Előadó: Unruly Child
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 57:52
Értékelés: 5/5
Az Unruly Childra csak azok emlékeznek, akik a „tinédzseréveiket” a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján töltötték, meg az AOR és a dallamos rock (egyre ritkább) specialistái. A zenekar a kiváló, 1992-es debütalbuma után kiadó nélkül maradt. Bár az új lemezhez már kész anyaggal rendelkeztek, az évekig nem jelent meg, az anyagot pedig végül Marcie Free 1996-os szólóalbumán, a „Tormented”-en használták fel.
És mégis! 2009-ben újra összeáll Bruce Gowdy gitáros, Guy Allison billentyűs és Marcie Michelle Free énekes. A trió nekilát egy új stúdióalbum megírásának, a stúdióban pedig segítségükre siet a kiváló dobos, Jay Schellen, aki a Hurricane rockzenekar tagjaként, valamint az Asia és az Yes tagjaival való együttműködéseiről ismert, továbbá Larry Antonino basszusgitáros. Így áll előttünk a zenekar második stúdiólemeze, amelyet a körülmények szerencsétlen összejátszása jóval a kelleténél korábban kényszerített hosszú alkotói szünetre.
És az eredmény? Nem fogod elhinni. Amikor az ember berakja a „Worlds Collide” albumot a lejátszóba, azonnal a szeme elé úszik az aranykori nyolcvanas évek, és az a jól ismert, gondosan ápolt amerikai arénaprodukció, amely a hangszerek terjedelmes hangzásáról, és arról volt híres, hogy ezeket dinamikus, robbanó bombasztikával teli hangharmonikává sűrítette.
Ismét olyan albumról van szó, ahol nehéz kedvenceket kiemelni. Minden dal önmagában is kedvenc. Mindegyik rendkívül agyafúrt figurációkkal, csiszolt vezérmotívumokkal büszkélkedhet, amelyek optimálisan kihasználják a csábító, a fülbe befurakodó dallamosságot. Az Unruly Child maga az AOR. Olyan hard rock ez, amely épp annyi kifinomultságot tartalmaz, amennyit a popelemekkel való kacérkodás még megenged, így a végeredmény sosem lesz émelyítő, idegesítő vagy tolakodó, ám közben végig egyértelmű, hogy rockzenéről beszélünk.
A „Worlds Collide” egy új korszakhoz képest rendkívül lágy produkciót kapott, amit manapság nehéz stúdióban megteremteni, hiszen a technológia teljesen megváltozott, és a producerek hangról alkotott felfogása is. Az Unruly Child azonban hátat fordít ennek, és a „Worlds Collide”-dal sikerül megidézniük az aranykori nyolcvanas évek és a kilencvenes évek eleji rádióhullámok hangulatát. A legfontosabb tényező Marcie hangja. Itt egy kicsit pontosabbnak kell lennünk. Marcie ugyanis korábban Mark volt. 1995-ben Mark nemet váltott, és „ő” lett – vagyis Marcie. A hang azonban változatlan maradt. Akárcsak a stúdiódebütálón. Hiába nő Marcie, a hang egyértelműen elárulja, hogy Marcie valaha „ő” volt.
És éppen a hang az album legvonzóbb eleme. Persze néhány kiváló hangszerelés mellett. Marcie átélten ad elő, az érzelmek megelevenítésében pedig a műfaj legmeggyőzőbb énekesei közé tartozik. Steve Perrytől (Journey) Lou Gramm-on (Foreigner) és Kelly Hansenen (Foreigner) át Rick Springfieldig (szóló), és biztosan elfelejtettem még valakit. Az olyan dalok, mint a When We Were Young, a When Worlds Collide és a Talk To Me, kiváló bizonyítékai ennek a tökélynek és az album nagyszerűségének, amelyre a Foreigner is irigykedhetne, amikor a legnagyobb slágereit kovácsolta. Marcie különösen jól bánik az érzékiséggel a közepes tempójú és nyugodt dalokban, mint például a záró You Don’t Understand, míg a zenekar már rögtön az elején meglep az AOR aranykorának tökéletes hangszerelésével, ahogy azt a Show Me The Money összegzi. A dal hangsúlyozottan kacér ritmust visel, a gitárok kissé visszafogottak, de a riffek végig tiszták és határozottak. A dal vokális megközelítése pedig az, ami azonnal megbabonázza az ilyen zene rajongóját. Ez a szám egyből választ ad arra is, mennyit őrzött meg a „régiből” az új Unruly Child, és ebből a múlt idők makulátlan gondtalanságából, amikor a rock még fiatal volt, mennyi ömlött át a „Worlds Collide”-ra. Higgyétek el, le fogtok döbbenni, mert rengeteg odaillő utalás akad. Az album eleji hangulatot az Insane is megerősíti, amely megőrzi a kiváló produkció és a hangzáskollázsok egyensúlyának kristálytiszta tartását.
Az Unruly Child a maga útját járja, az említett összehasonlítások ellenére is. 2010-ben piacra dobták a nyolcvanas évek elveszett gyémántját, amely bizonyára megtestesítette többek között sok régebbi – felhasználatlan – ötletet is, amelyek az idővel értek be. A „Worlds Collide” ma rendkívül kellemes meglepetés mindazoknak a nosztalgikusoknak, akik még mindig az elmúlt idők után epekednek, amikor a dallamos kidolgozottság és a produkciós tökély igazi erénynek számított. Ez az album ma klasszikus lenne, ha húsz évvel ezelőtt jelent volna meg. Így viszont a zenei specialisták ritka gyűjteményeit fogja díszíteni, azokét, akik megőrizték magukban az erőt és a képességet ahhoz, hogy meghallják és kövessék azt a rockzenei nagyszerűséget, amelyet a mai fiatalabb hallgatónemzedékek már csak nehezen értenek meg. A „Worlds Collide” 2010 egyik legjobb kiadványa az AOR műfajában.
Felállás
Marcie Michelle Free – ének
Bruce Gowdy – gitár
Guy Allison – billentyűs hangszerek
Larry Antonino – basszusgitár
Jay Schellen – dob
Produkció
Unruly Child
Számlista
1. Show Me The Money
2. Insane
3. When We Were Young
4. Tell Another Lie
5. Love Is Blind
6. When Worlds Collide
7. Talk To Me
8. Life Death
9. Read My Mind
10. Neverland
11. Very First Time
12. You Don’t Understand
