Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kranj / Bazen / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. április 12.
Látogatók száma: 90
Igazi esős áprilisi nap volt. És még „zajeban” is a tetejébe! A régóta csak ritkán megszólaló Don Mentony Band idén márciusban, 14 aszályos év után végre kiadta új stúdióalbumát. A szlovén rock ‘n’ roll-színtér veteránja, a legendás Janez Zmazek Žan vezette kvintett márciust és áprilist néhány lemezbemutató koncertnek szentelte. Érdekes, hogy a RockLine csapata mennyire peches volt a koncertidőpontokkal: a Prečna faluban (Novo mesto mellett) található Lukna klubban tervezett fellépést például néhány nappal a bejelentett dátum előtt újra lefújták! A szerencse tehát pont a zenekar utolsó megerősített koncertjén mosolygott ránk. Kranjban.
Janez Zmazek Žan gitár- és énekhangja mellett a csapatban csupa mestere van a szakmának: a kiváló dobos Žiga Kožar (Moonlight Sky Trio), a basszusgitáros Klemen Teran, a gitáros Luka Vehar (The Dreams, E.V.A.) és a harmonikás Boštjan Dorič! Ez a koncert is megerősítette, hogy a szlovéniai klubszíntér egész vonalon kifulladóban van. Kétlem, hogy sokat számított volna, hogy ugyanekkor a The Drinkers is játszott a Klubarban (Kranj központjában)! Mire a kranji B.A.K.S. színpadra lépett, az 1100 fős teremben alig több mint 50 fő volt jelen, ráadásul többnyire a zenekar barátai és ismerősei. A B.A.K.S.-ot ez nem zavarta túlzottan, szorgalmasan nekiláttak saját anyaguk eljátszásának. A két gitár zsíros, masszív hangzást teremt, kissé szándékosan recsegősre hangolva! Hátul kinetikus dobok, elöl a basszus/ének. Saját dalaik jellegzetesen szlovén dallamvilágúak, ami olykor a Siddharta filozófiájának dallamaihoz, a korai Anavrinhoz kerül közel, egy-egy riff pedig akár a Tide stílusában is felmennydörögheti magát, bár ezek csak asszociációk, hogy olvasás közben nagyjából ti magatok ítéljétek meg, merre tart a B.A.K.S. Korrekt fellépés volt, a jobb oldali gitár szólóit viszont játék közben sehogy sem lehetett hallani.
A Don Mentony Band, az est főszereplője, csak 10 perccel tizenegy után lépett színpadra. A teremben határozottan kevesebb mint száz ember volt. A fiúk a koncert nyitányát három klasszikussal indították, hogy felrázzák a megtizedelt közönséget: Ko noč zamenja dan, Dost mam és To je moje življenje. A zenekar már az elején magával ragadott magabiztos összeszokottságával és a színpadi összhanggal, pedig a Postojnában tartott koncert még a lábukban volt, és határozottan nem tűntek a legfrissebbnek, amit később főleg Zmazek hangja árult el, ami a koncert csúcspontján egyre gyöngébb lett. A kezdeti részben Dorič harmonikája egyáltalán nem hallatszott. Először a zenekar friss új albumának címadó dalában, a „Zajeban dan”-ban lehetett észrevenni – a RockLine-kritika ITT –, amit a Ne grem se več, a Lahko si za, lahko si proti, majd a Mojca követett, amiben megvan a potenciál, hogy hamarosan népdallá váljon (a közönség ugyanis mindenki a saját Mojcájának kéri a zenekartól), és a Vrag naj te vzame. Az első részt a szórakoztató klasszikus, a Marjetka zárta.
A zenekar nagyfőnöke és zenei víziósa, Janez Zmazek Žan továbbra is a saját játékának guruja. Férfiasan érdes, „a sarkain megrepedt” hangja mellett ismét egyedi gitárjátékával nyűgözött le. Olyan gitáros érintéssel és hangzással, amit a színpadon egyedül ő képes megteremteni. A fickó átkozottul ügyes maradt, és zeneileg a szólókban minden hangot pontosan a helyére tesz, egyetlen hang sem szól feleslegesen. Žan nagyon közvetlen gitárhangot használ, mondhatni kifejezetten áthatót. Tőle balra állt a remek Luka Vehar, aki két nappal korábban a ljubljanai Glejben játszott a „szlovén The Allman Brothers Band”-del, a The Dreamsszel. Vehar lágyabb. Mondjuk úgy, hogy technikailag csiszoltabb, az ujjai gyorsabban is repülhetnek. A két gitáros kontrasztja a megújult Don Mentony Band különleges bája, és nagy élvezet követni mindkettejük munkáját. Ott van még a rendkívül erős, szilárd ritmusszekció, Klemen Teran és a fiatal szlovén generáció egyik legkiforrottabb, legsokoldalúbb dobosa, Žiga Kožar összjátéka. A nagy zamatról pedig az újonnan a csapatban játszó Boštjan Dorič gondoskodik, szellemesen beillesztett harmonikabetéteivel.
Žan a számok közötti szünetekben megszólalva is felismerhetően morgós és szarkasztikus. Néhány „közvetlen” megfigyeléssel, a bevált fekete humorral megint jól szórakoztatta a jelenlévőket: „Kint árulunk új CD-nket 87,00€-ért, mellé pedig kaptok két húsvéti sonkát is”, majd amikor az egyik rózsaszínre pirult, vidám kranji odaállt a színpad széléhez, hogy büszkén megmutassa a megvásárolt új stúdióalbumot: „Na lám, még 20.000 ilyen, és révbe érünk!”
Tizenöt perc szünet után a fiúk visszajöttek a színpadra, hogy letegyék a második részt is, ahol klasszikust klasszikusra halmoztak! A koncertet az A štekaš, Nekam bom šel, Z občutkom, Nikol si nam odpustu, Sedem let, Zdaj sem pa miška, Lenoba, Rekla je ne és Na obali dalokkal vitték végig, és természetesen nem feledkeztek meg a Mrháról sem, amellyel lezárták a koncert reguláris részét. A ráadásban ismét eljátszották a Mojcát, ami az anyag többi részétől főleg a terjedelmes „stereo chorus groove”-jával üt el, amit Žan erre az alkalomra a gitárhangzásához ad. Az ő dala ez, amitől remélhetőleg a zenekar újra nagyobb visszhangot kap a szlovén zenei színtéren.
A zenekar esszenciális figurájával, a pótolhatatlan Janez Zmazek Žannal az egyik legsajátosabb és legkülönlegesebb zenei történet marad, ami Szlovéniában valaha született. Jó volt újra látni őket, remélhetőleg gyakrabban tűnnek majd fel a színpadokon. Ha valaki érti, mi az a „mojo”, mi a rock ‘n’ roll és mi a blues, annak erre a válaszra továbbra is Janez Zmazek Žan az egyik első címe. Tisztelet a zenekarnak a rendkívül szép és szórakoztató estéért Kranjban, és remélem, hamarosan, az első adandó alkalommal találkozunk.
Képgaléria
