Előadó: Pomaranča
Kiadó: PAN Records
Megjelenés: 1993
Értékelés: 5/5
Ha meg akarod szerezni a legendás Pomaranča eredeti CD-jét, amelyen a banda aranykorának, a nyolcvanas évek első felének anyaga hallható, amikor a heavy metal még fiatal volt, az egyetlen reményed az 1993-ban megjelent válogatás, a „Nekaj Peklenskih”. Hogy pontosak legyünk: csak a Zlatko Magdalenič-csal a soraiban készült anyagról van szó. Vagyis a kormánynál a klasszikus, és egyben a legjobb felállás áll. Ezen a válogatáson tehát nincs anyag az „Orange III.” (1985) albumról.
Talán azt gondolod majd, hogyan lehet válogatást kiadni mindössze két megjelent album alapján? Nos, a dolog nem teljesen ártatlan, hiszen a Soldat, a Mladost, az Alkohol, a Goba zla, a Mleko z noži és a Krvave čipke nem szerepel a „Peklenska pomaranča” (1982) és a „Madbringer” (1983) albumokon. Vagyis olyan anyagról van szó, amely soha nem jelent meg, gyakorlatilag mintha egy elveszett kincset fedeznél fel.
A Pomaranča a „Peklenska pomaranča” c. bemutatkozó albumával hozta el Szlovéniába (és az egykori Jugoszláviába) a heavy metalt. Valójában úttörői voltak ennek a mesterségnek nálunk abban az időben, alig-alig akadt hozzájuk hasonló, vagy egyáltalán ilyen merész zenekar, amely kacérkodott és szembeszállt volna az akkori trendekkel, ahogyan azokat a brit new wave of heavy metal bandái diktálták az Iron Maiden és a Saxon vezetésével, továbbá az ősmetálosok, a Judas Priest, vagy a németek, az Accept és a Scorpions. A „Madbringer”, amely egy évvel az elsőlemez után jelent meg, tovább erősítette a Pomaranča státuszát, a srácoknak még határozottabb ismertséget hozott, nem csak a volt Jugóban, hanem a külföldet is meglepte. A két album összesen 11 számmal van jelen ezen a válogatáson, a „Madbringer” öttel, a „Peklenska pomaranča” hattal, ami bőven több mint a két lemez teljes anyagának fele. Ezekkel kapcsolatban majd máskor fedezzük fel a spanyolviaszt, és vesszük zenei elemzés alá őket, most adjuk át magunkat a válogatás hat elveszett drágakövének bűvöletének.
A válogatás kezdete különleges: az 1.–5. szám hallgatása közben olyan érzésed van, mintha egy olyan albumot hallgatnál, amelynek a „Peklenska pomaranča” előtt kellett volna megjelennie. A Pomaranča, amelyet már a kezdetektől fogva rendkívüli tehetséggel áldott meg a sors a határozott és önbizalommal teli motívumok megírásához, kvintettnek indult, egy gitárral és billentyűkkel, ami sokkal közelebb hozza az akkori arénás, klasszikus hard rock csapatokhoz, a Queenhez, a Rainbow-hoz vagy az UFO-hoz (majdnem kicsúszott a számon a Whitesnake – ott viszont két gitár van), mint az akkori fiatal, forrófejű, trendi metalrohamosztagokhoz, az Iron Maidenhez, vagy a másik oldalon a Judas Priesthez. A Pomaranča különc banda, amelynél a határ a hard rock és a heavy metal között különösen gondosan elmosódott, és rettentő nehéz kitapintani. A Goba zla például egy igazi hátborzongató mini-ep, merész billentős betéttel, ami a régi jó prog rock fogásokra jellemző. Nem csoda, hogy nem került fel az első albumra, hiszen a Pomaranča már az elején sokk
„jugorajo” élességgel, sebességgel és hangerővel akarta sokkolni, amit az ágyjelenetekkel, perverziókkal, lázadó ördögjelekkel és okkult hajlamok szagával teli szövegek követeltek meg. Már a Soldat is bizonyítja, hogy a Pomaranča a klasszikus hard rock bandák gyermeke, amelyek különösen 1975 után virágoztak ki, és határozottan arra építettek, hogy elhagyták a blues rock kanyarokat. A Soldat hihetetlen szám. Rendkívül jól eltalált hangulat, amely elkerülhetetlenül a vég és a gyász felé vezet. Egyetlen reménysugár nélkül. A Mladost megerősíti a klasszikus (hetvenes évekbeli UFO-s) megközelítést, lomha hullámzással az előrefrén és a refrén között, valamint Popovič remek, „à la Schenker” szólójával. Az Alkohol csintalan basszusvonala szinte funkosan ringatózik. A szám refrénjén enyhe R&B-fátyol ül, ezért itt kevésbé tévedsz, ha durva viszonyítási pontnak az MK III. Purple-klasszikust, a Might Just Take Your Life-ot veszed, nem pedig az MK.II Purple-klasszikust, a Woman From Tokyót (hallgasd meg a három említett szám riffjeit, és vesd össze a hangulatukat). Az album elejére tett öt elveszett drágakő csúcsa éppen az ötödik, a Mleko z noži. Intenzív rock ‘n roll csemege! Furcsa, hogy ez a szám nem került fel az első albumra. A „Peklenska pomaranča” színvonalát tekintve a Mleko z noži egyértelműen az első lemez elveszett dala. A záró, vagyis a válogatás 17. száma az utolsó elveszett drágakő. És egyértelműen az egyik legjobb dal, amelyet valaha ez a zenekar a tollából kihozott. A többszólamú vokális harmóniák sokkal kidolgozottabbak, a gitárharmóniák hármasban – amelyek hiányát az első két számban a banda a billentyűk atmoszférikus motívumaival pótolta, és amelyek kiegészítették Popovič szólóit – minden lépésnél velünk vannak. A Krvave čipke az a szám, amely megmutatta, merre fejlődött volna a zenekar, ha Magdalenič a bandában marad. Billentyűk már sehol nincsenek a számban. Kiemelt viszont a himnuszszerűség és a bombasztikusság, különösen remek az ünnepélyes záró motívum. A hangsúlyozottan nehéz acélos pofozás ellenére a banda a kompozíciós stílusban ezúttal sem titkolja a fent felsorolt zenekarok hard rockos gyökereit. Olyan szám, amelyről elmondhatod, hogy jobban nem is lehetett volna megkomponálni, tekintettel a rendkívüli motivikus egységre és az eltalált hangulatra. Pont, amely bizonyítja, hogy a Pomaranča eredeti felállását jóval túl korán temették el ahhoz, hogy az összes ötletét és kreatív energiáját kijátszhatta volna, amiből bizonyára nem volt hiány. A Krvave čipke bizonyíték arra, hogy a zenekar fejlődését erőszakosan megszakították.
Ez a válogatás rendkívüli dokumentuma egy réges-régi korszaknak, az új rockszületésnek, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott a megboldogult Jugoszláviában. Ez a születés a rocktörténelem szép részét írta meg. Büszkének kell lennünk rá. A Pomaranča közel hozta a szlovénekhez a külföldi trendeket a nyolcvanas években, és utat nyitott más fiatal reménységeknek, akik rájuk néztek fel, még hangosabbak, még élesebbek, még arrogánsabbak és még botrányosabbak akartak lenni, és összességében sokkolóak. A heavy metal születése Szlovéniában! Ez, kedvesem, egy válogatás mindannyiótoknak. Öregeknek és fiataloknak. Hatalmas értékű dokumentum.
Felállás
Zlatko Magdalenič – ének
Mijo Popovič – gitár
Tomaž Žontar – billentyűk
Marko Herak – basszusgitár
Franc Teropšič – dob
Produkció
Dečo Žgur (1&2), Braco Doblekar (3,-16) & Pomaranča (17)
Számlista
1. Soldat (3:40)
2. Mladost (4:09)
3. Alkohol (3:35)
4. Goba zla (3:44)
5. Mleko z noži (3:53)
6. Mora (3:03)
7. Šminka (3:25)
8. Moja Smrkljica (3:39)
9. Moli (3:50)
10. Uniformiranci (5:51)
11. Orgia (7:42)
12. Madbringer (4:45)
13. Got To Be (4,08)
14. Your Eyes Call Me Back To Tokyo (4:08)
15. Release (4:47)
16. Let The Child Be Born (4:59)
17. Krvave čipke (4:02)
Az album hossza: 74.29
