Szerző: Rok Klemše
Előadó: Manilla Road
Kiadó: My Graveyard Production
Megjelenés: 2008
A kansasi Manilla Road kétségkívül az egyik legendás metalbanda, amely valójában segített kialakítani a metal mozgalmat. Az már 1977-ben alakult csapat azonban sajnos a metal egyik leginkább figyelmen kívül hagyott óriása is, hiszen viszonylag szűk körben ismerik a metal-rajongók. A Manilla Road így a mai napig elfeledett gyöngyszem maradt, de épp ezért igazi kincs annak, aki mer és tud egy kicsit tovább nyúlni az Iron Maiden és a Judas Priest mögé. A kultikus amerikaiak az ismeretlenségükért kissé maguk is okolhatók, hiszen egész karrierjük során kisebb, homályos kiadóknál tengődnek, de valószínűleg épp ezért máig igazán hűek maradtak a csak rájuk jellemző hangzáshoz. A Manilla Road 1990/91-ben feloszlott, a „mastermind” Mark „Shark” Shelton pedig még a The Circus Maximus tagjaként játszott, amely 1992-ben kiadott egy önmagáról elnevezett lemezt. A kiadó az ellenkezése ellenére Manilla Road néven jelentette meg, Mark pedig emiatt csaknem egy évtizedre eltűnt. Az ezredfordulón aztán a Manilla Road újra összeállt, és itt van előttünk az ötödik „reunion” album, a Voyager.
A Manilla Road az epikus metal műfajának megalapítójaként tartják számon, és mint ilyen, ezt csinálja a legjobban. Az epikus témákhoz, amelyek az Atlantisztól, Lovecraft mítoszain és az artúriánus legendákon át az Aeneisig és a thermopülai csatáig terjednek, komolyan, átgondoltan és kidolgozottan nyúlnak, úgyhogy felejtsd el a Rhapsody (of Fire) önjelölt „Epic Hollywood” metalosainak vagy a későbbi Manowarnak a stílusában űzött nevetségessé tevést. A heavy, power és thrash metal amerikai keveréke, amelyet a Manilla Road epikus és pompázatos hangszerelésekkel fűszerez, már igazi „trademark” hangzása lett a csapatnak, és amikor ehhez még hozzájön a vikingekről szóló epikus történet, amely körül a Voyager forog, az eredmény csak a talán legjobb lemez lehet az újraegyesülés óta. A Manilla Road tizennegyedik lemezével, amely Mark saját történetére épül, a 12. századba repít minket, a bátor északi törzsek közé. A Holgar vezette bátor harcosok hazatérve csalódottan döbbennek rá, hogy népüket keresztényekké tették. A pogány gyökerekhez való sikertelen visszatérési kísérlet után Holgar és harcosai új pogány hazát keresni indulnak, amely végül egészen Mexikóig vezeti őket. Ennyit röviden, mert az érdekes történet teljes egészében le van írva a füzetben.
Az album zenéje az elejétől a végéig tökéletesen megragadja az epikus, misztikus hangulatot, amely tele van brutális és egyben melankolikus részekkel. A Tomb of the Serpent Kinggel nyíló bevezető már szinte klasszikus Manilla Road-féle atmoszférikus intro a közelgő katasztrófa árnyalatával, amely misztikusságával és komorságával mindig a Lovecraft-történetek rémisztő képeit idézi fel bennem. A brutális mészárlás, a Butchers of the Sea a nehéz riffek nyers hangzásával és a hatalmas dobokkal mutatja be nekünk Holgart és tengerészeit. A lassú, de rendkívül heavy hangzású ritmusszekció többtonnás kalapácsként hat, a dalt pedig még tovább fokozza Shelton gonosz éneke, aki a hátborzongató refrént vérszomjas growllal is elénekli. Shelton gitárvirtuozitását már az első számban megmutatja, amely fantasztikus, igazán epikus hangulatú szólóba torkollik. Még több hajtépős pillanatot kínál a thrashes beütésű Frost and Fire, amelyet dinamikus, látványos dobok, valamint a gitár és a basszus ütős vágtája visz, ami olykor az Iron Maiden kezdeteit juttatja eszembe. Mark Shelton, aki ezúttal is a produkcióról gondoskodott, mindig biztosítja, hogy az több mint kiváló legyen, még ha azt is lehetne mondani, hogy a Midgard stúdió hangzása szinte primitív, de ennél megfelelőbb produkciót a Voyager nem kaphatott volna. A tipikus „trademark”, gonosz Shark-ének a Frost and Fire-t is meghatározza, amelyet a vége felé egy időtlenül szóló szóló újra új szférákba emel. A száguldó tempót a melankolikus Tree of Life csillapítja, amelyet misztikus tizenkéthúros akusztikus gitár indít, a dalt pedig titokzatos gitárvonalak és erős, érzelmes énekteljesítmény viszi tovább, amely még tovább fokozza az amúgy is sűrű, hatalmas epikus atmoszférát. A Blood Eagle, a véres áldozati szertartásról szóló szám felé pompázatos templomi orgonák vezetnek minket, de a ritmusszekció brutális ütőhulláma és a nyers staccato riffelés gyorsan félbeszakítja őket, amelyeknek barbár invázióként bőven segít az agresszív, nyers Shelton. A Voyager meglehetősen introvertált szerzemény, hiszen lassabb tempójával és akusztikus gitárjaival egy viking hajóra visz át minket, a folytatásban a gyorsabb tempó pedig viharba, nyugtalan, feltérképezetlen tengerekre sodorja a hajót. Ahogy a vihar szeme nyugodt, a szeleket az akusztikus Eye of the Storm csillapítja, amelyet csak az érzelmes ének és a szinte bluesos gitárvonalak építenek, de a Return of the Serpent Kinggel hamarosan újra véres mészárlás következik a fülekre. A gyors Conquest igazi thrashes csatadal, egyben az album leggyorsabb száma, és kiválóan illik Shelton félig growl-os hangjához. A Voyagert ideálisan a Totentanz (The Dance of Death) zárja, amely a bevezetőben szomorkás akusztikus vonalakkal egyenesen egy viking temetésre visz minket, a végére pedig máshová sem, mint Valhallába, minden olyan viking utolsó pihenőhelyére, aki bátran halt meg a csatában.
A Voyager minden tekintetben igazi kis mestermű, amely könnyedén összevethető a Manilla Road első korszakának legjobb termékeivel. A rendkívül szerkezetes album, amely ütős és nyugodt számokkal híven követi az érdekes történetet, hangszeresen is egy kiváló trió igazi előadása, és még mindig ott van Mark Shelton felejthetetlen, jellegzetes éneke. A Voyager újabb epikus csemege, amely semmiképp sem hiányozhat a Manilla Road-rajongó polcáról, egyben olyan album, amelynek minden, akármilyen igényes hallgatót ki kellene elégítenie.
Felállás
Cory (Hardcore) Christner – dobok
Harvey (Crow) Patrick – basszusgitár, vokál
Mark (Shark) Shelton – ének, elektromos gitár, 6 és 12 húros akusztikus gitár, billentyűk, orgona
Produkció
Mark (Shark) Shelton
Számlista
1. Tomb of the Serpent King / Butchers of the Sea 09:02
2. Frost and Fire 06:02
3. Tree of Life 08:00
4. Blood Eagle 06:11
5. Voyager 09:31
6. Eye of the Storm 04:40
7. Return of the Serpent King 08:04
8. Conquest 04:37
9. Totentanz (The Dance of Death) 07:57
