Szerző: Primož Novak
Előadó: Within Destruction
Kiadó: Rising Nemesis Records
Megjelenés: year_month
Játékidő: 34:48
Értékelés: 4.5/5
A szlovén death metalosok, a Within Destruction elég sokáig csigázták az embert az új Void albummal. Mielőtt azonban maga a Void megjelent volna, a zenekar a Carnage kislemezzel – amelyen a Bloodbath is helyet kapott – megmutatta az új irányt. Ez több mint egyértelmű előrelépés volt az elsőlemezhez képest. Nagyobb hangsúly került a brutalitásra, a dallamosság ugyan megmaradt, de érezni lehetett, hogy a banda többet akar annál, mint hogy az As I Lay Dying, a The Black Dahlia Murder és a Whitechapel-féle deathcore bandák szlovén változata legyen – ahogy az a From the Depths című bemutatkozó lemezen hallható volt. Az első album szilárd kezdés volt, még ha időnként erőltetettnek hatott is, ahogy az egy amerikai példaképeit másolni vágyó kamaszbandától megszokott. Azt viszont el kell ismerni a WD-nek, hogy nem lett belőlük egy újabb csapat, amely a kilencvenes évek agyonrágott old school bandáit akarja koppintani.
A Void-dal a Within Destruction zenéje jócskán átalakul. Ezt először az apokaliptikus borító is jelezte, amelyet a elismert Pär Olofsson festett, aki rengeteg zenekarnak készített már borítót; az ismertebbek közül az Exodus, a Malevolent Creation és az Aborted lemezeit említhetjük, a sort pedig folytathatnánk.
A zene még ennél is többet elmond. A Dark Impairment intro után a címadó dalnál kiderül, hogy a Carnage kislemez csak szelíd előíze volt annak, ami a Void-on hallható. A Void erősen és gyorsan csap le, mint valami modern brutális banda, amelyik nem szereti a cicomát, és nem akar a nagyobb közönség kedvében járni. Az előtérben a gyors lábdobok és blast beatek, a mélyre hangolt, pörgős gitárok, a rendkívül mély és erős hörgés, valamint az irgalmatlan breakdownok állnak, amelyeket nem húznak el úgy, mint sok deathcore bandánál. A Within Destruction korábban jelezte, hogy a slam death metal felé hajlik, ami valószínűleg a death metal legbrutálisabb mai formája. Talán kissé kockázatos húzás, hogy – úgy hallani – kimaradnak a szépítő dallamos részek és a nyálas, sing along breakdownok. A dalok maguk sem kiszámíthatók. A lassú részt rendkívül gyors követheti, vagy fordítva. Jó példa erre az A Spiral Towards Damnation, amely a brutalizálást atmoszferikus, billentyűs outróval zárja. Bizonyos mértékig megjósolható, mi történhet egy számban, de nem teljesen. Kiemelkedik például a The Wrath of Kezziah, amelynek refrénjében fülbemászó dallamos gitár szól – ez elég váratlan a sok gyors riff, atonális dallam és breakdown után.
Mindenkinél hallható a szép fejlődés. Luka, a dobos gyorsabb lett, és kétségkívül a zenekar egyik kiemelkedő tényezője. Rok Rupnik hörgése elmélyült. Talán kicsit érthetetlenebb lett, felbukkannak az úgynevezett disznóvisítások is, amitől az egész még brutálisabb és intenzívebb. Fejlődése azonban az első lemezhez képest igen szembetűnő, és bízzunk benne, hogy minden szlovén zenekar, amely valami extrémebbet akar játszani, példát vesz róla. Az új gitáros, Damir Juretič riffjei erősek, olykor technikásabb betétek is felbukkannak, amelyek kicsit feldobják az egészet. Néhány dalban nagyon kiemelkedők az atonális dallamok, amelyek változatosságot adnak a daloknak, egyúttal atmoszférát is teremtenek, ettől lesz az egész még morbidabb. Ez természetesen pozitívumnak tekinthető, mert így az album dinamikusabb, és nem az hatja, hogy mindez csupán a brutalitásra épül, ami gyorsan szárazsághoz vezet – sok magát brutálisnak nevező banda küzd ezzel, miközben a dalaik egy kaptafára készülnek. Végül, de nem utolsósorban magabiztosan teszi a dolgát Janez Skumavc basszusgitáros is, aki ugyan nem tűnik ki valami extra mutatványokkal, de szépen kitölti a gitárvonalakat, jól hallható, és erőt ad a breakdownoknak.
Az albumon vendégzenészek is közreműködnek, akik manapság a világ extrém metal színterének arcai. Vendégénekesként Adam Warren (Oceano) és Jamie Hanks (I Declare War) adja hozzá a hörgését, bár különösebben egyikük sem felismerhető. Az Archspire gitárosa, Dean Lamb szólót játszik, ami viszont kétségkívül azonosítható, ha hallgattál már valamit az Archspire-tól. Röviden: az album 35 percében elég változatosságot kínál.
A Within Destruction mindenképp bizonyítja, hogy stílusbeli átalakulás ment végbe. Nemcsak a külsejükben, amely hosszabb hajon, izmokon és tetoválásokon alapul. A zene brutálisabb lett, és látszik, hogy a banda nemcsak a médiában ismertebb zenekaroktól kapott ihletet, hanem inkább az undergroundból is, ahol sokkal több az extremitás. A death metal egyik extrémebb formáját manapság slamnek hívják, és ez hatott a WD-re is. Egyes vélemények szerint a slam death metal – amelyet a Devourment és néhány orosz banda képvisel – jócskán különbözik a deathcore-tól, amely kevésbé brutális, egyszerűbb, és a breakdownok a meghatározó elemei. A slam death metal és a deathcore tehát állítólag két különböző műfaj, de pár éve, a deathcore fellendülése idején olyan deathcore zenekarok is feltűntek, amelyek brutálisabban közelítenek a dologhoz, és a dalaik nem a breakdownra épülnek. Jó példa erre az Ingested és az Acrania, amelyek újracsomagolták a deathcore-t, és megmutatták, hogy az bizony nagyon is brutális tud lenni. Hasonló minta figyelhető meg most a Within Destructionnél is, amely deathcore elemek használatával bizonyítja, hogy a slam death metal és a deathcore lehet homogén. Ezt valószínűleg a hangzás is megerősíti, amely tiszta, időnként egy-egy hangszer kifejezetten steril. Mindenesetre a Within Destruction a Void-dal nagy lépést tett előre, ami nemcsak a szlovén metalszíntér, hanem a nemzetközi mezőny szempontjából is különleges.
A zenekar érettségét tükröző Void intenzív, kompromisszumot nem ismerő és brutális darab. A szlovén metalszíntér pedig kétségkívül a mindeddig megjelent egyik legextrémebb lemezzel büszkélkedhet. Egyúttal az album jó előjel a jövőre nézve: a WD ugyanis kipróbált valami újat, vállalta a kockázatot, és több mint jó eredményt ért el.
Felállás
Rok Rupnik – ének
Luka Vezossi – dob
Janez Skumavc – basszusgitár
Damir Juretič – gitár
Produkció
Within Destruction, Albert-Mario Lampel a Massacre stúdióban (dobok, utómunka)
Számok listája
1. Dark Impairment
2. Void
3. Plague Of Immortality
4. Desecration Of The Elapsed
5. Rebirth Of An Inverted World
6. A Spiral Rift Towards Damnation
7. An Unforeseeable Anomaly
8. The Wrath Of Kezziah
9. Martyrs (Of The Wendigo)
