Szerző: Urban Bolta
Fotók: Urban Bolta
Helyszín: Cvetličarna / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. június 21.
Látogatók száma: 450
Jegyár: a belépés ingyenes
A Bežigradfest fénysebességgel pörög. A ljubljanai rockerfiatalok és a többi zenerajongó mindennapjaiba egy dinamikusabb esték hónapját hozta el: szinte minden este elmehetünk egy ingyenes koncertre, hiszen a Cvetličarnában ebben a hónapban futószalagszerűen követik egymást a változatos előadók. A fülembe jutott a hír is, hogy a Bežigradfest jövőre is megrendezhetik, ami azt bizonyítja, hogy az idei ingyenes fesztivál nem pusztán a felújított klub reklámozásának vágyából született.
Június harmadik péntekén a Bežigradfesten a Res Nullius, a velenjei rock’n’roll bajnokok vendégeskedtek, de előttük még egy horvát alternatívrock-zenekar melegítette a közönséget, akiknek a nevét a „tett színhelyére” való késői érkezésem miatt sikerült elfelejtenem. A zenekar az alapvető rockhangszerekkel (gitár, basszus, dob) lépett fel, középen egy szimpatikus frontlányzóval, és jó műsort adott ütős riffekkel és többszólamú refrénekkel, amelyekben a lányhoz általában csatlakozott a színpad bal oldalán álló gitáros. Sajnos a tömeg ahelyett, hogy a horvát kollektívára figyelt volna, inkább a klub külső részében szürcsölte a sörét, így a banda a Cvetličarna félig üres nézőterének játszott, amire valószínűleg nem számított. A játszott dalok szerkezete változatos volt, rögtön hallatszott, hogy tapasztalt zenészek munkája, és már régóta együtt játszanak. A horvát Skunk Anansie – ha megengedem magamnak ezt az összehasonlítást – kielégítette a jelenlévők étvágyát, és még egyszer bebizonyította, hogy a Kolpa déli oldalán is nagyon is jól tudnak rock’n’rollt játszani!
Este fél tizenegy körül a színpadra léptek az est főszereplői is. A Grand Rock Sevnica 2008 óta, az elmúlt évek kisebb klubkoncertjei után először láttam a Res Nulliust egy valamivel nagyobb színpadon, ahol kinyithatták a szelepeket, és dinamikusabb show-t engedhettek meg maguknak. Ezt elsősorban a frontember, Zoran Benčič élte meg, aki a dalok közötti szünetekben komikus breaktánc-mozdulatokkal szórakoztatott. Látszólag laza, velenjei utcaiskolát idéző stílusa a már csaknem negyedszázados működés alatt a zenekar felismerhető egyedi jegyévé vált, és Zoran persze most is elhozta a ljubljanai klub színpadára.
A Cvetličarna a Blues című számmal induló bulijuk pillanatában szépen megtelt. Míg előző pénteken a The Drinkers a kisebb, kinti koncertszínpadon játszott, a szervezők helyesen számítottak a tegnapi jó látogatottságra, és a zenekart a beltéri színpadra tették át. A maguk módján gyorsan fűzték egymás után a számokat, egyre magasabb fokozatba kapcsolva, a fellépés középső részét pedig a V vagonu raztrganih duš és az Đoni című dalokkal fűszerezték meg, az utolsó album, a „Prekletih bazar” (2011) szellemében. A színpad másik három tagja teljesen megbízik Brenčič frontemberben. Ő a közönséggel való minimalista kapcsolatkeresés ellenére is, óriási karizmája szárnyán béklyóba köti a publikumot, és ebből a bilincsből a fellépés végéig nem lehet kiszabadulni. A koncert második felével megérkeztek a zenekar legismertebb dalai is: a Kamčatka, a Revolver ljubezni, a Rojen leta 72 és a Velenje, amelyeknél a közönség is intenzíven énekelt. Szép látvány volt, ahogy csaknem az egész Cvetličarna együtt dolgozott egy olyan zenekarral, amely ritkán kerül a rádióhullámokra, ezért nem tartozik a legnépszerűbb hazai rockzenekarok legszűkebb köréhez (mint a Big Foot Mama, a Dan D, a Mi2…), mégis van egy népes rajongótábora, amely a velenjeieket a szlovén fővárosban ismét remekül fogadta.
Boštjan Senegačnik gitáros úgy hat, mintha nem is erről a világról való lenne! Emlékszem egy interjúra a stájerországi punk’n’roll matadorokkal, a Muškat Hamburggal, akik Boštjant a legjobb szlovén rock’n’roll gitárosnak nevezték. És nem is tévedtek sokat. A saját ligájában Boštjan egyéni stílusával, átélt, dinamikus tempójú játékával és a hangzásképet ízesen kitöltő játékával minden bizonnyal egyedülálló matador, aki a Res Nullius-nak felismerhető stílust biztosít, amelyből az „No One Can Like The Drummer Man” (1993) című debütalbum megjelenése óta máig egy milliméternyit sem mozdultak el! A zenekar, amelyet még Boštjan Časl basszusgitáros és Janez Marin dobos egészített ki, a színpadon szorgalmasan kamatoztatta hosszú évek tapasztalatát, így a közepesen intenzív (értsd: pénteki) hozzáállás ellenére is végig könnyedén sakkban tartotta a Cvetličarnát.
Az ugrándozósabb számok sora után a ráadást a Grbavi klovn nyitotta, egy bluesos ihletésű dallal, majd újra padlógázt nyomtak, és búcsúzóul még az R’N’R’ Party című számmal szolgáltak. A Res Nullius gazdátlan rock’n’rollja a Cvetličarnában a maga őseredeti valójában kelt életre: közvetlen hozzáállásukkal és látszólagos lazaságukkal sikerült bebizonyítaniuk, miért tartoznak a rajongóik szemében azok közé a zenekarok, amelyek az Alpok napos oldalán megérdemelnék a műemléki védelmet.
A címlapfotó a zenekar Facebook-profiljáról származik.
Setlist
1. Blues
2. Na dva
3. Ženske nikol’ ne čakajo
4. Zadovoljstvo
5. Dvoboj treh
6. Pasji dan
7. Mama
8. V vagonu raztrganih duš
9. Đoni
10. Country
11. V slogi je moč
12. To si ti
13. Kamčatka
14. George
15. Revolver ljubezni
16. Rojen leta 72
17. Velenje
18. Đemo
19. Bruce
20. Balkan
21. Rock ‘N’ Roll
———
22. Grbavi klovn
23. Pistoljero
24. Iggy
25. R’N’R Party
