Szerző: Rok Klemše
Előadó: Deströyer 666
Kiadó: Season Of Mist
Megjelenés: year_month
Játékidő: 39:17
Értékelés: 4/5
Mi mindent tud megölni Ausztráliában? Cápák, medúzák, krokodilok, tucatnyi mérges kígyó- és pókfaj, valószínűleg az éhes dingók, a begerjedt kenguruk, Crocodile Dundee és az őrjöngő koalák is. Ölnek persze az ausztrál black/thrash veteránok, a Deströyer 666 is. Oké, kezet a szívre: a Deströyer 666 ma már pont annyira ausztrál, mint az AC/DC (akik eredetileg persze skótok), hiszen évek óta Európában élnek és működnek, de ettől még semmivel sem kevésbé mérgezőek. A Pusztító jó hét év után, amennyi a Defiance (2009) megjelenése óta eltelt, új toxinnal, a Wildfire-rel tér vissza, és ez bizonyos értelemben talán a pályafutásuk legnagyobb fordulópontja.
A csapatot ugyanis alig négy éve otthagyta a régi gitáros, Shrapnel, a kíméletlen black/thrash riffzápor fő felelőse, és kérdés volt, össze tudja-e szedni magát a banda az egyik fő szerzője távozása után. Annyira sikerült nekik, hogy Shrapnelt az album első pillanatától kezdve észre sem veszed hiányolni.
A Wildfire a korábbi kiadványokhoz képest jóval tisztább és csiszoltabb lemez, ami viszont nem jelenti azt, hogy kevésbé lenne nyers, brutális és agresszív. Itt van még minden nélkülözhetetlen Deströyer 666-elem – a tépő thrash riffek, a fülbemászó dallamok és a jellegzetes „hook”, amely megkülönbözteti őket a hasonló műfajú, de primitívebb zenekaroktól –, csak most még erősebben árad át a lemezen K.K. Warslut klasszikus heavy metal iránti szerelme. Ami még a süketnek is egyértelmű a nyitó Traitor első gyilkos falsett sikolyától kezdve.
A Deströyer 666 a Wildfire-on úgy robog végig, mint az apokalipszis mind a négy lovasa egyben, és csak tiszta pusztaságot hagy maga után, amelyet a tüzes szólók, a kíméletlen riffelés és a first-class „sing-a-long refrének” hatalmas felhője sző át. A nyitó gyilkos, a Traitor óta egymást érik a csúcspontok, hiszen már a Live And Burn is úgy harap, szúr és mérgez az energiájával, mint a fent felsorolt összes élőlény. Az instrumentális Artiglio del Diavolo csak rövid heavy metal felvezetés az album legjobb dalához, és kétségkívül a banda egyik legjobb számához, a Hounds At Ya Back-hez, amelyet főleg a hirtelen fokozódó intenzitás és a kivételes refrén tesz kiemelkedővé, aminek abszolút koncertklasszikussá kellene válnia. A második felben kicsit gyengébben muzsikál a nem teljesen hatásos Hymn to Dionysus és a Die You Fucking Pig!, de az ízt helyrehozza a címadó romboló, a Motörhead-hangulatú White Line Fever és az epikus finálé, a Tamam Shud.
A Deströyer 666 a Wildfire-on az, ami Pratchettnél a Halál – hangosan, mennydörögve és NAGYBETŰKKEL beszél (és játszik)! Több mint elég jó ok rá, hogy a Vadtüzet holnap, 2016. április 14-én ne hagyjátok ki a Channel Zeróban!
Felállás
KK – ének, gitár
Perra – dob
Felipe – basszusgitár, ének
Ro – gitár
Produkció
Mersus és Laurent Teubl
Számlista
1. Traitor
2. Live And Burn
3. Artiglio del Diavolo
4. Hounds At Ya Back
5. Hymn of Dionysus
6. Wildfire
7. White Line Fever
8. Die You Fucking Pig!
9. Tamam Shud
