Előadó: Jones, Tom
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 54.49
Értékelés: 3/5
Kevés olyan név akad a showbiznisz világában, amely felveheti a versenyt a Tom Jones nevű vokális óriás ismertségével és sikereivel. Hosszú pályafutása során a fickónak derekasan több mint 100 millió lemezt sikerült becsempésznie az emberek otthonába, és szinte mindegyik mellé járt egy jókora adag örökzöld anyag is, amely többnyire az r & b, a soul és bizonyos mértékig az amerikai blues hagyatékán nőtt fel. Úgy tűnik, Tom Jonesnak semmi köze a modern zenei világ fejvesztett forgatagához, de a fickó nem hagyja, hogy ilyen apróságok zavarják. A már nem éppen zsenge korú bácsika még mindig a legszívesebben az összes töltényével lő a tárban. A szívós walesi a legtapasztaltabb csábító stílusában továbbra is kitartóan puhítja a fiatal és öreg szíveket. A fickó legújabb hozzájárulása a férfias csábítási trükkök, végtelen locsogások és más rokon ostobaságok amúgy is terjedelmes katalógusához a 24 Hours címet viseli.
A 24 Hours rendkívül különös keverék, amelyben jól kivehetők annak az útnak a nyomai, amelyet Tom Jones zeneileg eddig bejárt. A lemezen főleg az elektromos ritmusok uralkodnak, amelyeket a trendi dobütések kedvéért programoztak. A 24 Hours ezzel bizonyos mértékig elveszít a természetességéből, ami minden bizonnyal az album egyik nagyobb mínusza. Jones papa láthatóan semmit sem akart a véletlenre bízni, a zenei cirkusz doyenje viszont szerencsére mindig távol marad attól, hogy öngyilkos módon átvegye a szintetikus hangzással átitatott trendeket, amelyek manapság az éter hullámait uralják, és az ezekkel járó tartalmi szárazságot. Az organikusság hiányát Jones kifinomult vokális előadással, hangszerelés tekintetében remekül felépített anyaggal ellensúlyozza, amelyben mindig üdvözlendő, színes fúvósaranzsokból bőven akad. A szerencsésen összeállított dalcsokor, amely folyamatosan hullámzik az atmoszférikus soul és a minőségi popos kanyargás között, végig fenntartja az elektromosság érzetét, és a következő érzelmi fordulat remegő várakozását, ami az énekes legfinomabb bársonyba burkolt vokális előadásmódjára jellemző. A verejték itt keveredik a többi testnedvvel, méghozzá úgy, hogy az a legtöbbek érzékenységét sérti, és mindezt olyan intenzitás hatja át, hogy mellette Josef Fritzl egy elsőrangú amatőrnek tűnik!
Ami újra és újra sokkol, a fiatal nemzedék nemzőképes tagjainak pedig kétségkívül ráhozza a frászt, az Tom Jones közönyössége, amellyel a 68 éves énekes a 24 Hours-on kitartóan győzköd minket saját kellékeinek hibátlan működéséről, amelyek rendeltetése szilárdan a reprodukciós folyamatok birodalmában gyökerezik. A szex továbbra is Jones alapvető retorikai alakzata, hatékony kellék, amely a ragyogó énekregiszter társaságában egy szempillantás alatt elképesztő erejű, kézzelfogható és nagy hatótávolságú, halálos kifejezőeszközzé nő. Tom vokális interpretációja olyan vitalitásról tanúskodik, amelyre csak néma bólogatással lehet válaszolni. Hogy ne legyen félreértés: a 24 Hours nem hoz időtlen motívumokat, és olyan anyagot sem, amelyet habozás nélkül oda lehetne tenni Jones legnagyobb slágereinek koszorújába. Mégis, az olyan dalok, mint az oldó soulbarangolás, az If He Should Ever Leave You, a ritmikus körhinta, az In Style And Rhythm, vagy mondjuk a ugratós rosszcsont, a Sugar Daddy, elég sokszínű minőségi árnyalatot mutatnak ahhoz, hogy a 24 Hours ellenállás nélkül kapaszkodjon fel az új kori popmesterkedés átlaga fölé.
Felállás
Tom Jones: ének
Sean Gould: gitár
Paul Farr: gitár
Alex Bonatanti: basszusgitár
Steve Shebby: basszusgitár
John Ellis: billentyűk
Ben Levels: billentyűk
Darren Lewis: zongora
Nathan Allen: dobok
Joey Hollander: dobok
David Smith: trombita
Bill Churchville: trombita
Noel Langley: trombita
John Wriggle: harsona
Sam Sadigursky: tenorszaxofon
Emma Ovens: brácsa
Ian Burdge: cselló
Pete Whitfield: vonósaranzsok, hegedű
Produkció
Mark Woodward & Steve Greenberg
Számlista
1. I’m Alive
2. If He Should Ever Leave You
3. We Got Love
4. Feels Like Music
5. Give A Little Love
6. The Road
7. In Style And Rhythm
8. Sugar Daddy
9. Season
10. Never
11. The Hitter
12. Seen That Face
13. 24 Hours
