Szerző: Rok Klemše
Előadó: Fear My Thoughts
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2007
A német, 1998-ban alakult banda indulásakor még csak egy volt a metalcore-áradat számtalan zenekara közül. A műfaj akkoriban egyre feljebb tört, egyre több hallgatót szerzett, a németek pedig azt gondolták, miért ne próbálnák ki ők is magukat benne, a médiafigyelem úgysem kerülheti el őket… Nos, a srácok félreszámolták magukat, és az átütő siker egyik napról a másikra nem jött össze. Talán most, a Century Median megjelent debütáló albumukkal, a Vulcanusszal összejön.
Egy dolgot nem lehet felróni az ötösnek: hogy ne fejlesztenék a hangzásukat. A zenéjük kilenc év alatt hosszú utat tett meg, és ez csak dicséretükre válik. A Fear My Thoughts hardcore bandaként indult, az első lemezeken áttért a modernebb metalcore hangzásra, a legutóbbi, Hell Sweet Hell című lemezzel és a mostani próbálkozással pedig egyre inkább a melodikus death metal, vagyis a göteborgi iskola vizeire evez.
Hogy a németek sokat tanultak svéd kollégáiktól, az már a nyitó számban, az Accompanied by Death-ben jól hallatszik. A gitárharmóniák és Mathias éneke rögtön a svéd óriásokat, a melodikus death metal mozgalom egyik úttörőjét, az In Flamest juttatják eszünkbe. De míg az In Flames mostanában egyre több teret adott a samplereknek, a Fear My Thoughts itt visszatér az In Flames klasszikusainak, a The Jester Race-nek és a Whoracle-nek a jó öreg idejébe. Mindenképp ígéretes lemezkezdés, és hasonló stílusban folytatódik a Blankness című számmal is. Igazi nyakficamító anyag, még ha a srácok a bevált, de már agyonrágott growl és tisztán énekelt refrének receptjét használták is. Ennek ellenére megmentik őket az érdekes ötletek és a jól megírt dalok: az előző lemezhez képest az anyag minősége és a banda hangszeres tudása drasztikusan javult, a Vulcanus pedig valóban igazi meglepetés. Hogy a németek a dalszerzésben rendkívül sokoldalúak, azt a Culture of Fear mutatja meg, amely az akkordmeneteivel, a lassú, álmodozó szólóival és a rendkívül brutális growlával a svéd Opeth felé húz párhuzamot. Igazi meglepetést a Fear My Thoughts az Accelerate or Die-jal szerzett, ez egy thrashes szám, amelyben vendégzenészként Schmier (ének, basszusgitár) és Mike (gitár) csatlakozik hozzájuk a Destructionből. A két német thrash-legenda rányomja a bélyegét a dalra, amely a death és a thrash metal érdekes keveréke Schmier összetéveszthetetlen hangjával és a német thrash-iskola tipikus szólóival. A Stamp of Credence-ben a zenekar már a black metalt is megközelíti, főként a refrén miatt, amelyet atmoszférikus billentyűk és dupla growl-ének támaszt alá, ez pedig kicsit még a kultikus Immortal Abbathját is idézi. A Survival Scars biztosan koncertkedvenc lesz, főleg a dinamikus refrén miatt, amely az „Oi, oi!” kiáltásával egyenesen a közönség bekapcsolódását követeli. A címadó számban az Anubis Gates-ből Kim Olesen csatlakozik a billentyűknél, engem viszont hidegen hagyott az ismétlődő gitármintáival és azzal, hogy folyton várjuk a robbanást, ami aztán mégsem jön el. Néhány kidolgozottabb, kifejezetten instrumentális szám a jövőben nem ártana. A Soul Consumer ragadós riffjeivel helyrehozza a kedvem, bár a srácok megint a growl/tiszta refrén képlethez nyúlnak. A lemez az ütős Lost in Black-kel zárul, remek központi gitárvonallal, majd a hangulatos Wastland-del, amely beszélt szöveggel és hammond-orgonával, amellyel a srácok a hetvenes évek progrockjával kacérkodnak, sajátos atmoszférát teremt. Hogy rendkívül dinamikus számról van szó, azt a zárlat is bizonyítja, amelyben énekben visszatérnek a hardcore idejébe.
Bár a nyitó négyes után a lemez kissé felhígul, a Vulcanus rendkívül minőségi termék, amihez bizonyosan hozzájárult a dán „wunderkind”, Jacob Hansen (Communic, Mercenary, Maroon stb.) produkciója. Ha a Fear My Thoughts a jövőben elhagyja a metalcore-os énekes megoldásokat, vagyis a growlolás és a tiszta ének kombinációját, gond nélkül a melodikus death metal élvonalába törhetnek. Az eredetiség a dalszerzésben nem hiányzik belőlük.
A Fear My Thoughts vulkánja erősebben tör ki, mint valaha, hogy élőben hogy szólnak, arról pedig már a jövő héten meggyőződhetünk: január 17-én a The Road to Devastation turné keretében a kanadai death metalcore-os Kataklysm előzenekaraként, a német Neaerával és a kanadai technikás Quo Vadisszal együtt mutatkoznak be a szlovén közönségnek a VPK Mediapark csarnokában.
Felállás
Matthias von Ockl: ének
Markus Ruf: gitár és vokál
Patrick Hagmann: gitár és vokál
Bartosz Wojciechowski: basszusgitár
Norman Lonhard: dob
Produkció
Jacob Hansen
Számlista
1. Accompanied by Death
2. Blankness
3. Culture of Fear
4. Accelerate or Die
5. Stamp of Credence
6. Survival Scars
7. Vulcanus
8. Soul Consumer
9. Both Blood
10. Gates to Nowhere
11. Lost in Black
12. Wasteland
