Előadó: Watershed
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 88:34
Értékelés: 2.5/5
Szívesen látnám a dél-afrikai Watershedet az Opeth azonos című albumára, a svéd kísérletező progmetalosok lemezére tett okos allegóriának. Álmodj csak, álmodj édes álmokat, kedvesem, valami más filmben. Négy album után a kozmetikailag csiszolt, könnyed rockereket és a szabályos frizurákba szorított srácokat máris egy első best of válogatással jutalmazzák. Hogy telik az idő! Régen a zenekarok tíz év alatt nyolc albumot adtak ki, és csak utána kaptak egy első válogatást. Az idők megváltoztak, a pénzcsinálás már egy évtizede sokkal inkább „biztosra menős”. A kreativitás nemkívánatos, mert növeli a befektetés kockázatát. A kiadók „biztosra menős”, pusztító politikájának terméke a Watershed is. Itt kevesebb az eredetiség, mint ahány toll van a béka fején. Mégis jutalmat kapnak: sztárok az EMI Records szárnyai alatt, egy zsák slágerrel. Ha ez tisztességes, csapjon belém azonnal a mennykő.
Könnyedén hangszerelt gitárrock, gyönyörű fiús énekkel. Minden szépen becsomagolva és megnyírva, hogy semmi ne lógjon ki a konformizmus mércéjéből. A zenekar 2002-ben Németországban is híressé vált az Indigo Girl című slágerrel, és attól kezdve a Watershed a hazai sikerek mellett európai bandává is vált. Ha körülnézel a hasonló német zenekarok között, csak éppen német szövegekkel, kicsit logikusabb lesz, honnan jön a Watershed németországi sikere.
A válogatás dalai az keletkezésük ideje szerint összekeverve szerepelnek. Nem kronologikus sorrendben követik egymást, mint az albumok megjelenése. Érdekes, hogy a hangszerelésben és a stílusban nincsenek közöttük nagy különbségek. Kiszámítható szerkezetbe öltöztetett dalok ezek, amelyek alapmotívumai 4-5 akkordra épülnek. A kifejezés banalitását pedig a szép, dúr hangulatú motívumok kiszámítható kombinációja hangsúlyozza, ezek uralják a dalokat. Érdekes például, hogy az egészen új A Million Faces (a címadó dal), amely az utóbbi időben született, nem sokban tér el a 2002-ben megjelent bemutatkozó stúdióalbum Shine On Me című számától. Az ének pont olyan, amilyennek lennie kell, szabályosan ráöntötték a dal alakjára. Kicsit szenved, kicsit panaszkodik, kicsit a széttört szívű szerepét játssza, így a legtetszetősebb a „kiöltözött, jámboran vallásos” kislányoknak, akik szülői kíséret nélkül indultak első éjszakai kalandjukra.
A második lemez végére két élő felvétel került. Az első a Indigo Girl mega-sláger összefoglalása, amely segített felrakni a Watershed nevét a világtérképre. Ennek második felében egy kinyújtott, élénk, rockosan felpörgetett hangszeres rész hallható, amely jelzi, hogy a Watershed név mögött kiváló zenészek rejtőznek, akik mögött kilométernyi igazi jam is áll, nem csupán szépítő púder a tömegek kedvéért.
A két „live” dal közül a másik a United By The World. Ez teljesen új, és megmutatja, hogy a Watershed a színpadon sokkal keményebben rockos, mint ahogyan azt a stúdióalbumok csiszolt produkciójának összegzése sejteti. A slágerek kiszámítható és archaikusan csomagolt képének feltétlenül szüksége van az ilyen energialöketekre.
Egyébként kertelés nélkül kimondom: a Watershed jó zenészekből áll. Sokkal jobbakból, mint amilyennek a stúdió mutatja őket. A dalok szépen felépítettek, felismerhető és kerek vezérmotívumaik vannak, valamint megfelelően adagolt hangszerelési szövésük is, főleg a kísérő függönyként szolgáló gitár–billentyű relációban. De csak elenyésző, vagy semmi kreatív vénával, amely bármiféle művészi különlegességet diktálna a Watershed tartalmának.
Szóval három új szám legalább egy csipetnyit csillapítja azt az érzést, hogy az „A Million Faces 20 Hits – 10 Years” egy újabb fejőstehén, bár a háttér ismert. De ez valószínűleg nem fogja megállítani az EMI Records dolgozóinak tömeges elbocsátását sem. Személy szerint úgy gondolom, hogy azoknak a zenekaroknak a best of válogatásai, amelyek négy stúdióalbumon át sem képesek gyökeres önfejlődésre, porhintés a szemünkbe és tökéletes marketingfogás, amely a Watershedhez hasonló zenekar esetében a hormonoktól megzavarodott, olvadozó tinilányok zsebéből halássza ki a pénzt. Az „A Million Faces 20 Hits – 10 Years” kizárólag a zenekar rajongóinak szóló válogatás. A platinába és számos díjba, a világ legmenőbb zenekarának járó elismerésekbe bújtatott Watershed tehát megint arra invitál, hogy három új dal kedvéért nyúljunk a zsebünkbe. Mindez az EMI Records-féle korrupt kiadói politika javára. Eljött hát a nagy nap a kultúra és a rock virágzása számára. Ugye nem hiszed el?
Felállás
Craig Warren Hinds – ének, akusztikus gitár, zongora, szájharmonika
Nic Rush – gitár
Hylton Brooker – billentyűs hangszerek
James Sunney – basszusgitár
Peter Auret – dob
Számlista
CD1.:
1. The World Needs You*
2. Indigo Girl
3. Breathing
4. Shine On Me
5. Letters
6. A Million Faces*
7. Live Another Day
8. Southern Cross
9. Close My Eyes
10. Love It
11. Thank You
CD2.:
1. Train Ride
2. Lovely Day
3. Angel
4. Crazy
5. Yesterday Again
6. Future Sunshine
7. Fine Way
8. In The Meantime
9. Closing Down
10. United By The World* (live)
11. Indigo Girl (live)
*… új dalok
