Megjelenés: 2011. 03. 21.
Kiadó: Bloodfish Media
Producer: Gabriel Moffat
Játékidő: 44::44
Műfaj: progressive rock
Értékelés: 9.5/10
A „Snowtorch” a Phideaux nyolcadik stúdióalbuma. Ahogy a zenekar feje, Phideaux Xavier egykor fogalmazott, a Phideaux „pszichedelikus-progresszív-gótikus rockbanda”. A szuperambiciózus amerikai zeneszerző, énekes, multiinstrumentalista és rendező a „Number 7” (2009) című koncepcióalbum-remekmű után, amelyben egy alternatív dimenzióból érkező kék egér különös, posztapokaliptikus kalandjait mesélte el, talán eddigi legnagyszerűbb művét alkotta meg. Két kivételes erény emeli ki: bár az aranzsmák többsége rendkívül összetett, a „Snowtorch” számos dallamos szakaszt, valamint izgalmas és egyben epikus férfi–női vokális harmóniát tartalmaz, amelyek a korábbi Phideaux-lemezeket is jellemezték, az album pedig egy szempillantás alatt magával ragadja a hallgatót azzal a különleges atmoszférával, amely elejétől végéig uralkodik rajta, és amelyet a „The Great Leap” (2006, RockLine kritika) óta a legtöbb Phideaux-albumnál megszokhattunk.
Már a remek borító is jelzi, hogy ez minden lesz, csak nem hétköznapi album. Messziről egy ismeretlen bolygó felszínének szokatlan időjárási jelenségeire emlékeztet, valójában azonban a hímivarsejtek harcának erősen felnagyított felvétele, ahogy a petesejtbe próbálnak behatolni. Phideaux Xavier kivételes zenészekből álló csapatával ezúttal is kiszámíthatatlan hangzásvilágú, ambientes utazásra hív.
Az album központi darabja az epikus címadó szerzemény, amelyet a Pink Floyd „Wish You Were Here” klasszikusának mintájára két külön részre bontottak. Közéjük és a végére két rövidebb szám került, amelyek szintén remekül sikerültek. A „Snowtorch (Part One)” – ahogy említettem – azonnal elkápráztat a szokatlan ütemváltásokkal, a királyi szimfonikus hangszerelésekkel, a szólókitérőkkel, az eszelős ütőshangszeres ötletekkel és a különféle műfajközi kísérletekkel, amelyek közé jazzes szaxofonbetétek is tartoznak. Xavier és Molly Ruttan férfi–női vokális szólamainak váltakozása pedig rendkívül ízléses. Közben végig a titokzatos, gótikus, sötét és epikus hangulatok kifejezetten szerencsés keveréke uralkodik.
A „Helix” ünnepélyes Hammond-orgonahangokkal operál, miközben Molly Ruttan a szinte spacerockos szintetizátortextúrák, az összhangban szóló vonósok és a hatalmas gitárbetétek közepette rendkívül energikus énekteljesítménnyel mutatkozik be.
Ezután a „Snowtorch” szvit második része következik, amely az első felében gyorsabb, drámaibb ritmusokba fordul, számos tomboló szólóbetéttel, főleg Hammond-orgonán, majd elegáns átvezetés után epikus szakaszba érkezik, ahol Molly Ruttan újabb energikus énekprodukciót nyújt. A rövid záró instrumentális, a „’.’” folkrockos elemeket tartalmaz kicsattanóan vidám vonósaranzsmákkal, a közbeékelt, évődő képzeletbeli közönséghangok pedig szinte humoros hangulatot teremtenek, amely egy írországi kocsma sűrűjének nyüzsgését idézi.
Phiedaux Xavier a megedzett zenészkollégákból álló csapatával, akik egyben olyan emberek is, akikkel együtt nőtt fel, és akiket szinte egész életében ismer, a „Snowtorch” lemezen is a modern progresszív rock mestere maradt, aki minden új albumon üdítően hat. A „Snowtorch” ezért joggal sorolható a Phideaux csúcspontjai közé, olyan lemezek mellé, mint a „Doomsday Afternoon” (2007, RockLine kritika) és a már említett „Number 7”. Egyes bírálatok szerint Xavier csapata túl gyorsan adja ki az új albumokat, a következőig, az „Infernal”-ig (2018, RockLine kritika) mégis hét évnek kellett eltelnie, de a hosszú várakozás mindenképpen megérte.
Szerző: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Snowtorch (Part One) (19:42)
a. Star of Light”
b. Retrograde”
c. Fox on the Rocks
d. Celestine
2. Helix (5:54)
3. Snowtorch (Part Two) (16:28)
a. Blowtorch Snowjob
b. Fox Rock 2
c. Coronal Mass Ejection
4. „.” (2:40)
Phideaux:
Phideaux Xavier – akusztikus gitár, zongora, ének
Gabriel Moffat – elektromos gitár
Ariel Farber – ének, hegedű
Rich Hutchins – dob
Mathew Kennedy – basszusgitár
Ariel Farber – ének, hegedű
Molly Ruttan – ének, ütőhangszerek
Linda Ruttan-Moldawsky – háttérvokál
Mark Sherkus – billentyűs hangszerek, zongora
Jonny Unicorn – billentyűs hangszerek, szaxofon, háttérvokál
Stefanie Fife – cselló
Chris Bleth – fuvola, szopránszaxofon
