Helyszín: AKC Metelkova mesto- klub Gromka / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2006. 12. 19.
Látogatók száma: 0
Zenei események hiányával ebben a hónapban sem vádolhatjuk koncertkultúránk templomait. A ljubljanai alternatív menedék epicentrumának, a Metelkova mestónak az étlapját már többször megnéztük, most viszont egy adag jugorock ígérkezett. A közös haza egy ideje a félig történelmi feledés állapotában leledzik. A hibáiról bármelyik kocsmában hallhatsz egyet s mást. De valljuk be: nem állíthatjuk, hogy minden egyes porcikája alulmúlta volna a színvonalat, és megvetésre vagy kritikára lett volna méltó. A nosztalgikus ódák és elmélkedések egyik eleme, az a pont, ahol egyszerűen elfelejthetjük a „mi” és az „ők”, az „azok”, a Balkán közötti mély szakadékokat, a határtalan tisztaság univerzális nyelve – a zene. A metelkovások ezúttal a belső-krajnai Contra Dekorum zenekart csalták a színpadukra. Őszintén szólva fogalmam sem volt, mire számítsak, ezért az elvárásaimat inkább otthon hagytam, és teljesen elfogulatlanul indultam el egy esti sörre és egy adag ritmusos gitárrockra. A Contra Dekorum vadonatúj jelenség, amely előszeretettel dicsekszik azzal, hogy a félmúlt zenei hagyományának őrzője. Sok zenekar beéri az örökös, már hallott dallamok és dalok újrajátszásával, de róluk azt a biztosítékot kaptam, hogy valami újat és frisset hoznak, és saját szerzeményekből is színes a repertoárjuk. Ráadásul élő lemezt is állítólag fel akartak venni. A sörrel megtámogatott beszélgetés rövidítette az órákat, miközben arra vártunk, hogy végre elkezdődjön az esti program.
Este tizenegy óra körül a dobok mögé ül a ritmusdekoratőr, Siniša Pantar. Morajlás zúg fel, ami a legközelebb áll egy Black Sabbath-féle nyitányhoz. Az öltözőfolyosóról Sašo Ožbolt köszönti a közönséget, az intróval pedig kezdődhet a mantrázás. Berni Godeša gitáros beindítja a hangszerét, és a húrok nyers cirógatásával fokozza a hangulatot. Matej Ravšelj basszusgitáros ortodox metálos kinézete elsőre nem sejteti, hogy valami jugo-rock zenekarban játszik, de a basszusvonalakat elég szilárdan tartja egyben. Az énekesnek még se híre, se hamva. Biztos a performansz része. Pár perces, el kell ismernem, elég elnyújtott intró után végre megérkezik a színpadra. Végre teljes a négyes, és el is játsszák az első saját dalt – a ‘New Age’-et. A gitárdallam gyorsan fülbe mászik. A ritmusszekció a helyén van, az éneken pedig kiderül, hogy a torkuk elég erősen átszíneződik valami Bebek-féle alaphangokkal. A szépen lejátszott számot színpadi játékkal is megfűszerezik, amit sok hazai keményfiú szívesen elfelejt. A Contra Dekorum nem statikus. Van humoruk és dinamikájuk. A ‘Non Bariera’ után – egy dal, amely akár a jószomszédi viszonyokról is szólhatna – tanóra következik, pardon, tanpercek az alsó-krajnai vidék történelmi csatáiról. A ‘Turjaški grad’ remek apropó arra, hogy felszítsák a választások előtti indulatokat baloldal és jobboldal között. A szöveg szépen peregett, és dalszerző-előadói módon egészítette ki a contra-dekoros provokációs kísérlet spektrális egészét. Hamarosan megkapjuk az első adag emlékidézést a ‘Miograd’-dal és az ‘Anka’-val. A dalok közti énekszüneteket ütőhangszeres betétekkel töltik ki. A feldolgozásokat energikusan és jól játsszák. A Bijelo dugme elég magabiztosan és hitelesen szólt. Ugyanígy a később hallott Dilje jagode is. Sajnos a saját kínálat zenei élvezeti értéke még kissé kidolgozatlan és túlzottan ismétlődő. Az első sorokat és a koncert hangulatát az