A History of Madness

0 10

Előadó: Thinking Plague
Kiadó: Cuneiform
Megjelenés: 2003
Játékidő: 55:16
Értékelés: 4.4/5

Fűrészelő torzított gitárok! Visító férfivokálok! Dörömbölő basszusdob-sorozatok! Hatalmas tesztoszteronos tökök! Rock and roll… de ma nem erről lesz szó. Éppen ellenkezőleg, bár a nagy tökök azért maradnak. A múlt században felbukkant zenekarhullámmal szemben teljesen önálló műfaj fejlődött ki – a RIO, azaz rock in opposition, vagyis olyan rock, amely nem követte a megszokott irányokat és a két gitár, dob, ének felállást. Összetettebb, érdekesebb, még feltáratlan dimenzióit kutatta a rockzenének, hasonlóan a progresszív rockhoz (a RIO egyébként a progresszív rock alműfajának számít). Köznyelvien a rock avantgárdjának is nevezhetnénk. Európában született, a legnagyobb úttörő pedig valószínűleg a Henry Cow volt, amely az Univers Zeróhoz hasonló bandákkal, például az Univers Zeróval és a Samla Mammas Mannával együtt terjesztette el a stílus népszerűségét Európában. Az avant-rock amerikai magvetője kétségkívül Frank Zappa volt, aki egyengette az utat néhány későbbi sikeres avant-rock formáció, közelebbről a Thinking Plague számára.

A Thinking Plague első pillantásra úgy hat, mint egy a sok eklektikus banda közül, amelyek rockot, jazzt és modern klasszikus zenét kevernek. Ez nagy tévedés, és a Thinking Plague biztosan nem csak „még egy a sorban”. Az amerikaiak a említett zenei műfajok legeldugottabb elemeinek különcségéhez és összetettségéhez nyúlnak, és ezeket hihetetlen szimfonikus és esztétikai érzékkel olvasztják a lehető legképtelenebb dallamszerkezetekké. Deborah Perry ijesztően szép hangjával, amely időnként minden fantomi operát felülmúl, az avant-rock feltételei teljesültek. A legutóbbi, „A History of Madness” című albumon a Thinking Plague minden korábbinál nagyobb kísérletezéssel próbálkozott. Az utolsó előtti lemez, az „In Extremis” helyet biztosított nekik a progresszív rockerek sírjai között, így az „A History of Madness” ideális alkalom volt egy újabb újítási bravúrra.

Az „A History of Madness” több hallgatásos album. Nem abban az értelemben, hogy az első pörgetés után rácsavarodunk, aztán végtelenségig hallgatjuk, hanem inkább a végtelenséghez közelítünk, hogy megértsük a lemezt, felfogjuk az összes rejtett hangszeres és lírai utalást, és végül meg is szeressük. Az album sokkal kevésbé hajlik a rock felé, és teljes függetlenségbe távozik a népszerű proggresszív rockos fogásoktól, ám ezekben a legönállóbb dalokban egy cseppet csalódást okoz. Még mindig azok a számok ragadnak meg leginkább, amelyek ereiben progresszív rock folyik, még ha az a klisés rock and roll irányokkal szembeni opozícióban áll is. Ezeket ugyanis Mike Johnson szólóinak hihetetlen eredetisége díszíti, amelyek a zenéhez illően szokatlanok, teljesen mások, mint a klasszikus rockszólók, mégis hihetetlenül dallamosak, bár időnként anti-melodikusnak is nevezhetnénk őket – a King Crimson-féle Fripp-szólók értelmében. Személyes kedvencem kétségkívül a „Lux Lucet”, főleg a különféle hangszerek és az ének hihetetlenül összefont dallamai miatt; különösen ötletesen használják a klasszikus gitárt, amely nem a folk elemek hangulata miatt szerepel, ahogy az ilyen zenében szokásos, hanem az ének egyfajta organikus kísérőjeként, progresszív ritmikai elemként, amely tartja és vezeti a bonyolult idői szabálytalanságokat.

A hangszeres zsenialitás mellett ott van az album rendkívül vonzó lírai koncepciója is. A történet a 10. századi Franciaországban játszódik, főszereplői pedig egy katolikus szekta tagjai, akik hittek az igazukban, és olyan eszméket követtek, amelyek nem tetszettek az egyháznak. A szövegek magáról a szektáról, annak pusztulásáról, a halálról és a túlvilági életről szólnak. Perry éneke kezet nyújt a hallgatónak, kíséri, és befogadja abba a világba, amelyet a Thinking Plague az atonális zenéjével épít; ezért is sokkal könnyebb beleélni magunkat a főszereplők tudatába.

Az „A History of Madness” egyfajta mestermű, amely minden szempontból megfelel egy zenei műalkotás kritériumainak – sőt, olyan produkció, amely művészileg tökéletesre csiszolt minden tekintetben. Az irodalmi és zenei kidolgozottság és összefüggés tetőtől talpig átgondolt, egymást szolgálják a többletélményért, ugyanakkor egymás mellett, egyenrangúan is élnek, így külön-külön is egyedülállóan működnek. A Thinking Plague sajnos 2004 óta nem adott ki semmi újat, és ha ez az utolsó stúdióalkotásuk, akkor kétségkívül csúcsminőségű búcsú.

Felállás

Mike Johnson – gitárok és kompozíciók
Deborah Perry – ének
Mark Harris – szaxofonok, fuvola, klarinét
Matt Mitchell – billentyűk
Dave Willey – basszusgitár, harmonika
David Shamrock – dobok

Vendégzenészek:
Kent McLagen – nagybőgő
Jean Harrison – hegedű
Ron Miles – trombita
Dave Kerman – ütőhangszerek
Leslie Jordan – hang
Mark McCoin – „samplek” és feldolgozás

Produkció

Mike Johnson és Mark McCoin

Dallista

1. Blown Apart (8:35)
2. Consolamentum (4:02)
3. Rapture of the Deep (5:59)
4. Gúdamy le Máyagot (An Phocainn Theard… (2:54)
5. Marching as to War, No. 1 performed by Thinking Plague / Ladies Senior Piano Crusade (1:22)
6. Our -Way of Life- and -War on Terra (5:23)
7. Marching, No. 2 (0:41)
8. Least Aether for Saxophone & Le Gouffre (8:52)
9. The Underground Stream (6:02)
10. Marching, No. 3 (0:47)
11. Lux Lucet (9:36)
12. Marching, No. 4 – Reverie for the Children (1:00)

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik