Előadó: Hiša
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2006
Újabb csúcsteljesítmény a szlovén zenéből
A trbovljei Hiša azon kevés főnixek egyike, akik a szlovén zene hamvaiból szállnak fel, de sajnos minden lemezüknél, legyen az még olyan remek, észrevétlenek maradnak. És ha belegondolunk, hogy a fiúk hivatalosan már a tizenharmadik évüket taposják, nyolc kiadott lemez van a hátuk mögött – az egyik élő, Neil Young 50. születésnapi koncertjének felvétele, egy másik pedig slágergyűjtemény –, ami még mindig kiváló hat lemezt jelent! És ha azt is tudjuk, hogy a Hiša keretein kívül Peaceful Riders, Bluesteam vagy Sinthome néven is képesek fellépni, hogy Neil Youngra a 60. születésnapján is emlékeztek, és megcsinálták az Illusion Anyway 2-t, hogy a második, „neskončna pot” című lemezüket teljes egészében angolul is felvették, és hogy nem kétlem, Andrej Guček fejében már most rengeteg új történet kavarog.
Az előző stúdiólemez, a „Silicijevo nebo” után az volt az érzésem, hogy a zenekar elérte a csúcsot, de ezt minden nagyobb koncertjük után is gondolom, és minden alkalommal újra szóhoz sem jutok. A „Za en dotik” lemez néhány dalát – „Pale sam na svetu”, „Galeb”, „Težek zrak”, „Ljubezen za denar”, „Sončen dan” – így vagy úgy már hallhattuk a zenekar egy-egy koncertjén.
Ősszel ismerősökkel beszélgettünk néhány már megjelent és néhány lázasan várt lemezről, és szóba került a szuperpopuláris Gibonni sokat dicsért lemeze, az „Unca Fibre”. Egy olyan lemez, amelyen a történetek valahogy még megállnak a lábukon, a hangszeres kíséret viszont annyira és lehetetlenül elnyújtott, hogy kínszenvedés végighallgatni. Mégis valamennyi beszélgetőtársam egy emberként állította, milyen gondosan és átgondoltan ír szövegeket Gibonni, hogy mindenki magára ismerhet bennük, hogy mennyire szuper, remek, utolérhetetlen… És nem kevesen nevettek rajtam, amikor a Hiša készülő lemezére és Andrej Guček tollából született igazán mély történetekre hívtam fel a figyelmüket. És tudjátok mit? A lemezt immár többször végighallgatva csak annyit mondhatok: Gibonni, bújj el! Ha nem állnának mögötte a korábbi sikerek és a kiadói gépezet, az „Unca Fibre”-t kifütyülték volna, a koncertek pedig elmaradnának.
Térjünk hát rá a lemezre, pontosabban a rajta lévő tizenegy dalra…
A „Na klopi” egy csodálatos, young-os gitárriffre épül, egyébként nagyon nyugodt dal, természetesen remek szöveggel, többszólamú refrénnel és egy kicsit piszkos gitárszólóval. A „Fatamorgana Blues” – ahogy a címe is mondja – bluesos, az ének kissé torzított, gyakori a vokál is, a dalt pedig derekasan megfűszereli egy kiváló szóló, de egyébként is tele van finom gitárhangsúlyokkal.
A lemez első csúcspontja egyértelműen a „Pale sam na svetu”, egy finom, főként zongorás dal, amely kicsit a „Spomin na maj”-ra emlékeztet, a gerincét pedig egyrészt a „Pale sam na svetu” mese (amelyet mellesleg Johnny Štulić is imád), másrészt Young „Sugar Mountain” című dala adja, melynek „You can’t be twenty on Sugar Mountain” sorát ügyesen „átírták” így: „You can’t be forty on the Sugar Mountain”. Évődő poén… Emellett van benne érdekes zongoraátvezetés, szájharmonikaszóló, kórusban elénekelt refrén és kiváló, egyre feszülő vonós zárlat. Hogy is mondták régen – egyes a, kötőjellel???
A „Sprememba” ritmikusan mozgalmas énekrészével sok rajongónak eszébe juttatja majd az első lemezük „Trenutki” című dalát, egyébként kissé jazzes árnyalatú szám, finom gitárfogásokkal és szaxofonszólóval. A „Novo življenje” nagyon könnyed, apró ritmusváltásokkal teli, zongorás–cintányéros hangsúlyokkal és ismét csak finom gitárokkal, a refrén után váratlanul robbanékony gitárszóló következik, majd teljesen énekes zárlat. Nincs mit tenni, egyszerűen remek!
A következő, talán a csúcsok csúcsa a „Galeb”. Andrej Guček élete során már egy sor kiváló és felejthetetlen dalt írt, de ezzel saját magát is felülmúlta! Elsősorban akusztikus gitárra épülő, érzéki interpretáció, a háttérben a vonósok is beépülnek a hangszeres szerkezetbe, a dalt pedig a legegyszerűbben minimalista nagyszerűségként lehetne leírni!
A „Za en dotik” tipikus Hiša-dal – akusztikus kezdés, a főének külön ritmusként, gazdag kísérőhangok és igazán telt refrén, ráadásul drámai átvezetés az utolsó versszakba. Furcsa, de talán ebben van a legtöbb „hiba” – a vége felé kissé elnyújtott, és egy ósdi (remélem, soha többé fel nem elevenített) fade-outtal zárul.
A „Sončen dan” különlegessége főleg azokban az érzésekben rejlik, amelyeket bennem ébresztett: olybá tűnt, mintha egy mozgássérült ember bánatos vallomását hallgatnám, aki egy gyönyörű, napsütéses napon a saját lakásába zárva, kerekesszékhez láncolva néz ki az ablakon, és figyeli a külvilág eleven forgatagát. Nagyon nyugodt dal zongorával, fokozódással, a refrénben pedig többszólamúan…
A „Ljubezen za denar” is az utolérhetetlen dalok közé tartozik – ismét young-os gitárriffel, nagyon ütősen és rendkívül dinamikusan, érdekes énekátvezetésekkel és finom szólóbetéttel, a refrénbe való belépés mindig fokozódó, a végén pedig a dal váratlanul lecsendesedik, és – a szokásos felépítéshez képest – kiszámíthatatlan és szokatlan módon zárul.
A „Modro nebo” egy újabb a nyugodtabb dalok közül, ahol a zongora dominál, rengeteg jazzes cintányérhangsúlyt hallunk, és az egész felállás vokálisan ragyog. A lemez egy kissé csendesebb hangon, a „Težek zrak” című számmal ér véget – lassú, vallomásos dal zongora- és vonóskísérettel, a kísérőhangok érdekesen színesítik néhány záró sort, még a szóló is változatosság kedvéért vonós, a végén pedig egy kevés fokozás. Mintha azt akarnák üzenni, hogy még nem mondták ki az utolsó szót, mintha a mondat végére három pontot tettek volna?!
A Hiša gazdag pályafutása során csak egyetlen rossz – feltételesen rossz – pillanatot ismert, a „Nevarna razmerja” című lemezt, amely egyszerűen nem működött egységes egészként, és az egyes gyöngyszemek között kóválygott, egyébként viszont minden lemezzel felülmúlják önmagukat. Van, aki azt rója fel nekik, hogy a spanyolviaszt találják fel újra, hogy túl hűen másolják a „west coast” szcéna hangzását… meglehet, de a Hiša (illetve Andrej Guček) odaadóan és sok melegséggel írja a szövegeit, a zenét rendkívül spontán módon alkotja, és éppen itt rejlik a titka annak a néha nehezen megmagyarázható vonzerőnek. Nekem személy szerint a zenei világban mindazt jelentik, amit az életben az őszinte szerelem és a ritka barátok – valami egyszerűen megmagyarázhatatlant, titokzatosat és varázslatosat. Valamit, amiről személyesen tudom, hogy az az egyetlen igazi és pótolhatatlan!
Felállás
Andrej Guček – ének, elektromos gitár, akusztikus gitár, zongora, szájharmonika
Martin Koncilja – ének, akusztikus gitár
Vili Guček – ének, basszusgitár
Iztok Pepelnjak – ének, dob, ütőhangszerek
VENDÉGEK:
Primož Fleischman – szaxofon
Miloš Simić – hegedű
Bojan Cvetrežnik – hegedű
Zoltan Kvanka – brácsa
Tamara Đorđević – cselló
Hangszerelés: Hiša
Vonósok hangszerelése: Miloš Simić
Produkció
Andrej Guček
Számlista
1. Na klopi
2. Fatamorgana blues
3. Pale sam na svetu
4. Sprememba
5. Novo življenje
6. Galeb
7. Za en dotik
8. Sončen dan
9. Ljubezen za denar
10. Modro nebo
11. Težek zrak
