Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Nektar
Kiadó: Cleopatra Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 69:36
Értékelés: 3.5/5
A Nektar, a távoli galaxisok legendás brit progresszív rockos felfedezői a zenekar fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepelve úgy döntöttek, hogy felvehetik első, kizárólag más előadók dalait feldolgozó albumukat. A progrock-rajongók többsége nem épp lelkesedik az ilyen húzásokért, ez mégis egy sor kellemes és érdekes meglepetést hozott, amelyeket az „A Spoonful Of Time” testesít meg. A zenekar frontembere, a gitáros-énekes Roye Albrighton, Ron Howden dobos és Klaus Hentasch billentyűs ugyanis az egyes feldolgozásokon a prog rock, a fusion és a klasszikus rock világának számos kiemelkedő, sőt legendás nevével fogott össze, például John Wettonnal (Asia, ex-King Crimson, Uriah Heep), Mark Kellyvel (Marillion), Jerry Goodmannel (Mahavishnu Orchestra), Billy Sheehannel (Mr. Big), Rod Argenttel (The Zombies, Argent), Geoff Downesszal (Asia, ex-Yes), Ginger Bakerrel (Cream), David Crossszal (ex-King Crimson), Patrick Morazzal (ex-Yes, The Moody Blues), Edgar Froesével (Tangerine Dream), Nik Turnerrel (Hawkwind), Mel Collinsszal (ex-King Crimson, Camel), Steve Howe-val (Yes, ex-Asia), Bobby Kimballal (ex-Toto), Ian Paice-szel (Deep Purple, ex-Whitesnake) és Rick Wakemannel (ex-Yes), hogy csak néhányat említsünk a különleges vendégek közül. Ez a tény önmagában is sok rajongót odavonz majd az „A Spoonful of Time” meghallgatásához, mindazokat, akik a rockzene „régi, jó és romantikus” korszakát szeretik.
A hatvanas, hetvenes és a nyolcvanas évek néhány kortársának dalait érintő feldolgozások meglehetősen vegyes eredményt hoztak. A kiválasztott rockörökzöldek címeit olvasva – főleg azokét, amelyekben nincs semmi progrockos esszencia – sokan fel fogják húzni a szemöldöküket, pedig néhány közülük meglepően jól sikerült. A nyitó instrumentális „Sirius”, az The Alan Parson Project klasszikusának feldolgozása a szintetizátorok modern hangzásán kívül – amelyet Michael Pinella (Symphony X) különleges vendégszereplése némileg „világűrösebb” alapszínnel ruház fel – semmi meglepetést nem tartogat. Kicsit érdekesebb, bár nem túl meggyőző a Rush-örökzöld, a „Spirit Of the Radio” feldolgozása, amelyet a Nektar hangszeresen meglehetősen hűen játszik el az eredetihez, azzal a fontos különbséggel, hogy a szintetizátorsávok kissé sűrűbbek, ami logikus következménye annak, hogy egy olyan mester működött közre, mint Mark Kelly. Az egyetlen gond, ahogy várható volt, az ének: Albrighton úr – ez sem meglepő – nem tud megbirkózni Geddy igényes, magas dallamvezetésével.
Az „A Spoonful Of Time” egyik legjobb feldolgozása némi meglepetésre a „Fly Like An Eagle”, amely eredetileg a Steve Miller Band műve. Funkos ritmikai fűszerezése, laza hangulata és a szövege is kiválóan illik ezúttal Roye énekstílusához, így a Nektar könnyedén „örökbe fogadja” ezt a rockörökzöldet. Különleges vendégként itt Geoff Downes és Joel Vandroogenbroek (Brainticket) remekelt. Annak, aki jól ismeri a space rock-úttörő Nektar történetét és fejlődését, minden feldolgozás közül a legtöbb értelme kétségkívül a legendás Pink Floyd akusztikus klasszikus, a „Wish You Were Here” kiválasztásának van, amelyen a krautrock doyenje, Edgar Froese is közreműködik. Bár hangszerelésileg igen szilárdan szól, Albrighton hangjából egyszerűen hiányzik Gilmour eredetijének cinizmusa és nosztalgiája, így valahogy nem éri el a várt hangulatot.
A „For The Love of Money”, a r’n’b-, soul- és diszkóhősök, a The O’Jays dalának feldolgozása, amelyben John Wetton és Ian Paice is közreműködik, újabb teljesen váratlan választás, hiszen a Nektar pályafutása során soha nem sokat foglalkozott az előbb említett stílusok elemeivel. Mégis meglepően jól sikerült változatról van szó, amely inkább a fúvósokkal feltüzelt ritmikai elemekre épít, mint az énekbeli tökéletességre. A Blind Faith folkrock-klasszikusát, a „Can’t Find My Way Home”-ot, amelyet 1969-ben Steve Winwood írt, az elmúlt évtizedekben már „számtalanszor” feldolgozták, a Nektar tagjai azonban Derek Sherinian (Black Country Communion, ex-Dream Theater), Mel Collins és Steve Howe közreműködésével így is egészen tisztességesen helytállnak. Ehhez bizonyára hozzájárul, hogy Roye hangszíne meglehetősen rokon a technikailag ugyan kompetensebb Winwoodéval.
A Rolling Stones pszichedelikus standardjének, a „2000 Light Years From Home”-nak a feldolgozása kétségkívül az „A Spoonful Of Time” egyik legbizarrabb és legváratlanabb pillanata. Hiába forgatja majd a szemét sok prog-purista azon, hogy a space rock nagyágyúi a legismertebb rocksztár-„békaember” és félig már múmiává vált bandájának művéhez nyúltak, a Nektar Simon House (Hawkwind) segítségével remekül elkapja az eredeti pszichedelikus hangulatot. Ezt újabb szilárd feldolgozás követi egy pszichedelikus rockklasszikusból, a „Riders On the Storm”-ból, amelyet eredetileg a The Doors játszott. A hűen az eredeti lüktetést követő, meglehetősen elálmosító és unalmas hangulat mellett ki kell emelni Rod Argent kiváló orgonaszólóját, míg Billy Sheehan a basszusgitárvonalakat adta hozzá.
A „Blinded By the Light”, amelyet eredetileg Bruce Springsteen írt, nagy slágerré pedig az felejthetetlen art rockerek, a Manfred Mann’s Earth Band tették, az „A Spoonful of Time” jobb pillanatai közé tartozik, ami a dal eredeti progrockos aurájának fényében a maga módján nem is meglepő. Albrighton éneke itt otthonosan mozog, bár Chris Thompson természetesen külön fogalom, és nem is próbálja utánozni. Ezúttal különleges vendégként az öreg dobos-morgós Ginger Baker és Joakim Svalberg (Opeth) remekelt.
Az „Out of the Blue”, amelyben ismét vendégszerepel Simon House, a Roxy Music-standard közepesen érdekes, tömör és kissé lelassított feldolgozása. Újabb nem kis meglepetés Neil Young folk rock-örökzöldjének, az „Old Man”-nek a feldolgozása, amely David Cross hegedűjének is köszönhetően meglepően szórakozóra sikerül, ha az ember nem veszi túl komolyan. A spirituális ballada, a „Dream Weaver”, amely eredetileg a Spooky Tooth egykori billentyűsének, Gary Wrightnak a szerzeménye, és amelyben az elektromos hegedűn Jerry Goodman nyűgöz le, főleg a szintetizátorok erős elektronikus háttere miatt újabb jól sikerült kísérlet.
Nagyon jól és az eredetihez hűen szól a 10cc szarkasztikus standardje, az „I’m Not In Love” is, amely mintha arra született volna, hogy a Nektar „egy szép napon” feldolgozza, noha előtte már a különböző előadók egész sora megtette. A két billentyűs segéd, Rick Wakeman és Joel Vandroogenbroek remekül játssza a nehéz szintetizátorvonalakat. Zárásként a Nektar a felejthetetlen Toto-slágert, az „Africa”-t választotta, amelyben Vandroogenbroek és Patrick Moraz mellett a Toto egykori énekese, Bobby Kimball is segített. Utóbbi, noha a hangja már régóta nem az, ami egykor volt, a Toto leghíresebb klasszikusát – amelyet az eredetiben David Paich billentyűs énekelt főhangként – egészen méltósággal adja elő.
Az „A Spoonful Of Time” elsősorban az angol space rock jeles képviselőinek régi híveinek szól, hiszen náluk találhatnak a legtöbb érdekes és szórakoztató feldolgozást az elmúlt évtizedek legkedveltebb rockklasszikusaiból, még ha ezek nem is hoznak említésre méltó előrelépést az eredetikhez képest. A produkciót a sokoldalú amerikai zenész és producer, Billy Sherwood (ex-Yes) vezette, aki időközben a Nektar új basszusgitárosa is lett Peter Pichl (ex-Running Wild) helyett. Nyilvánvaló, hogy a zenekar tagjai az „A Spoonful Of Time” elkészítése során mindenekelőtt jól szórakoztak kortársaik kiválasztott műveinek játszása közben, ezért senkinek sem kellene túlzottan csalódnia a feldolgozások az átlagos „proglátogató” számára meglehetősen szokatlan választékán. Éppen ezért mondhatjuk, hogy a prog rock öregjei az „A Spoonful Of Time”-ot, amely feltűnő, az Iron Maiden stílusát idéző borítóval is dicsekedhet (akik mellesleg a Nektar nagy rajongói közé tartoznak), afféle bemelegítésnek szánták a hamarosan érkező új stúdióalbumuk, a „Time Machine” előtt.
Felállás
Roye Albrighton – ének, gitár
Ron Howden – dob
Klaus Henatsch – billentyűs hangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
John Wetton – basszusgitár
Michael Pinella (1) – billentyűs hangszerek
Mark Kelly (2) – billentyűs hangszerek
Geoff Downes (3) – billentyűs hangszerek
Joel Vandroogenbroeck (3) – billentyűs hangszerek
Edgar Froese (4) – billentyűs hangszerek
Ian Paice (5) – dob
Nik Turner (5) – szaxofon
Derek Sherinian (6) – billentyűs hangszerek
Mel Collins (6) – szaxofon
Steve Howe (6) – gitár
Simon House (7, 10) – billentyűs hangszerek, hegedű
Billy Sheehan (8) – basszusgitár
Rod Argent (8) – billentyűs hangszerek
Ginger Baker (9) – dob
Joakim Svalberg (9) – billentyűs hangszerek
David Cross (11) – hegedű
Jerry Goodman (12) – elektromos hegedű
Rick Wakeman (13) – billentyűs hangszerek
Bobby Kimball (14) – ének
Patrick Moraz (14) – billentyűs hangszerek
Produkció
Billy Sherwood
Számlista
1. Sirius (2:44)
2. Spirit Of The Radio (4:58)
3. Fly Like An Eagle (4:07)
4. Wish You Were Here (5:56)
5. For The Love Of Money (7:14)
6. Can’t Find My Way Home (3:21)
7. 2000 Light Years From Home (4:56)
8. Riders On The Storm (6:40)
9. Blinded By The Light (7:17)
10. Out Of The Blue (4:46)
11. Old Man (3:26)
12. Dream Weaver (3:48)
13. I’m Not In Love (5:56)
14. Africa (4:21)
