Helyszín: Rock Cafe / Postojna / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2010. január 7.
Egyszer volt egy szlovén zenekar, a Brezno zla, de a nyolcvanas évek örökre eltemetve maradtak. Ezért viszont ma itt vannak a Brezno! A Brezno megint egy különc a szlovén zenei életben. Hat ember, akik a folk zene elemeit keményebb fogásokkal ötvözik, és már zsenge korukban is néhány igazán merész aranzsmával nyűgöznek le, ami nagy ígéret és biztató útravaló lehet a zenekar jövőbeli fejlődéséhez. A zenekar különlegessége a szövegek is, amelyek teljes egészében a szlovén nyelvnek kedveznek, a női vezető ének, a fuvola…
A Brezno a postojnai Epic RockLine verseny harmadik fordulójában tett fellépése után, 2010. január 7-én (a RockLine koncertbeszámolóját ITT olvashatod) pár percet az átázott ruhák cseréjére szánt. Szóval a zenekar már az indulásnál ad a megjelenésére, ami a színpadi jelenlét, a karizma és a meggyőzőerő kifejezésében nagyon is számít.
Bár az interjúhoz a Brezno teljes felállása leült, a csapat messze legbőbeszédűbb tagja Matej, a dobos volt…
RockLine: Mi vitt rá titeket, hogy részt vegyetek az Epic RockLine versenyen?
Matej: Maga a hely tetszett, már csak ezért is jelentkeztünk. Nem is versenyezni jöttünk Postojnába. Elsősorban az volt a lényeg, hogy itt játszhassunk. Ez a klubhelyiség itt, a Rock Cafeban, tényleg szimpatikus és nagyon barátságos.
RockLine: Bátran ötvözitek a metal zene lényegét a régi szláv hagyománnyal?
Inez: Olala, micsoda megfogalmazás! Valójában nem szűkítettük le a szlávokra, és nem is célozzuk annyira a szláv hagyományokat. De tudod, a folk zenétől a szlávokig végül is nincs olyan messze. Alapvetően vonz minket ez a téma, de többnyire csak közvetve, alkalmanként foglalkozunk vele.
RockLine: Az ilyen zenei kombináció a hagyományos folk elemekkel nem egyszerű dolog. Elég burjánzó fantázia kell hozzá.
Matej: Mindig is olyan zenekart akartam, amely valahogy összefoglalja azt a képzeletbeli világot, amit a fejemben megalkottam. Lassan-lassan összeállt a megfelelő csapat. A tagok cserélődtek, jöttek újak, de most úgy tűnik, ebben a felállásban nagyon jól működünk.
Inez: Mindenki hozzátesz a zenekarhoz a maga darabját, és igyekszünk, hogy semmiképp se ragadjunk bele a gót vagy a folk zene valamelyik skatulyájába. Elég vegyes ízlésű társaság vagyunk.
RockLine: Van köztetek Jethro Tull-rajongó?
Matej: Például én.
Inez: Matej hallgatja őket a legtöbbet közülünk.
RockLine: A hangzásotok ma este szuper volt a koncerten. Az egész nagyon jól össze van rakva. Csak több fellépés kellene nektek…
Mitja: Ami a hangzást illeti, ez egyáltalán nem igaz. A színpadon sivított és recsegett.
RockLine: Lent, a színpad előtt rendben volt. Főleg, miután te meg ittál két sört. Hogyan álltatok össze a mai felállássá?
Matej: A zenekart én alapítottam egy másik haverommal, aki gitározott. Aztán csatlakozott még egy haver, aki valójában nem is volt zenész, de azt mondta: „Csinálunk zenekart? Oké. Akkor veszek egy basszusgitárt.” Aztán jött Inez. Billentyűst kerestünk, és Inez először nálunk billentyűzött, csak később váltott vezető énekre és fuvolára. Eleinte nem is tudtuk, hogy Inez tulajdonképpen az iskolában fuvolázni tanul. Énekes pedig úgy lett, hogy mi elkezdtünk énekest keresni. Inez kipróbálta magát az éneklésben, és nekünk nagyon bejött. Elég vicces, hogy a sors néha hogyan játszik a szándékaival.
Inez: Tulajdonképpen énekes kellett, és kipróbáltam, hogy megy-e nekem…
Matej: Inez aztán még énektanárhoz is járt. Így a fejlődése is nagyon nagy, és ez meglátszik a csapat erején is. Az énekkel tényleg elég szerencsénk volt. Billentyűsünk viszont még mindig nem volt. Így csatlakozott hozzánk Katarina. Ez volt az alap. A komolyabb próbákkal aztán a gitárosok töltötték ki a hézagokat…
Mitja: Tudod, hogy van ez a spanyol szappanoperákban. Mi hárman (Max, Domen, Mitja, a szerző megj.) a nagy fináléban kerülünk színre, és így jön létre a Brezno.
