Szerző: Rok Klemše
Előadó: Ayreon
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2008
Az Ayreon a holland „csodagyerek”, Arjen Anthony Lucassen gyermeke, aki szerintem személy szerint amolyan modern Mozart. Arjen már jó tíz éve örvendezteti meg a hallgatókat remek lemezekkel, amelyek mindegyike az előző továbbfejlesztése, így az Ayreon azon zenekarok egyike, amelynek diszkográfiájáról nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy igazi kis evolúció. Az Ayreon pályafutása legelejétől fogva sajátos zenei keverékében ötvözi a metal, a progresszív rock és részben a folk hatásait. A lemezeket – vagy legalábbis a legtöbbjüket – Arjen univerzumának története fűzi össze, amit úgy lehet olvasni, mint valami komolyabb sci-fi művet. A kissé bárgyú című 01011001 – ami egyébként az Y betű ASCII bináris kódja – így amolyan közvetlen folytatása az Into the Electric Castle (1998) albumnak. Arjen ezzel az Y bolygóra repít minket, ahol egy érzelmek nélküli faj él, hiszen az életüket a végtelenségig meghosszabbító készülékektől függnek. A technikailag fejlett lakók észreveszik a Földnek rohanó üstököst, és ez lehetőséget kínál nekik, hogy újjáélesszék a fajukat. Az Into the Electric Castle-lel indult történetet az Ayreon nagyon ambiciózusan folytatja, egy dupla album két részében.
Arjen folytatja a hagyományt, amely már az első lemez óta tart: maga köré gyűjtötte a metal és a rock kiemelkedő neveit, akik az „Örökkévalók” (Forever) és az „Ember” (Man) szerepeibe bújnak. Arjen ragyogó szerzői és kompozíciós képességeit újra és újra a lemezek zenéjébe öntötte, és újra meg újra meglepett a folyamatos fejlődésével és kísérletezésével. A 01011001 ezúttal talán az Ayreon-hangzás már ismert, biztonságosabb vizein marad, ami nem feltétlenül baj, hiszen a majdnem másfél óránál is hosszabb – pontosabban egy óra háromnegyed hosszú – lemez legnagyobb részét kiváló dalok, valamint a vendégénekesek fantasztikus együttműködése és összefonódása adja. Arjen kísérletezése és játéka a különféle zenei műfajokkal ezúttal kissé háttérbe szorul egy mélyebb, érzelmesebb előadás kedvéért. Már ez is oka annak, hogy a lemez megszerzéséhez többszöri hallgatás kell, az énekesek tömege pedig változatosságot és dinamikát visz bele, ami miatt a lemezt szintén többször végig kell pörgetni: a nyitódal, az Age of Shadows alatt például nem kevesebb mint hét énekes adja át egymásnak a verseket. A 01011001 a korábbi Ayreon-kiadványokhoz képest jóval introspektívebb és nyugodtabb lemez, a billentyűk és az elektronika viszi a prímet, ezek építik az album bensőséges, melankolikus hangulatát. A zene egyszerűen illik a komolyabb szövegekhez, így gyakran sötét, nehéz atmoszféra uralkodik, amit Arjen mesterien sző át szikrázó, vidámabb elemekkel. Az ember szereti a zenét, és szívesen ír is, és ez a 01011001-en nagyon is érezhető. Az album izgalmas utazásra visz, tele kanyarokkal, zuhanásokkal és emelkedőkkel, és igazán örülhetünk, hogy a mai, teljes zenei szemétdomb idején akad olyan lemez is, amely komoly kihívás elé állítja a hallgatót. Igazi élvezet leülni, átadni magunkat a zenének és a fantasztikus énekteljesítményeknek, és minden alkalommal újabb és újabb rétegeket felfedezni, amelyekből ez a lemez bőven kínál.
Arjen ezúttal talán pályája legjobb csapatát gyűjtötte maga köré, ha nem számítjuk Mikael Akerfeldtet (Opeth), James LaBrie-t (Dream Theater) és Devin Townsendet (Strapping Young Lad, Devin Townsend) a The Human Equation lemezről, valamint Russell Allent és Bruce Dickinsont a The Universal Migrator második részéről. A balra felsorolt nevek magukért beszélnek, Arjen a mai metal és rock cream de la creme-jét állította maga mellé: Tom Englund (Evergrey), Steve Lee (Gotthard), Daniel Gildenlöw (Pain of Salvation), Hansi Kürsch (Blind Guardian), Floor Jansen (After Forever), Anneke van Giersbergen (ex-The Gathering), Jorn Lande (Jorn, ex-Masterplan), Simone Simons (Epica) és még néhány kiváló egyéniség. Már a kezdetektől, a pompázatos, odacsapós Age of Shadows-tól fogva hibátlan az énekesek szereposztása, de szerintem ketten különösen elviszik a show-t: Hansi Kürsch a megfelelő pillanatokban tör előre, és hihetetlenül erős, hatalmas hangjával egészen más szintre emeli azt a dalt, amelyben megszólal – ezt már az Age of Shadows-ban bizonyítja, amikor megérkezik a „No more aggression…” sorral. Az ilyen pillanatokból pedig hemzseg a lemez. Hansi teljesítményét azonban talán még a nagy Jorn Lande is felülmúlja, aki minden egyes alkalommal, amikor kinyitja a száját, elállítja a lélegzeted, és igazi énekes virtuozitást ad az albumhoz. De minden vendég hozzátesz valami egyedi bájt a lemezhez, és a 102 percben emlékezetes énekteljesítmények várnak: az egyiket a Comatose című hipnotikus balladában Jorn Lande és a légiesen finom Anneke van Giersbergen duettje adja. Valószínűleg a lemez leginkább libabőrös, kirázó pillanata! Az Ayreon persze még mindig metalos, amiről az odacsapós Liquid Eternity gondoskodik. A lemeznek vannak gyengébb pillanatai is, főleg szövegileg, különösen az agyatlan Connect the Dots-ban, ami olyan, mintha egy általános iskolás írná le a napját. Daniel Gildenlöw az ambient Beneath the Waves felvezetésében lopja el a show-t, a folytatásban pedig az énekesgárda érzelmes előadásával bizonyít ismét, a dal hihetetlenül fülbemászó. A Ride the Comet három perc alatt olyan epikus utazást kerekít, amilyet sokan mások tíz perc alatt sem, az előtérbe pedig Arjen mostanában állandó társa, a remek dobos, Ed Warby (Gorefest) furakodik. A gyönyörű balladát, a Web of Lies-t akusztikus gitár és hegedű kíséretében az angyali Simone Simons és Phideaux Xavier énekli el, és szerencsére elfedik Arjen egy újabb szövegbeli melléfogását. A The Fifth Extinction-ben vendégként billentyűkön mutatkozik be az őrült Derek Sherinian (Planet X, ex-Dream Theater), kicsit később pedig a kiváló Michael Romeo (Symphony X) az E=MC2-ben egy hihetetlen gitárszólóval. Az albumot tizenkét perces hosszúsággal az epikus The Sixth Extinction zárja, Tom Englund (Evergrey) ragyogó nyitóteljesítményével, amely kissé más megközelítést mutat, mint az anyazenekarában. A finálé igazi utazás, valódi headbangerekhez illő és éteri nyugalmú pillanatokkal. A refrénben remekel Jonas Renkse (Katatonia) brutális, mégis teljesen visszafogott death growllal, amiből szívesen hallottam volna még többet. A lemez csúcspontját a The Sixth Extinction zárlatában éri el, amikor az éneket mindenki átveszi, és a legvégén még egyenként is kiválóan elénekli a saját versszakát. Ennél jobb befejezést tényleg nem kívánhatnék, Arjen ismét bebizonyította, hogy mestere a szakmájának.
A 01011001 még egy gyöngyszem az Ayreon diszkográfiai kincsestárából. Talán nem a legfényesebb, a történet sem nem tudom, mennyire eredeti, jól jött volna néhány ötletesebb énekdallam és időnként egy-két érdekesebb melódia, valamint jobb szövegek, de a kisebb hibák ellenére az album az utóbbi idő egyik legjobb kiadványa, és kemény vetélytárs a 2008 albuma címért. Bárcsak élőben is hallhatnánk ilyesmit…
Felállás
Ének – Forever:
Hansi Kursch
Daniel Gildenlow
Thomas Englund
Jonas Renkse
Jorn Lande
Anneke van Giersbergen
Steve Lee
Bob Catley
Floor Jansen
Magali Luyten
Ének – Man:
Simone Simons
Phideaux Xavier
Wudstik
Marjan Welman
Liselotte Hegt
Arjen Anthony Lucassen
Ty Tabor
Arjen Lucassen – minden hangszer
VENDÉGZENÉSZEK:
Lori Linstruth – gitár
Michael Romeo – gitár
Derek Sherinian – billentyűk
Thomas Bodin – billentyűk
Joost van den Broek – billentyűk
Ed Warby – dob
Jeroen Goossens – fuvola
Ben Mathot – hegedű
David Faber – cselló
Produkció
Arjen Lucassen
Számlista
CD 1
1. Age of Shadows 10:47
2. Comatose 04:26
3. Liquid Eternity 08:10
4. Connect the Dots 04:13
5. Beneath the Waves (Beneath the Waves – Face the Facts – But a Memory… – World Without Walls – Reality Bleeds) 08:26
6. Newborn Race (The Incentive – The Vision – The Procedure – Another Life – Newborn Race – The Conclusion) 07:49
7. Ride the Comet 03:29
8. Web of Lies 02:50
CD 2
1. The Fifth Extinction (Glimmer of Hope – World of Tomorrow Dreams – Collision Course – From the Ashes – Glimmer of Hope (Reprise)) 10:29
2. Waking Dreams 06:31
3. The Truth is in Here 05:12
4. Unnatural Selection 07:15
5. River of Time 04:24
6. E=MC2 05:50
7. The Sixth Extinction (Echoes on the Wind – Radioactive Grave – 2085 – To the Planet of Red – Spirit on the Wind – Complete the Circle) 12:18
