Előadó: Pro-Pain
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 78:07
Értékelés: 4.5/5
Ha New Yorkra és az ottani HC-szcénára gondolsz, nehéz megfeledkezni arról, hogy ennek a meglehetősen extrém, kemény műfajnak a lényege elsősorban az izzadság, aztán jön a vér, a lemondás és az az élesség, amitől a Big Apple joggal a zenei lázadás központja. Ebben a sokféle tehetséget kitermelő keltetőben a Sick Of It All mellett fontos pillér volt a melós Pro-Pain is, akik már jó két évtizede állandó szereplői a do or die szcénának, és túlélték a kritikákat, a hülye kritikusok megvetését és a végtelen turnékat is, amelyekkel bebizonyították, hogy a lényegük keményebb a gránitnál.
A 20 Years Of Hardcore sokkal több, mint a legjobb számok és slágerek gyűjteménye: az ötös négy vadonatúj dalba is beleöntötte a tökét és a szívét, a Keine Amnestie für MTV feldolgozása mellett pedig időt szakítottak arra is, hogy a már volt tagok többségével egyesítsék kreatív erőiket, a steril stúdióhangzást pedig kereken 14 számon a klubkoncertek hangulatára cserélték. Az újra felvett klasszikusokat könnyen megbélyegezhetnék a szentségtörés és a megengedhetetlen bélyegével, de a Pro-Pain esetében éppen az a lényeg, hogy nem hagyják, hogy bárki diktáljon nekik, a rajongók sem, az ipar meg pláne nem. A modern produkció új dimenziót és ütőerőt ad az olyan daloknak, mint az album húzónótái, a The Truth Hurts, a Make War Not War és a Denial. A robbanékony csomag kozmetikai javításokkal felfrissítette a Contents Under Pressure emlékét is (a Shine torpedóként csapódik be), és az azonos című lemezről a Foul Taste Of Freedom sem maradt érintetlen. Az újabb adag düh még az eredetiknél is jobb, a kombinációt pedig remekül egészítik ki az újdonságok, például a Damnation, a cseppet sem U2-s Someday Bloody Someday, a True Liberation vagy a Hands In The Jar. Nem a karrierjük csúcsa, de úgy fúrják magukat az agyadba, mint egy gránit térkő, amit a Pro-Pain veteránok módjára a torkodig nyom a fogaid között, akár tetszik, akár nem. A lemez koncertes része a zenekar kiapadhatatlan színpadi erejét sugározza, főleg pedig azt bizonyítja, hogy az évek alatt csak megkeményedtek, és nem hajoltak meg a gyakran kényelmesebb, kommersz rövidítések receptjei előtt.
Bocsánat nincs, a válogatás viszont minden fillért megér, és ha eddig még nem sikerült elfogyasztanod a New York-i zenekar megtörhetetlen gyémántját, ez a dühkoncentrátum áll most a legközelebb ahhoz, amit a HC a lényegében jelent. Így szól ugyanis 20 év történelem, a lemez pedig tele van 23 kiváló darabbal egy olyan zenekar történetéből, amely kiállta az idő próbáját, kitartott, és hű maradt önmagához anélkül, hogy a lelkét kellett volna feláldoznia érte; a pénz a HC túlélőjátékában amúgy sem játszott soha igazi szerepet, úgyhogy émelyítő nyálasságot és tettetett gyengédséget ne várj! Az NYHC sosem volt tánczene a nyápicoknak, és maradjon is így mindörökké. Ámen!
https://www.youtube.com/watch?v=4jjyMrWLI4U
Felállás
Gary Meskil – basszusgitár, ének
Marshall Stephens – ritmusgitár
Adam Phillips – szólógitár, ritmusgitár
Jonas Sanders – dob
Vendégzenészek:
JC Dwyer – dob az 5., 6. számon
Eric Klinger – ritmusgitár a 6. számon
Rob Moschetti – ritmusgitár a 7. számon
Mike Hanzel – dob a 7., 8. számon
Dirk Wolfl, Tommi Zivil, Schulle – kísérővokál a 9. számon
Produkció
Tom Klimchuck
Számlista
1. Damnation
2. Hands In The Jar
3. Someday Bloody Someday
4. True Liberation
5. Foul Taste Of Freedom
6. Make War Not Love
7. Denial 2011
8. Shine 2011
9. Keine Amnestie Für Mtv
LIVE IN BRNO (CZ):
10. Unrestrained
11. Three Minutes Hate
12. Can You Feel It?
13. Unamerican
14. Neocon
15. No Way Out
16. F*Ck It
17. Draw Blood
18. The Shape Of Things To Come
19. In For The Kill
20. Let The Blood Run Through The Streets
21. Foul Taste Of Freedom
22. All For King George
23. Destroy The Enemy
