a „Not Here To Be Your Friend” és a „Look At You” más hangulatot hordoz, mint amihez a KC-nél eddig hozzászoktunk. Tipikus, lezárt rockdalok helyett közepes groove-tempójúak, és összességében könnyen hallgathatók. Hallod-látod stílusban, extra agyalás nélkül.
Lenny most sem hagyott cserben minket: az albumon gondoskodott a lekerekítő fordulatról és a kötelező személyes, szentimentális részről. Merem állítani, hogy a rockszakmában kevesen tudnak olyan könnyedén balladát eladni, mint éppen Lenny. Ez már csak az örökség része, amely nála még a STONE FURY idejétől végigkíséri a pályáját. Ilyen dal az albumon például a „Removed the Sting” és a THE BEATLES „Across the Universe” című számának kiváló feldolgozása. Az igazi csemege viszont az AC/DC-s lendületű „Bon Scott”, amely az említett zenekar első, sajnos tragikusan elhunyt énekesének állít emléket. Lenny énekhangja (értsd: a hangszalagok feszítése) nem okozott neki különösebb gondot Bon Scott utánzásában. Angus gitárriffjének eljátszása még könnyebb feladat volt a számára. „Kis lépés Lennynek, hatalmas az emberiségnek”, és még nagyobb a rockerek táborának, ahol az AC/DC mindig lángra lobbantja a közönséget. Úgy tűnik, a srác tudja, hogyan kell ezt csinálni 😉
Az Ain’t No Crying for the Moon szilárd, megbízható rocklemez, amely megmutatja, hol tartott eddig a zenekar, és merre tart a jövőben. Az én javaslatom: mehet a polcra a házi hanglemezgyűjteménybe.
Felállás
Lenny Wolf – ének
Eric Foerster – szólógitár
Yenz Leonhart – ritmusgitár
George Maycock jr. – basszusgitár
Hendrik Thiesbrummel – dob és ütőhangszerek
Számlista
1. Two Legged Sheep
2. Not Here To Be Your Friend
3. Same Old Stars
4. Ain’t Crying For The Moon
5. Perfect Citizen
6. This Is My Life
7. Bon Scott
8. Removed The Sting
9. Friends In Spirit
10. Darkroom
11. Look At You
12. Across The Universe
13. Get It on (2006 Version)