RockLine: Van valami konkurencia Szlovéniában abban a műfajban, amit műveltek?
Matej: Nem mondanám, hogy konkurenciáról van szó. Az összes zenekarral nagyon jól kijövünk. Szlovéniában folk elemeket metallal kombinálva nem is nagyon találsz. Jelenleg. Tehát ebben a tekintetben most nincsenek zenekarok Szlovéniában. Mi vagyunk itt az egyetlenek. Egyrészt ez vicces. Nem akarunk feltétlenül metalosan szólni, szívesen követjük a rockzene hangzását is. De végül is rájövünk, hogy szeretnénk hangosabb gitárokat a hangzásba, és így legalábbis ami minket illet, tényleg kaphatsz egy csipetnyi metalzenekar-érzést.
RockLine: Szuper a logótok dizájnja.
Matej: Ó, köszi, köszi…
Inez: Matej csinálta.
Matej: Főleg azért jó, mert nem lehet elolvasni. És az emberek aztán téves képet kaptak rólunk. Azt hitték, hogy black metalosok vagyunk. Főleg miután ellátogattak a hivatalos MySpace oldalunkra, és meglátták azokat a hegyeket meg a rengeteg szürkeséget… Vicces volt az is, hogy néhány látogató úgy jött el a koncertekre, hogy be volt kenve, mint a pandák. Aztán megjelenünk mi, akiknek semmi közünk a black metalhoz. Másfelől viszont így rögtön megismertek minket azok, akik „true” metalosnak tartják magukat, és azt mondták: „Hát ti nem is vagytok olyan rosszak?” Még mindig jobb így, mintha először valaki ismerne meg, aki azt mondja: „Tudod, én otthon Barbie-kkal játszom!”
Mitja: Na, na… Most már tényleg kicsit túlzol… Amit mi csinálunk, az nem growlolós metal, én azt mondom: „Le az instant brutalitással.” Mi a zenerajongók, köztük a heavy metal különféle fajtáinak rajongói bőre alá szeretnénk bemászni, kicsit másképp.
RockLine: Mikor jöttetek rá, hogy a szlovén nyelv kiválóan illik a zenei megközelítésetekhez?
Matej: Rögtön az elején. Én úgy gondolom, hogy amint angolul kezdtünk volna verseket írni, az egész Brezno-ügy trendinek és kereskedelmi hatásúnak tűnt volna. Ezzel persze egy válogatósabb rajongótáborra vagy ítélve, az viszont annál inkább kitart melletted. Az viszont igaz, hogy szlovénul sokkal nehezebb verset szerezni, mint angolul.
RockLine: Ki írja a szövegeket a Breznóban?
Matej: Az elején én. Ma mindannyian írjuk. Persze mindig valaki közülünk előáll az alapötlettel. Aztán az egész csapat közösen formálja végleges alakra.
RockLine: Van már elég anyag egy stúdiódebütálához? Úgy 40–45 perc?
Matej: Igen, annyi már van, de albumot mi még nem megyünk fel venni olyan hamar. Mert azok a számok, amelyeket megírtunk, még nincsenek annyira kicsiszolva, hogy albumra felvehetnénk őket. Vagyis még nem kész dalok. Koncertfellépésekre jók, de egyes számokban vannak részek, amelyeket még végig kell formálnunk, és zeneileg most még nincsenek teljesen letisztázva. Úgy értem, annyira hasonlítanak más zenekarokra, hogy már-már rájuk húznak. Ezeket a részeket még át kell alakítanunk, és a Brezno szellemében kell kimondanunk őket.
Mitja: Ígérni viszont tudunk a közeljövőben néhány új számot.
Matej: Igen. Már körülbelül fél éve készülünk alkotótáborba, de nem sikerül. Mindig közbejön valami.
RockLine: Mennyire vagytok elégedettek a 2009 októberének végi fellépésetekkel az Orto Barban, a SkyClad előtt?
(Matej kivételével csupa dicséret hangzik el)
RockLine: És akkor jól fogadott titeket a közönség?
Matej: Igen. Eddig a színpad előtt mindig nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, és sok elismerést a koncertjeinket látogató közönségtől. Ebből a szempontból nagyon elégedett vagyok, mert az a legrosszabb, ha a közönség nem vesz észre, nem reagál a fellépésed alatt… Aztán elkezdesz azon gondolkodni: „Minek is játszom egyáltalán?! Mi értelme?” Ez elkezdheti ásni az önbizalmadat. El kell viszont ismernem, hogy eddig messze a legjobb fogadtatást Idrijában kaptuk. Már az is nagyszerű érzés volt, amikor a közönség között sétáltam, nem is beszélve arról, amikor fellépünk a színpadra. Igazán fenomenális volt.
RockLine: Szeretnék kérdezni Inezt, aki nemrég vendégszerepelt a stúdióban a Lene kostinál az egyik számukon, amely a készülő stúdióalbumra kerül: honnan van ilyen bátorsága, hogy rögtön igent mondott a felkérésre, és mi tetszett, vonzott a legjobban ebben az együttműködésben, hogy elfogadta az ajánlatot?
Inez: Minden felkérést, ahol az énekemmel közreműködhetek, nagy megtiszteltetésnek veszek. Ez az első. A másik pedig az, hogy élvezem az éneklést. Aztán, amikor jobban utánanéztem, kik is a Lene kosti, kicsit összeszorult a gyomrom az izgalomtól… Egyfajta tisztelet volt bennem, és azon tűnődtem, mielőtt elvégeztem a munkát, hogy sikerül-e úgy, ahogy szeretném, elégedettek lesznek-e a Lene kosti tagjai, és így tovább… Eleinte kételkedtem magamban, aztán, amikor megismertem Milant (Milan Krušič, a Lene kosti énekese, a szerző megj.) és a két gitárost, rájöttem, hogy ezek tényleg nagyágyúk, és valójában nem mondhattam nemet az egészre.
RockLine: Ez a kérdés lehet, hogy teljesen mellélövés, de azért felteszem. Gondoltatok már arra, hogy szimfonikus elemeket építsetek a zenétekbe? Végül is… ha olyan zenekarok, mint a Dan D, akik ide-oda forgatják ugyanazt a három akkordot, felléphetnek szimfonikus zenekarral, akkor miért ne tehetné ezt egyszer egy üzenetében jóval finomabb szlovén zenekar, mint amilyen például a Brezno?
Matej: Jól hangzik. De mi kezdetnek nagyon örülnénk különleges vendégeknek, akik valamilyen síppal, skót dudával és hasonló hangszerekkel szólalnának meg.
RockLine: Tehát a jövőbeli anyag készítésekor szóba jön további hangszerek bevonása is, és nem maradtok csak a fuvolánál?
Matej: Mindenképp.
Inez: Persze. Főleg, ha csatlakozna hozzánk vendégként valaki, aki otthonosan mozog ezekben, ha szabad így mondanom, egzotikusabb folk hangszerekben.
Matej: Kiegészítésként hangszerelési szempontból, a zenénk hangulatának és hangzásának gazdagítására ez szuper lenne. Egyébként már kutattunk ebbe az irányba, hogy hozzá tudnánk-e adni még egy hangszert. Ha csak a szintetizátornál vagy a billentyűknél maradsz, oké, ott van még a fuvola is, hamar rájössz, hogy a lehetőségek korlátozottak lehetnek.
Inez: Dolgoztunk viszont egyszer egy hegedűssel.
Matej: Igen, tényleg. De valahogy nem illett bele a gondolkodásmódunkba. Amikor azt akartuk, hogy a dolog ír hangzású legyen, nehezen tudta követni az elképzelésünket. Tehát elsősorban olyasvalakit kell megnyerned az együttműködéshez, aki érzi a zenénk üzenetét.
RockLine: Ha lassan lezárjuk az interjút: milyen tervei vannak a Breznónak a jövőre nézve?
Matej: Új számokat kell írnunk. És nemrég elkezdtünk egy új dalt, további vezető énekeket is bevontunk, ahogy még soha, és szuper volt…
RockLine: Ohohó, mindjárt ott tartunk, mint a Finntroll…
Matej: Nem, nem, nem…
Mitja (szerényen): Ah, nekem úgyis a kiabálás a legkönnyebb.
Matej: Nem, nem… azt akartam megértetni velük, hogy dühösen kell énekelniük. És így Inez énekéhez sikeresen hozzáadtunk más vezető énekeket is. Ezt korábban nem próbáltuk ki, és tényleg érdekesen szól.
RockLine: Észrevettem, hogy ti a Breznóval tényleg egy igazi, magára adó zenekar vagytok. Már az indulásnál megvannak a roadie-jaitok, a technikusaitok, a fotósotok, akik elkísérnek a koncertekre…
Matej: Ah nem… Ha, ha, ha… Mindazok, akik ma este velünk jöttek Postojnába, a páraink meg a szüleink… Persze eljött ma Postojnába támogatni minket néhány igazi barát is, akik hisznek bennünk és a zenénkben.
az interjút készítette: Aleš Podbrežnik & Rok Klemše
a szöveget szerkesztette: Aleš Podbrežnik
fotók: Mojca Perdih
Képgaléria
