Előadó: 69 Chambers
Kiadó: Silverwolf Productions
Megjelenés: 2009
Játékidő: 55:43
Értékelés: 2.5/5
Újabb zenekar, amely az énekesi poszton a gyengébbik nemnek ad teret, és ezúttal Svájcból érkezik. A neve 69 Chambers. Mi lenne, ha mondjuk a Black Sabbath Ozzy helyett a 69 Chambers énekesnőjét, Nina Tremit venné be frontembernek? Alternatív (stoner) metal album, alternatív mindenekelőtt Nina szándékosan „elferdített” éneke miatt, ami egy dühöngő csikóra emlékeztet Alanis Morissette-módra, aki egy kicsit túl nagy adag nyugtatót kapott be.
A dalok egyáltalán nem tűnnek különlegesnek. Az egész lemezt a valóban kiváló produkció menti meg: a gitárok vámpírosan masszív riffelőfüggönye egyértelműen a hangerő háttere felé van tolva, és ebbe a hangzásba fúródik gondtalanul Nina énekstílusa. Modern és eleven. Ez tényleg nagy pozitívum egy ennyire átlagos, saját szerzői lényegét tekintve sem túl kifejező debütáló albumnál.
A zenekar a „War Of The Inside” című első lemezzel még határozottan keresi önmagát. Hogy az alter rock vonalat választja-e, vagy teljes erővel a stoner metalba harap, csak egy a lehetséges irányok közül. A The Collapse Of Time And Space, amelyben Nina hangját a gitár egyszólamú, torz húrnyúzása kíséri, ebben az irányban gond nélkül megállná a helyét bármelyik alter / indie rock lemezen, de ha a „grunge” ma is népszerű lenne, inkább azt mondanám, egy „grunge” albumon. A Wind Feels Fire, amelynek vonala még egy kis bluest is megidéz az álmos ringatózásban, azt bizonyítja, hogy a 69 Chambers még tapogatja a talajt, ahová le akarja parkolni a hajóját.
Nina hangja kétélű fegyver. Magán viseli a „saját Morissette-es” jellegét, ami döntően meghatározza a „War On The Inside” dalainak összképét és magának a zenekarnak az energiáját. Ha bejön neked a hang, be fog jönni a 69 Chambers is. Ha nem, akkor nem. Ez az a hang, amellyel kiválóan el lehet törölni az általánosságot, a megélt tapasztalat hiányát és a kreativitás hiányát. Más szóval a mások másolását. A stoner frázisok szűk korlátai közt ez nagyon is üdvözlendő dolog. A Final Memento is, amelyet másfelől akár a Soundgarden is írhatott volna a kilencvenes évek elején, Nina hangjával első hallásra eltörli a határt az általános és az egyedi között. Szóval az óvatosság, mielőtt befektetsz erre a lemezre, ebben az esetben semmiképp sem árt.
A „War On The Inside” nem az a fajta album, amely felkelti az érdeklődést, megragad a fülben, vagy egymás utáni körökre kényszerít a CD-lejátszóban. Nina a fő adu, amellyel a 69 Chambers szerencsejátékot játszik. Bejön-e a lány a kritikusoknak vagy sem? És ha igen, milyen módon, és hogyan fog a 69 Chambers a jövőben úgy alakítani a kifejezésmódján, hogy a tömegnek tetsszen? Szerinted ez rendben van? A saját művészi kifejezésmódra ilyenkor nem sokat adsz. Már maga a borító is az „alternatívot árulja, ami a tömeget akarja boldoggá tenni”. Evanescence-trükk? Nem is olyan ostoba összehasonlítás. Az „alternatív” egyébként is ugyanolyan kiforgatott és visszaélt szó a zenében, mint a „progresszív”. Már a nyitó The Day Of The Locust refrénjében is van egy csipetnyi csábító dallamosság, amelyet Nina elég jól a mikrofonhoz láncol, és ez igaz a mögötte következő Bloodaxe-ra is! Aztán jönnek a kétségek, a poénok, az elmélkedések. Röviden: az énekesnő nem tehetségtelen. Meglátjuk, hogyan használja ki a 69 Chambers a jövőben, addig maradjunk inkább óvatos távolságban.
Felállás
Nina Tremi – ének, gitár
Maddy – basszusgitár, vokál
Diego – dob
Számlista
01. The Day of the Locust
02. Bloodaxe
03. Thinking about You
04. On the Inside
05. Ex Nihilo
06. Return of the Repressed
07. Judas Goat
08. The Collapse of Time and Space
09. Wind Feeds Fire
10. Dead Letter Office
11. Final Memento
12. Automatic Automata
13. A Ruse
