Szerző: Primož Novak
Előadó: Wovenwar
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: year_month
Játékidő: 54:26
Értékelés: 4/5
Mielőtt egyáltalán szó esne a Wovenwarról, röviden érdemes visszatekinteni az As I Lay Dying együttesre, amely hosszabb szünetre vonult, illetve megszűnt, amikor az énekesük, Tim Lambesis 6 évre börtönbe került, mert megrendelte a volt felesége meggyilkolását, amire szerencsére sosem került sor. Az As I Lay Dying többi tagja közben új zenekart alapított, egyrészt mert az As I Lay Dying alapítója Lambesis, másrészt pedig a tagok nem akartak olyan név alatt játszani, amelyet a média és a rajongók is megutáltak.
Nick Hipa (gitár), Phil Sgrosso (gitár), Josh Gilbert (basszusgitár, ének) és Jordan Mancino (dob) tehát még egy ötödik tagot kerestek, és Shane Blayt, a keresztény metalcore-csapat, az Oh, Sleeper gitárosát és énekesét kérték fel az együttműködésre. Az Oh, Sleeper egyébként nem hozott semmi újat a zsúfolt metalcore-színtérre, legfeljebb kicsit kaotikusabb gitárjaival tűnt ki. Amikor a banda kiadta az All Rise című dalt, valahogy magának a zenei koncepciónak is körvonalai lettek. A zene nem tér el túlzottan az As I Lay Dyingtól, főleg abban különbözik, hogy végig jelen van a tiszta ének.
A jó 54 percből kiderül, hogy a Wovenwar csak egy kicsit más koncepciót választott. Egyrészt még mindig rengeteg a dallamos gitár, becsúszik egy-egy breakdown is, a dalok szerkezete viszont egyszerű. Mindegyik a maga kiemelkedő refrénjével akár slágerjelölt is lehetne. Másrészt eltűnt az agresszió. A ritmusszekció ugyan bizonyos fokig ütős, de hiányoznak a gyors dalok, a brutális breakdownok és természetesen az a dühös ének, amilyen Tim Lambesisnek volt. Shane Blay néha azért előrukkol egy-egy üvöltéssel. Blay lágy hangja mellett Josh Gilbert éneke is hallható, ő az As I Lay Dyingban a tiszta részeket vitte, ezzel nagyot dobott a zenekar népszerűségén. Gilbert hangját azonban csak egy-egy refrénben lehet kivenni, a legjobban a Matter Of Time című dalban emelkedik ki.
Phil Sgrosso és Nick Hipa gitárjai kétségtelenül kiemelkedő tényezők. A duó folyamatosan fülbemászó, dallamos riffekkel látja el a lemezt, a szólók több mint színvonalasak, időnként pedig egyszerűbb punkrockos riffeket is felszolgálnak. Végül azt mondhatnánk, hogy ez az As I Lay Dying szelídített változata. Egyes médiumok emiatt egyenesen As I Lay Dying 2.0-nak hívják a Wovenwart. Mégis kiderült belőle, hogy olyan koncepció van születőben, amely lassan saját identitást kap.
A Wovenwar identitását a szövegek is tükrözik: pozitív hangvételűek, ami nagyjából összhangban van a keresztény hitet valló zenekarokkal. Ugyanakkor a Wovenwar jelzi, hogy nem felejtették el Tim Lambesis tetteit. Az All Rise ennek több mint egyértelmű példája.
A lemez hangzása kétségkívül azok közé tartozik, amelyek további hitelességet adnak a zenekarnak. Minden hangszer tisztán szól. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az utómunkálatokban a veterán Colin Richardsonnal dolgoztak együtt.
A Wovenwar bemutatkozó lemezéről azt lehetne mondani, hogy ott folytatja, ahol az As I Lay Dying az Awakened című albummal abbahagyta. Talán azért is, mert ugyanaz a producer ült a keverőpultnál. Bármennyire cukros is ez a lemez, el kell ismerni, jó hallani, hogy az As I Lay Dying volt tagjai, akik a metalcore-ban jó zenészekként tűntek ki, végül mégiscsak megtalálták a közös hangot, és folytatták a zenei útjukat.
A Wovenwarnak kétségkívül sok fényes pillanata van. A dalok fülbemászóak, tele vannak dallamossággal és érzelmi töltettel. Mindenképpen jó új kezdet, és a hallottak alapján a Wovenwarnak még sok mindent van mit megmutatnia.
Felállás
Shane Blay – ének
Josh Gilbert – basszusgitár
Phil Sgrosso – gitár
Nick Hipy – gitár
Jordan Mancino – dob
Produkció
Bill Stevenson, Colin Richardson (keverés)
Számlista
01. Foreword
02. All Rise
03. Death to Rights
04. Tempest
05. The Mason
06. Moving Up
07. Sight of Shore
08. Father/Son
09. Profane
10. Archers
11. Ruined Ends
12. Identity
13. Matter of Time
14. Prophets
15. Onward
