Helyszín: Rog / Ljubljana / Szlovénia
Koncert dátuma: 2010. 01. 08.
Látogatók száma: 70
Jegyár: ingyenes belépés
2002-ben végleg bezárt a Rog gyár, de a területe reményt adott minden zenerajongónak egy újabb rendes koncertteremre, és ez be is vált. A Rog gyár koncertterme ugyanis nagy és tágas, tisztességes akusztikával, főleg ha a szlovén tér többi „lebujával” vetjük össze.
A termet nem nehéz megtalálni: a Rog gyár közvetlenül a Ljubljanica mellett húzódik, a bejárat pedig csak egy kicsit följebb van; a gyárból megmaradt épületkomplexumok tömegében a koncerttermet nem lehet eltéveszteni. Érkezéskor még elkaptam a Toxine hangpróbáját, akik rögtön megmutatták, mire számíthatunk, és a már jelen lévők várakozását is felcsigázták. Sajnos gond akadt a monitorokkal, amiket elég sokáig babráltak, de a zenészeket ez nem zökkentette ki; amikor eljött az idejük, tökéletesen vizsgáztak. A hangpróba után még két Rockline-os kolléga csatlakozott hozzám, így csapatostul vártuk a kezdést.
A beharangozott zenekar előtt váratlanul egy amerikai gitáros, pontosabban wisconsini énekes-dalszerző lépett színpadra: John Statz. Klasszikus dalszerzős számokkal az életről játszott és énekelt néhány balladát, éppen eleget ahhoz, hogy megdolgozza a várakozó közönséget. Nagy ovációt nem aratott, de kellemes meglepetés volt: csendes, édes hangja jól illett a könnyed gitárjátékhoz, ami nem is akart több lenni ennél. Ahogy viszont Aleš mondta: „Ha az énekes-dalszerzők közül ismered Dylant és Cohent, az teljesen elég”, és tényleg így van.
Valamivel tizenegy után (a koncertnek tízkor kellett volna kezdődnie, az amerikai fellépő olyan fél órát zenélt) színpadra lépett a Toxine gitárosa, Robert Fripp… bocsánat, Samo Turk, aki rengeteg érdekes hanggal örvendeztetett meg minket a gitárjából, pont úgy, ahogy a King Crimson legendás tagja szokta (afféle ambient hanghullámzás). Egy rövid effektezés után csatlakozott hozzá a basszusgitáros és a dobos, Jaša Hedžet és Gregor Brajkovič. Együtt vetették bele magukat a zenei táncba, valamiféle fusionbe, miközben a teremben mi többiek azon tűnődtünk, hol az ördögben van az énekes, Tomi Toth; a vad zene azonban idővel annyira lekötött minket, hogy az énekesre már nem is gondoltunk. Miközben a trió kiélte magát a hangszerein, a hallgatóság között különös alak kezdett mozogni, valamiféle bohócos zöld-fekete ruhában, és váratlan, furcsa mozdulataival összezavarta a véletlenszerűen odaálló vendégeket. Hamarosan fellépett a színpadra, a csuklya levételével pedig kiderült a bohóc kiléte: természetesen Tomi volt az, aki így már az elején különc módon nyitotta meg a fellépésüket. Ő tartotta a kapcsolatot a közönséggel és teremtett hangulatot is: a remek éneklés és a szuper tánc, illetve úgy általában a színpadi mozgás nagy nyomot hagyott bennem.
Tomi minden számot előre bejelentett, hiszen mindegyiknek nem véletlenül van címe, így Toth elmesélt valamit a keletkezéséről vagy a témáról, amit a számmal megpróbálnak bemutatni. Próbálta nagyobb részvételre buzdítani a közönséget, ami sajnos nem igazán sikerült; azért akadtak olyanok, akik a számok alatt lelkesen táncoltak, ritmusra mozogtak vagy tapsoltak. A Toxine hihetetlen aranzsmanokkal, műfajkeveréssel és hangszerváltásokkal szolgált; a srácok mindent tudnak, legyen szó progresszív rockos futamokról, drum’n’bass-ritmikáról vagy funkos-dance ambientről. Mindenből merítenek, talán a legtöbbet a funkból; a gitár (legalábbis élőben) az effektekre épül (wah-wah és flanger), amihez még egyfajta spacy hangzás is társul. Ezért is lehetetlen bárhová besorolni őket, ami persze azt jelenti, hogy a zenészek sok tudást halmoztak fel mindenféle területről.
A Toxine ráadással zárt, a tömeg ugyanis követelte a visszatérésüket a színpadra, Tomi pedig önkéntes adományokra szólított fel minket az albumuk érdekében (amit, ha minden jól megy, még idén, vagyis 2010-ben fel is vesznek), majd átadta a szót a menedzserüknek, Erik Božičnak (aki mellett külön köszönet jár a példás együttműködésért: minden szükséges információt megadott, igazán remek hozzáállással), hogy gondoskodjon a demókazetták jelképes árusításáról (jól olvastad: audiokazettákról, „play me if you can” szellemes címmel).
Ezzel a fantasztikus fellépéssel a Toxine mindenképpen terjeszti virtuozitásának hírét, és nem csoda, ha ismertségük Szlovénián kívül is növekszik. Ha így folytatják (zeneileg és a közönséggel való bánásmódban is), előttük biztosan nincs akadály. Mi rendkívül jól éreztük magunkat, és alig várom, hogy újra koncertezzenek valahol a közelben.
fotók: Aleš Podbrežnik & Tine Kolenik
Setlista
1. Ever wordless? 2. Carousel 3. People need preludes 4. Pussy everywhere 5. Cathay 6. Float your signifier! 7. Overground 8. Bow down comedy 9. Everbirth overlap 10. Nobody exists but me 11. Bad camouflage 12. Popthing 13. Medley: – No adventures today – Confusion – Bricolife —ráadás— 14. This world is a playground
Képgaléria
