Lady’s First villámháború Kamnikban! (2008)
Helyszín: Klub Kotlovnica / Kamnik / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 01. 25.
Látogatók száma: 30
Jegyár: 2,00€
A Klub Kotlovnica Kamnikban, ebben a közismert metálmekkában 2008. 01. 26-án minden volt, csak az nem. A koncert kezdetét 21.00-ra hirdették meg. „Hát persze, majd holnap.” Csak a Lady’s First volt ott, teljesen magára hagyatva, és teljes erőbedobással hangpróbázott. Lent egy lélek sem. Beugrunk egy forró teára a Pod gradba, ahol persze összefutunk néhány ismerős arccal, akik szerencsére nem érik be a chipsropogtatással meg a szombat esti olcsó tévéfilmekkel, hanem velünk együtt inkább keményebb szórakozás után néznek (Cheers, Pero!). Néhány embert aznap elcsábított a MetalSteel, akik ugyanazon az estén Škofja Lokán játszottak, pár nagyvállalkozó szellemű Brežicébe ment a Železobeton-koncertre, de azért 30-an Kotlovnicában is maradtak, hogy köszöntsék a Lady’s First új koncertjét. Hát, legfőbb ideje volt megnézni, hogy működik a banda, mióta utoljára láttam őket Halloweenkor (2007. 10. 31., Bled) – a RockLine-beszámoló ITT. A zenekar Kamnikban bemutatta legújabb erősítését is, a postojnai Aaron basszusgitárost; ha jól tudom, a koperi Snack Barban 2008. 01. 12-én adott koncert után a kamniki buli Aaron második fellépése volt a Lady’s Firsttel.
Kicsit elüldögéltünk a Pod gradban, így lekéstük a koncert kezdetét, a Lady’s Firstre jellemző vágtában nyomott High Machine rohamdalt. A Lady’s First 22.15-kor lépett színpadra. A második számnál estünk be, az I Want To Break Free (orig. Queen) szólt, amit a Paranoid (orig. Black Sabbath) követett. Változatos nyitány, nincs mit mondani, srácok!
A zenekar két részből állította össze a repertoárt, közéjük 20 perces szünetet iktatva, szóval hosszú mulatság várt ránk. Rendkívüli bravúr, hogy a kis klubtérben ideális hangzást sikerült összehozniuk. Egy szikrányi zúgás vagy valamelyik hangszer átszúrása sem hallatszott, a gyanús „hangelnyelésről” nem is beszélve. Kiváló hangzásbeli egyensúlyt kaptunk. Flešónak valószínűleg gondot okozott a zenekar követése, mert a Kotlovnica színpadának sajátosságai miatt a dobjaival együtt összezsúfolva, kissé túlságosan hátra szorult.
Aaron basszusgitáros jóval több dallamot vitt a Lady’s First képébe, mint elődje, Čare, aki ezen az estén a közönség soraiból figyelte egykori rock ‘n’ roll cimboráinak fellépését. Ez érződött néhány átvezetésnél, főleg ott, ahol a riffelés elhallgat, és Aaron dallamosan töltötte ki a hézagot, jelezve, hogy az a fickó igazi fából faragták, és jókor volt jó helyen. A Lady’s First anyaga Aaronnal a soraiban új, csiszoltabb arcot kapott, mondhatni, megérett a továbblépésre egy magasabb minőségi szintre, mint a bor az évek során. Úristen, miket beszélek, a „911” megjelenése óta még két teljes év sem telt el. A LF, a Lady és a Criminal mind végsőkig tépett. A Youwda/Buco páros már jó ideje kompaktan, jól megkent gépezetként összehangolt, és most is lenyűgözött a remek összjáték, amit a kötelező Iron Maiden-klasszikusok, a Hallowed Be Thy Name és a The Trooper is igazoltak, közéjük ékelve a Creeping Death (orig. Metallica). Domen a The Trooper versszakainak megtanulásában még haladt is valamicskét, bár a monitor mellett, a mikrofonállvány alatt még mindig A4-es „puskalapok” tartottak neki társaságot.
A szünetben a megszelídíthetetlen metálcimborámmal, Rokkal férfias beszélgetést folytattunk a zenekarral a backstage-ben, az idő hihetetlen gyorsan telt, és a banda már indult is, hogy előadja repertoárja második felét.
Hát, a közönség az közönség. Az a néhány legkitartóbb kitartott, de úgy be voltak rúgva, mint a disznó, és ide-oda tántorogtak a színpad előtt; sajnos tényleg messze túl kevesen voltak, még azok is, akik komolyabban hódoltak a nehézmetál elixírjének, legalább 4 méterre voltak Domentől és társaságától. A Lady’s First ennek ellenére nem hagyta magát megzavarni, és végig teljes gőzzel nyomta. A második részben teljesen lerántották rólam a cipőt a Deep Purple-klasszikus, a Highway Star remek előadásával. Youwda hihetetlenül alaposan megtanulta a „fekete ember” szólóit. Persze a hangok metálosan sikoltoztak, valamiféle Blackmore-hangzásról egy pillanatra sem lehetett szó, de látszik, hogy Youwda a „Machine Head” (1972) lemezt a kisujjában tartja, a magáét pedig itt a kiváló ritmusszekció, Flešo/Aaron tette hozzá. A Highway Star volt az est feldolgozásainak csúcspontja. Aaron és Buco végig remekül szórakozott, és párszor összekereszteztek a gitárjaikat. Domennek elég sok gondot okozott, hogy alkalmazkodjon a kis színpadhoz, érezni lehetett, hogy a zenekar szó szerint szárnyalna, ha lenne még egy négyzetméternyi helye. A második rész tovább pörgetett, főleg a saját szerzemények (Prazna cesta, The Game, 911) és a Metallica kivételével inkább „motoros” feldolgozások szerencsés keveréke miatt (Enter Sandman, Sweet Child O’Mine, Walking By Myself, Motori, Kreni prema meni – Partibrejkers (!), Born To Be Wild); Billy Idol Speed című dalával is meglepetést okoztak. A második rész egyébként is különleges volt, mert a Lady’s First bemutatott egy teljesen új számot One Way címmel. Tipikus Lady’s First-darab, az agresszió és a dallam szép egyensúlyával. Jó látni, hogy új anyag születik, hiszen ez már egy új lemez csendes beharangozása! A zenekar a koncertet először Domen bocsánatkérésével zárta, hogy sajnálja, hogy a nyitódal, a High Machine nem sikerült tökéletesen, majd hozzátette, hogy ezért újra eljátsszák. A Lady’s First még egyszer kiengedte az összes rendelkezésre álló lőszerét a Kotlovnicára. High Machine, ezúttal hiba nélkül.
Határozott fellépés Kamnikban, ahol a Lady’s First elvesztette az ártatlanságát, hiszen itt most léptek fel először. Érezni, hogy a srácok szorgos koncertezéssel gyűjtik az útközbeni tapasztalatot, hogy a színpadi hangolás mesterei, a hangzás kiváló volt. A Lady’s First frissnek hat az új basszusgitáros, Aaron érkezésével, aki nem titkolja gazdag zenei tudását. Számaik az új felállásban még nagyobb minőségi hatást érnek el. Ezt a zenekart a perfekcionizmus és a profizmus jellemzi, mindig a még jobbra törekednek, az állandó pozitív változás hajtja őket előre és fel. A kémia működik a bandában! Az ilyen lelkes hozzáállással a Lady’s First előtt tárva-nyitva a továbbfejlődés kapuja! Fékek nélkül, fiúk! Menjünk tovább!
szöveg & fotók: Aleš Podbrežnik
Képgaléria













