Helyszín: Orto Bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 03. 30.
Látogatók száma: 190
Jegyár: 14,00€
„A punk nem halt meg!”
Ezzel a jelszóval indult hétfőn, március 31-én az idei, immár hagyományos Ortofest, amely idén is, mint minden évben, különféle műfajok különféle zenekaraival kényeztet majd el minket. A fesztivált az 1980-as évek maribori újhullámos punkjai nyitották meg – a Preporod, amely idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. A srácok este tíz körül dübörögtek fel az Orto Bar színpadára, és bár ekkor a felső szint még félig üres volt, az énekes, Smiljan Kreže elviccelte, hogy Mariborban a mariboriak soha nem jönnének el ilyen sokan egy ljubljanai zenekar koncertjére, és azt sem felejtette el megjegyezni: „És ez 14 €-ért, ami Mariborban már egy teljes havi fizetés!”. Sötét napszemüvegben, a „Nem akarok dicsekedni, de nálam hamar megjön” feliratú pólóban Smiljan az egész műsor alatt igazi tréfamesternek bizonyult, aki még sört sem tud úgy inni, hogy a hab ne törne ki az üvegből. Miközben a Preporod tagjai energikusan nyomták egymás után a számokat, az Orto Bar percről percre telt meg jobban.
Nagyjából negyven perc és többé-kevésbé a régi számok után – amelyek mellesleg nagyon frissen és aktuálisan szólnak – a Preporod tagjai a már egész jól bemelegített közönséget, amelynek soraiban egyebek mellett a Pankrti-s Peter Lovšin és a rapper Trkaj is ott ringatózott, átadták egy újabb legendás zenekarnak, a negyedszázados múlttal rendelkező metlikai punkrockereknek, az Indust-bagnek. Bár a zenekar az újhullámos punkok közé tartozik, a fellépésük inkább rockos, mint punkos hangulatú volt. Elhiszem, hogy a fiúk a tőlük telhető legjobbat nyújtották, de sajnos az egész inkább szánalmasra sikerült, és a Preporod által megteremtett energia érezhetően elillant. Az Indust-bag egyebek mellett eljátszott néhány nagy slágert, például a „Psihoza”, a „Brez provokacije”, a „Za hitre dni” és a „Zrasli smo divji” című dalokat.
Talán azért is sikerült annyira szánalmasra a fellépésük, mert a közönség szünetet tartott, és kiment „friss” levegőt szívni, hiszen a legtöbben az est meglepetése miatt jöttek.
Este tizenegy óra negyven perc körül lépett színpadra a rádiós műsorvezető, Jure Longyka, és nagyjából ilyen szavakkal: „Minden hatalom rendőrséget jelent, és minden rendőrség fegyvert a kezében. Minden fegyver szenvedést hoz, és minden szenvedés lázadásba csap át. És minden lázadás forradalommá nő. A forradalom új hatalmat hoz …” bejelentette a szlovén punklegendát, a Nietet, amely több mint tizenhat év után újra összeállt. Az, hogy a Niet feltámadt a halottaiból, minden bizonnyal a tavalyi ősz legszebb híre volt, amikor 2007. 12. 1-jén egy másik legendás zenekar, a Pankrti előtt kellett volna fellépniük (a Pankrti akkor a teltházas Hala Tivoliban ünnepelte a zenei életbe való visszatérését), de a koncertjük sajnos elmaradt.
A Nietet az Ortóban nehezen lehetett volna eredetibb felállásban látni. Aleš Česnovar basszusgitáros, Igor Dernovšek és Robert Likar gitárosok, valamint Tomaž Berganț dobos mellé Borut Marolt énekes csatlakozott, aki, mint a koncert során kiderült, több mint remekül lépett a sajnos elhunyt eredeti énekes, Primož Habič nyomdokaiba.
Jure Longyka a legendák bejelentését a „Ritem človeštva” című daluk alapján fogalmazta meg, amellyel a Niet el is kezdte a hétfői műsort. A tömeg hangos tapssal köszöntötte őket, és már az első riffeknél beindult az őrület, amely az est végéig nem csillapodott. Borut már az első számmal megmutatta, hogy a jó fából faragták. Következett a „Molk”, és a tömeg egy emberként énekelte: „mi za zidovi, mi za zidovi, mi za zidovi molčimo …”. A Niet felesleges szócséplés nélkül játszott el még egy legendás dalt – a „Depresija”-t. Á, hiszen az összes daluk legendás! Az est egyik csúcspontja a „Vijolice” alatt jött el, amikor a tömeg még egy árnyalattal hangosabb volt. A „Melanholija” és a „Heroj” után jött a „Perspektive – pijanih noči, perspektive – pokozlanih juter …”. Aztán az „Izobčeni”, majd az est legjobb, legszebb pillanata. A gitárokból kicsavarodtak az egyik legismertebb daluk riffjei. „Sonce je sijalo in sirene so tulile, nebo je bilo modro, skoraj brez oblačka …” Igen, ez volt a „Lep dan za smrt”! Minden torok teljes erőből üvöltött. Hogyne tenné, hiszen ennél a számnál lehetetlen csukott szájjal állni!
Rövid szünet következett, és amint a zenekar lelépett a színpadról, a tömeg azonnal skandálni kezdett: „Még többet!”. Néhány perc múlva a fiúk újra a színpadon voltak. A ráadást egy kissé melankolikusabb számmal, a „Bil je maj”-jal kezdték. Ez ugyan egy árnyalattal nyugodtabb dal, de a tömeg ugyanúgy megőrült, mint az elején, amikor a Niet színpadra lépett. Az este lassan a vége felé hajlott. Még elsütötték a „Februar”-t és egy újabb kicsit nyugodtabb dalt, a „Ruski vohun”-t, az „Umiranje” című számmal pedig a Niet majdnem egyórás játék után végleg búcsút vett ettől az estétől.
Az Orto felső szintje egy pillanat alatt kiürült, mert a tüdők füstre éheztek, a torkok pedig szomjaztak, a zenekart pedig azonnal megrohamozták az újságírók, akik alig nem verekedtek a tagok nyilatkozataiért. Hagyjátok már levegőhöz jutni őket!
A kezdeti, akkreditáció átvétele körüli bonyodalmak és az idegeskedés után minden szépen lezajlott. A Niet mindent beleadott, és ahogy már említettem, Borut remekül lépett Primož örökébe.
Setlist
1. Ritem človeštva
2. Molk
3. Depresija
4. Vijolice
5. Melanholija
6. Heroj
7. Perspektive
8. Izobčeni
9. Lep dan za smrt
10. Bil je maj
11. Februar
12. Ruski vohun
13. Umiranje
Képgaléria