együttes frontemberének humoros betétei dobják fel, aki egyértelműen a jó performer prototípusa, és ő menti meg a hangulatot. A ljubljanai koncertező fiatalság ugyanis elég statikus és távolságtartó. A teljes csőd elkerülésének receptje, hogy minél több barátot és ismerőst hozol magaddal a koncertre, ami ezúttal is elég sikeres intézkedésnek bizonyult. A gond az, hogy a szövegeket – azt a keveset leszámítva, amelyeket már többször hallhattak, vagy otthon megvan a felvételük – még senki sem ismeri. A zenét egyébként jól játsszák és jól megtanulták, de nekem – talán a késői óra miatt, talán a decemberi áldomások megerőltetése miatt – elég nehezen ment a koncentrálás. Zavart a sematikus kiszámíthatóság és az, hogy krónikusan hiányzott még egy adag energia. És nem csak a színpadon. A sorok között leginkább annak a frissességére gondoltam, ami a hangfalakból áradt. Ez a bemutatott, elég begyakorolt recept nem rendelkezik azzal a 100%-os erotikus töltettel, amitől transzba esnék, dobolnám a lábammal, és automatikusan a lemezük után nyúlnék. Mindenesetre a koncertet a maguk tempójában végigviszik, és a ‘Let na drugi svijet’-tel zárják az estét, én pedig valahogy nem tudtam megszabadulni attól a kissé fanyar mellékízről, amit az este meglehetősen jelen lévő ellentmondásosság hagyott a gondolataimban.
Nehéz kritizálni a hazai előadókat. Sokkal nehezebb, mint a külföldi zenei turistákat, akik a dolgukat többé-kevésbé már letudták, vagy a zenei gépezet hatalmas apparátusa fedezi a hátukat. A mieink a saját örömükre csinálják. Valódi elégedettségért. Általában nincs sok lehetőség első kézből ellenőrizni a visszajelzéseket, mert koncertekből krónikus a hiány. A Contra Dekorum öt éve edződik a színpadokon. Mindenesetre olyan zenekar, amelynek elég sok rejtett ütőkártya van a tarsolyában. Jó zenészek (legalábbis abból ítélve, amit a koncert előtti hangpróbán hallottam, ahol kiderült, hogy a gitáros még több trükköt tartogat az ingujjában, mint amennyit a koncerten hallottam), nem hiányzik belőlük a szikra (bár erről sajnos csak Sašo gondoskodik, aki a zenekar dinamója; a többiek egy hajszálnyival túl statikusak, ezért könnyen át lehet siklani rajtuk), van egy rakás saját számuk, ami ez idő alatt elég tekintélyesen megszaporodott, valódi emberek állnak mögöttük (van menedzsmentjük és egy egész példás weboldaluk; csak egy kicsit több információ hiányzik a zenekarról…), és ami a legfontosabb: van bennük vágy, lendület, jövőkép és érdeklődés, hogy elérjenek valamit. De elérni még kevés – túl kell lépni a már hallotton, és önálló utat kell választani. Az egyik dolog, szerintem, a saját kreativitás önálló útja, ami egyébként tele van akadályokkal. Igen, tudom, hogy tudjátok: ez többé-kevésbé kötéltánc. Vagy győzöl és sikerülsz, vagy mindent elveszítesz. Nincsenek kompromisszumok. Az úton járáshoz nagyobb adag önbizalom, bátorság és eltökéltség kell. Ha ez hiányzik, egyfelől a vágyak és az elvárások, másfelől a tényleges állapot, amit mindezek mellett el lehet érni, annyira eltávolodhat egymástól, hogy a Contra Dekorumból Contra Diktorum lehet – a kreativitás ellentétévé válhat, és a már viselt cipők felhúzása és másolgatása közben zeneileg üresen, személytelenül csenghet ki, és gyorsan elmerülhet a feledésben.
Setlista
1. Intro (Master Machine)
2. New Age
3. Non Bariera
4. Turjaški grad
5. Rap
6. Miograd
7. Anka
8. Dolari
9. Naš disko
10. Coda M
11. Virtual World
12. The Matrix
13. Ptičja Gripa
14. Nemška
tervezett ráadás:
15. Motori
16. Konji
17. Let na drugi svijet
