Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Boogaloo / Zágráb / Horvátország
A koncert dátuma: 2012.04.05.
Nézőszám: 350
Jegyár: 19,00€ / 21,00€
Új album, új turné – így megy ez a zeneiparban! Közös turnéra indult a Primal Fear és a Brainstorm, két zenekar, amely a kilencvenes évek második felében bukkant fel, amikor a power metal igazi reneszánszát élte. Aztán jött a nehéz előző évtized, amikor az agresszívebb bandák kerültek előtérbe, és a maximális hangerő hajszolása közben mellékvágányra tették a dallamokat. A legkitartóbb power metal-lovagok azonban nem adták fel – hűségesen adták ki az új lemezeket, nevelték a metalosok újabb generációit, és vártak a jobb időkre. És túlélték. A Primal Fear és a Brainstorm is nemrég jelentkezett új stúdióalbummal, amelyek hitelesen viszik tovább mindkét zenekar kijelölt útját, és hangosan üzenik: továbbra is a német, sőt tágabban az európai power metal-színtér főszereplői között vannak.
A két rokon lelkű banda legutóbbi közös turnéja három éve nagy ívben elkerült minket, így kitörő örömmel fogadtuk a hírt, hogy a Primal Fear és a Brainstorm a kőhajításnyira lévő horvát fővárosba érkezik. A szlovén heavy metal-rajongók öröme még őszintébb lett, amikor előzenekarként a Lene Kosti is megerősítést nyert. A döntés könnyű volt – Zágrábnak el kell esnie!
A korai kezdésről szóló beharangozás ellenére a koncertestét „csak” hét óra körül nyitották meg a német heavy metalosok, a Palace tagjai. A zenekar már jó két évtizede működik, hat stúdióalbum van a háta mögött, a legutóbbit tavaly szeptemberben adták ki. A Palace keményen követi a teuton heavy metal iskoláját, a tömören felépített dalokba tercpárhuzamos harmóniákat szőnek. A gépről szóló billentyűs alapokra épülő kétgitáros játék epikus, sőt nyomasztó hangulatot teremt, így a Boogalooban sem maradt el a morbid atmoszféra. Néhány riff egyszerű monumentalitásával az Accept-iskola aranykorát idézte, a power metal vizei felé pedig Harald Piller frontember terelte őket a Chris Boltendahl (Grave Digger) stílusában előadott, torokból jövő énekével. Nagyon tisztességes estenyitány, nincs mit mondani!
Különleges vendégként másodikként a Lene kosti lépett színpadra – a három héttel korábbi, Blaze Bayley-vel közös koncert után másodszor az új gitárossal, Edi Sabljakoviččal (Forgotten Eden) a felállásban. Dr. Evil és társai az új album címadó dalával, a „Penetrator”-ral (a lemezkritika itt olvasható) nyitottak, és egy expresszvonattal vittek el minket egy olyan utazásra, ahol kézifék nem létezik! A klub közepén a hangzás nem volt a legjobb, és csak a The Cage alatt állt be részben az optimális szintre, ahol Milan frontember erőteljes vokális arzenáljával villogott. A színpadi jelenléte megtette a hatását! Míg a hangszeres csapat féltékenyen őrizte a helyét a színpadon, Dr. Evil sikeresen a maga javára fordította a színpad méretét, és karizmatikus egyénisége szárnyán aktivitásra sarkallta az első sorokat. Gyakorlatilag az összes néző a klubban gyűlt össze, figyelte a zenekart, és hangos biztató kiáltásokkal öntött beléjük új erőt – ilyesmiről az ilyen koncerteken a legtöbb előzenekar csak álmodhat. Az expresszritmus a Russian Girllel és az Iron Dragonnel folytatódott, a „Do or Die” debütalbum két egyetlen dalával, amely bekerült a játszott repertoárba. A félórás bulit az ütős Refuse to Die kislemezdal zárta, és ezzel véget ért a koncert, amelyen a Lene kosti új köntösben mutatkozott be. Olyan arculatban, amely Giovanni Kavaš távozásával elvesztette a boogie heavy metal-kollektíva jelzőjét, és közelebb került a német power metal-iskola kifejezésmódjához. Hogy ez tetszik-e neked vagy sem, azt döntsd el magad.
