Status Quo: méltó finálé egy nagy sztorihoz (2014)

0 13

Szerző: Urban Bolta
Fotók: Urban Bolta

Helyszín: O2 Arena / Dublin / Írország
A koncert dátuma: 2014. április 12.
Látogatók száma: 14.500
Jegyár: 54€-tól

Manapság minket, a klasszikus rockhagyomány hívei nem évente, hanem havonta, sőt hetente szomorít el egy-egy hír olyan zenészek és zenekarok búcsújáról, akik évtizedekkel ezelőtt a rocktörténelem alapjait rakták le. Mi, fiatalabb zenerajongók ilyenkor már csak a műfaj életben maradt dinoszauruszainak utolsó morzsáit szedegetjük, és később még nagyon fogunk sírni utánuk. Épp ma járta be a világot a hír, hogy negyven év után az AC/DC is szögre akasztja a hangszereit. Hahó, a Föld nevű bolygó egyáltalán létezhet nélkülük?

A még mindig rúgkapáló rocköregek közé tartozik a Status Quo is, a legendás brit boogie rock zenekar, amelynek gyökerei egészen a távoli hatvanas évekig nyúlnak vissza. A Status Quo a hetvenes évek első felében érte el kereskedelmi csúcsát, egész pályafutását nézve pedig hazai pályán, a top 20-ba került kislemezek számát tekintve minden idők legsikeresebb zenekara – ebben a statisztikában még a Beatlest és a Rolling Stonest is megelőzte. Van ennél tiszteletet parancsolóbb adat?

A Status Quo tavaly tavasszal, hihetetlen harminc év után állt össze újra a klasszikus felállásban: Francis Rossi (gitár, ének), Rick Parfitt (gitár, ének), Alan Lancaster (basszusgitár, ének) és John Coghlan (dob). Remek fogadtatású hazai turnét nyomtak le, a siker pedig meggyőzte őket, hogy idén megismételjék. Márciusban és áprilisban így ismét rövid útra indultak a klasszikus „frantic four” felállásban, a turné pedig a múlt szombaton, Írország legnagyobb fedett csarnokában, a közel 15.000 látogatót befogadó dublini O2 Arenában ért véget. Több mint elég ok arra, hogy én is ott legyek! Mi lehetne szebb, mint részt venni egy rocklegenda bármikori utolsó klasszikus felállású koncertjén, ráadásul pont azon a terepen, ahol mindig is őrülten népszerűek voltak?

Nézzük előbb az írek koncertszokásait. Náluk a rendezvények előre meghatározott menetrend szerint zajlanak. Szigorúan, kivétel nélkül. Amikor a szlovén páros megérkezett az Aréna elé, gyanúsan csendes volt a levegő. Érthető, hiszen a tömeg már régen megtöltötte a belváros keleti szélén álló csarnokot, kint csak az utolsó elkések ődöngtek. Az O2 Arena a Talbot híd közvetlen közelében áll, ahol az U2 a nyolcvanas évek közepén a Pride (In the name of Love) klipjét forgatta, mi pedig este fél kilenckor léptünk be, és a Status Quo akkor már a teltházas nézőtérnek tálalta az igazi rock’n’roll vacsorát!

John Coghlan dobos a tavalyi visszatérésükkor azt mondta, hogy újra megérezték a régi kémiát, és remekül szórakoznak. Pontosan ez a szórakozási vágy hozta őket még utoljára össze! Az öregurak teljesen felszabadultan vágtak neki a koncertnek, mosolyogva, igazi színpadi bohóckodással száguldottak végig a klasszikus anyagukon, a többnyire már szintén rutinos közönség egész este zajos támogatása mellett.

Bár a jellegzetes lófarkát már évekkel ezelőtt elvesztette, az ősz hajú Francis Rossi tollpihe-könnyedséggel kormányozta a hajót, és szó szerint megvalósította a koncert első felében játszott Most Of The Time soraiban megfogalmazottakat: „May I be younger most of the time…”. Ahogy a Status Quónál megszokott, Rossi átadta a vokális torta egy szeletét Rick Parfittnak, ezúttal pedig Alan Lancasternek is, aki a Backwater alatt markolt először mikrofonba. Korukat meghazudtolva mindkét fő énekesnek volt elég vitalitása ahhoz, hogy komolyabb melléfogások nélkül végigvigyék az estét. A négyes közül a ma már 67 éves Coghlan dobos tűnt a legesendőbbnek, de hosszú évek tapasztalatával, az élet megviselte volta ellenére is rutinosan követte előtte a gitárhármas tempóját.

A turné fő célja a Status Quo azon korszakának újraélesztése volt, amikor pszichedelikus kezdeteikből a boogie / blues rock óriásává nőttek, vagyis a hetvenes évek első fele, egészen a „Blue For You” (1976) albumig. A kvartett egy percnyi lélegzetvételnyi szünet nélkül száguldott végig az olyan kifejezetten ugrálós ritmusú rázós dalokon, mint a Little Lady, egészen a könnyedebb, blues származású szerzeményekig, például a Railroadig. A jellegzetes, erőteljes gitárriffes nyitány után ugyanis megjelent a színpadon a nem hivatalos ötödik tag, Bob Young, és a hangképet átitatta a szájharmonika játékos erotikájával. A nehéz blues hangjai könnyed léptekkel repítették vissza az átláthatatlan tömeget a fiatalságába, és olyan himnuszszerű együtténeklésre késztették, amilyet általában csak a leghevesebb focimeccseken hallani. A koncert egyik csúcspontja a The Doors-klasszikus, a Roadhouse Blues feldolgozásánál érkezett el. A gitárduó játékos improvizációi, a kifinomult szájharmonikás kiegészítés és a közönség közbeni bevonása mellett Rossi és Parfitt gázt adott, és az egész egy összetett, riffekre épülő boogie-támadásban robbant ki, amely után az együttes levonulásakor a nézőtér szó szerint állva ünnepelt. A záró Caroline és Johnny Bye Bye pedig csak megerősítette azt a tézist, hogy az időgép – egy sikeres, négy évtizednyi ugrás a múltba után – mégiscsak létezik!

A tizenhat koncertes sorozat kezdetén elhangzott közlések szerint a most véget ért utazás volt a Status Quo utolsó turnéja a klasszikus felállásban. A turné záró dublini koncertje így újabb fejezetet zárt le a rocktörténet nagykönyvében, amelynek írásában a szombat esti sztárok is hangsúlyos szerepet vállaltak. Köszönjük a sok zenét, és isten veled!

Setlista

1. Junior’s Wailing
2. Backwater
3. Just Take Me
4. Is There a Better Way
5. In My Chair
6. Blue Eyed Lady
7. Little Lady
8. Most of the Time
9. Rain
10. (April) Spring, Summer and Wednesdays
11. Railroad
12. Oh Baby
13. Forty-Five Hundred Times / Gotta Go Home
14. Big Fat Mama
15. Down Down
16. Roadhouse Blues
—————-
17. Caroline
18. Bye Bye Johnny

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik