Előadó: Gamma Ray
Kiadó: Mayan Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 3/5
A „Majestic” igazi Gamma Ray-album, és a zenekar összes rajongója nagyon elégedett lesz vele. Az albumnak acélos metálgolyói vannak, és mindenütt csattan. Helyenként sokkal agresszívabb, mint az elődje, a „No World Order!”, ezt már a nyitó My Temple azonnal jelzi.
Mint mindig, ezen a lemezen is megvan minden, ami egy igazi Gamma Ray-albumhoz kell. Először is a jellegzetes, jéghideg dühös ének, a extrém power metal dupla lábdob-hajtás, a riffelés fölött szuperszonikus pengetés, egy púpozott adag dallamosság, jól követhetően felépített dalok, gyönyörű közjátékok, szép motívumfordulatok, amelyeket kidolgozott szólók és háromszólamú harmóniák szőnek át, és ezek gondoskodnak az album erős dinamikájáról. Egyedi, ahogy egy Gamma Ray-lemeznek illik. Persze a kidolgozott nyitó- és záró részek sem hiányozhatnak.
Kicsit zavaró viszont a felismerés, hogy a Gamma Ray valójában semmi frisset, semmi újat nem kínál: egy helyben toporognak, és egyszerűen előadják a jól bevált receptjüket, amelyet természetesen hibátlanul uralnak, és ebben az értelemben az album is hibátlan. De csak ebben az értelemben! Az ötlethiányt persze igyekeztek leplezni, például a Condemned To Hell nu-metalos riffjével, a címadó dalt pedig félhangnyival lejjebb hangolt, doomos nyávogásba öltöztették. Ez viszont lényegében csak megerősíti az érvet, hogy új dalok írásakor hiányzik a fantázia. Azt is megállapíthatjuk, hogy a Blood Religion alap gitármotívuma és ritmusa úgy szól, mintha valami Running Wild írta volna a jobb napjaiban, a Strange World (nem az Iron Maiden-feldolgozás!) pedig olyasmi, amit a Gamma Ray akkor csinált, amikor még Ralf Scheppers (Primal Fear) énekelt. A Spiritual Dictator tulajdonképpen egy elveszett dal a „No World Order!”-ről.
Az album egyébként teljes lelkesedéssel nyit! Dühösen, rámenősen, ahogy a heavy metalhoz illik, a My Temple torpedózása határozottan lefújja a füleket, és rögtön az az érzésed, hogy ez lesz az „igazi metálütés”. Ezt követi a „szelídebb”, középtempós Fight, amely ügyesen kisüti az album első 5 percének nagy feszültségét. Nagyon jól sikerült a Majesty, amelyet kiváló középső hangszeres rész díszít, és közben egészen elfelejted a nyűgös, félhangnyival lejjebb húzott refrént. Különösebben dicsekedni valója azonban az albumnak nincs. És mivel majdnem minden metálbandának van egy Revelation című száma, ezúttal a Gamma Ray is írt egyet. A dal a lemez leghosszabbja és a legösszetettebben felépített. Ez egy mini-EP, és a lemez csúcspontja. Röviden: kiváló kezdés és befejezés, közte viszont semmi különös nem történik. A „Majestic” bizonyíték rá, hogy a Gamma Ray láthatóan elérte evolúciója végső szakaszát. Mindent kipróbáltak és megízleltek.
Felállás
Kai Hansen – ének, gitár
Henjo Richter – gitár, billentyűs hangszerek
Dirk Schlächter – basszusgitár
Dan Zimmermann – dob
Produkció
Kai Hansen & Dirk Schlächter
Dallista
1. My Temple
2. Fight
3. Strange World
4. Hell Is Thy Home
5. Blood Religion
6. Condemned To Hell
7. Spiritual Dictator
8. Majesty
9. How Long
10. Revelation
Játékidő: 55:03