Telt-múlt az idő, és eljött a Brainstorm ideje: a német power metal-kvintett gerincét megalakulása óta a Torsten Ihlenfeld–Milan Lončarić gitáros duó adja, igazi újjászületésüket viszont az új évezred hajnalán élték meg, amikor Andy B. Frank énekes erősítette meg soraikat. Az „agyvihart” a Rockline legutóbb a tavalyi Bang Your Head!!! fesztiválon látta (a beszámoló itt olvasható), azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, és a Brainstorm-tábor egy vadonatúj anyaggal is gazdagodott, amely az „On The Spur Of The Moment” címet kapta (a lemezkritika itt olvasható). A németek az aktuális turnéra rögtön négy dalt is betettek róla a setlistbe, ami arról árulkodik, hogy a zenekar szilárdan hisz az album minőségében. És igazuk van! Az In The Blink Of An Eye és a Temple Of Stone már a koncert elején teljesen egyenrangúan illeszkedett a banda régebbi anyagai közé, és megfelelő üzemi hőmérsékletre melegítette a Boogaloót. A félig kongó klub ellenére a hangulat meglepően forró volt, amihez a Szlovéniából érkezett néhány tucatnyi rajongó is hozzátette a maga mozaikdarabkáját – az első sortól egészen a keverőpultig a power metalra kiéhezett közönség Andy Frank, a nagybetűs frontember tenyeréből evett! Frank minden koncerten az utolsó csepp verejtékét is kiizzadja, és szemmel látható odaadással a szívét hagyja a színpadon, ezért számít a Brainstorm igazi koncertcsemegének! Frank ezúttal is remekül kihasználta hangi adottságait, és szorgalmasan kiaknázta a hangterjedelmét. A refrénekben jellemzően a középső regiszterből a magasabbak felé emelte a hangját, és így hatásosan tálalta az olyan dalokat, mint a Shiver vagy a Shadowland. A színpad jobb oldalán álló gitáros is kiélhette magát: Milan Lončarić ugyanis horvát gyökerekkel rendelkezik, így a közönséghez anyanyelvén intézett szavaival még több olajat öntött a remek hangulat tüzére. A dallamosan kidolgozott riffeken átvezető könyörtelen menetelés a Highs Without Lows-zal („Soul Temptation”, 2003) ért véget. A Brainstorm tökéletes előadásával kesztyűt dobott az est főzenekarának, ám a jelenlegi ismertségük a power metal vizein sajnos valószínűleg egyben a végső plafonjuk is – ha nem így lenne, már rég kiharcoltak volna maguknak egy jelentősebb helyet a nap alatt.
Az óramutatók szorgalmasan haladtak tovább, miközben a stáb a turné főzenekarának, a német heavy metal-gépezetnek, a Primal Fearnek készítette elő a színpadot. Sokan a Judas Priest kontinentális másolatának tartják őket (persze a „Painkiller”-től kezdődő korszakról beszélünk). Hogyne, hiszen Ralf Scheepers frontember Halford távozása után már szinte a Priest kapujában állt, ám végül Tim „Ripper” Owens kapta meg az élete nagy lehetőségét. Scheepers egy új banda megalapításával talált alternatívát – Mat Sinnerrel közösen hozták létre a Primal Feart, amelynek ma is ők ketten alkotják a kreatív és munkabeli magját.
A gépről szóló intró alatt a zenészek elfoglalták helyüket a színpadon, a koncertet a Strike-kal nyitották, és a vadonatúj anyag otthonosságának tesztelését a következő dallal, a Give ‘Em Hell-lel folytatták. A gitárpáros ezúttal megváltozott – családi kötelezettségei miatt a svéd Magnus Karlsson kihagyta az aktuális turnét, a csizmájába pedig a görög Constantine lépett, aki az idősebb kolléga, Alexander Beyrodt mellé csatlakozott. A fiatalember jól feltalálta magát az új szerepben, a turné elején lenyomott néhány koncerttel már levetkőzte a kezdeti lámpalázat, így különösebb nehézség nélkül sikerült felpörgetnie a jelenlévők többségének vérkeringését! A Nuclear Fire és a Seven Seals a nagyon jó hangzásnak köszönhetően – amelyben a hangszerek arányosan oszlottak el – a maximumot hozta ki a fülbemászó refrénekből, és bevonta az első sorokat is. De figyelem: a Primal Fear is gépről szóló billentyűkkel dolgozott, amivel elveszített egy csipetnyit az adrenalintöltetéből. Sebaj! A power metal-fogaskerekek intenzitása a következő romboló darabbal, a Black Sunnal sem csökkent. A dal végét Randy Black dobszólója követte, ami a zenekar többi tagjának egy kis pihenőt hozott.
A koncert átfordult a második felébe, de Scheepers, a színpadi történések főszereplője nem engedett! A fickó még mindig extrém magasságokba jut fel, és félelmetes precizitással kezeli az átmeneteket a középső és a magasabb regiszterek között, anélkül hogy a hangja veszítene az erejéből, ráadásul sikeresen alkalmazkodik a különböző hangulatú dalokhoz is – a balladás Where Angels Die-tól egészen a végletekig felpörgetett Fighting The Darknessig. A rendes műsort a Primal Fear várakozásainknak megfelelően az epikus rohamhimnusszal, a Metal Is Foreverrel zárta, és mosolygó arccal hagyta el a színpadot. A hangos visszatapsolás még egyszer visszakényszerítette a Primal Fear-arzenált, és a ráadásban megajándékoztak minket a Bad Guys Wear Black és a Chainbreaker dalokkal. Utóbbi előadása alatt nagy pillanatot élt át Milan „Dr. Evil” Krušič, aki csatlakozott személyes barátjához, Mat Sinnerhez és társaihoz a színpadon, és Scheepersszel közösen énekelte el a Primal Fear debütalbumáról származó dal refrénjét.
Négy zenekar, négy jó koncert, és újabb bizonyíték arra, hogy a metálínyencek még nem felejtették el a dallamosabb heavy metal hagyományait. Bár a látogatottságot nehezen tudnám szuperlatívuszokkal leírni, a felszabadultan bulizó közönség is hozzátette a maga darabkáját a kirakóshoz, amely egy diadalmas este teljes képévé állt össze. Különösen örülök a mieink, a Lene kosti sikerének: annak ellenére, hogy az összes fellépő közül nekik jutott a legrosszabb hangzás, ki tudták használni jó napi formájukat, és lelkesedésbe hozták a horvát heavy metal-mániákusokat.
Setlista
PRIMAL FEAR:
1. Unbreakable pt. 1
2. Strike
3. Give ‘Em Hell
4. Nuclear Fire
5. Unbreakable pt. 2
6. Seven Seals
7. Black Sun
8. Dobszóló
9. Where Angels Die
10. Demons / Angel In Black
11. Metal Nation
12. Fighting The Darkness
13. Final Embrace
14. Metal Is Forever
—ráadás—
15. Bad Guys Wear Black
16. Chainbreaker
BRAINSTORM:
1. Intro
2. Worlds Are Comin’ Through
3. In The Blink Of An Eye
4. Redemption In Your Eyes
5. Shiva’s Eyes
6. Temple Of Stone
7. Fire Walk With Me
8. Shiver
9. Shadowland
10. Bellow The Line
11. In These Walls
12. All Those Words
13. Highs Without Lows
LENE KOSTI:
1. Penetrator
2. Heavy Artillery
3. The Cage
4. Russian Girl
5. Iron Dragon / Die You Bastard
6. Refuse To Die
Képgaléria
