Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Anekdoten
Kiadó: Virtalevy
Megjelenés: 1993
Játékidő: 56:58
Értékelés: 4/5
A sötét melankólia svéd mesterei, az Anekdoten az elmúlt század kilencvenes éveiben a progresszív rock úgynevezett harmadik hullámának egyik legfontosabb képviselői voltak, amely hullám többnyire skandináv–amerikai arculatot viselt. Az Anglagard és a Landmark mellett manapság épp az Anekdoten tartozik a skandináv prog szín legnagyobbra tartott nevei közé, a „progosok” körében ugyanis már jó ideje megérdemelt kultikus státuszt élvez. A zenekart 1991-ben alapította Nicklas Berg (később Barker) gitáros-énekes, Anni Sofi Dahlberg billentyűs-csellista, Jan Erik Lijestrom basszusgitáros-énekes és Peter Nordins dobos. Azóta a felállás változatlan, ami a modern progresszív rock világában, ahol a zenekarokon belüli rotáció teljesen megszokott dolog, szinte valóságos csoda.
Az Anekdoten az igen jó bemutatkozó lemezzel, a „Vemod”-dal hívta fel magára először a figyelmet, amely 1993-ban sok szempontból lerakta a felismerhető hangzásvilág alapjait: jellemzője a melotron bőséges használata, az ütős, ugyanakkor matematikai pontosságú gitárfutamok és a megtört ritmusok. Ezek miatt sokan hamar a progresszív rock klasszikusaihoz, élükön a King Crimsonnal kezdték hasonlítani őket. Az utóbbiak hatása félreérthetetlen, főleg azokban a pillanatokban, amikor a melankolikus melotronhullámok, a „frippozoid” matematikai gitárfrázisok és a széttört ritmusok dominálnak, amelyekből gyakran kaotikus, dühös hangulat születik. Minden lépten-nyomon hallatszik, hogy az Anekdoten egy olyan zenekarból nőtt ki, amely King Crimson-feldolgozásokat játszott, mielőtt saját szerzeményeket kezdett volna írni. Az Anekdoten zenéjében, ahogy ez már a „Vemod”-on is érzékelhető volt, a pszichedelikus rock és a progresszív metal nyomai is megtalálhatók, hiszen a dühös gitárfrázisokkal derekasan fel tudják fűteni a hangulatot.
A „vemod” szó svédül szomorúságot, illetve melankóliát jelent, és az Anekdoten debütálólemezének hangulata is pontosan ilyen: sötét bánat és szorongás hatja át, ami egyébként a skandináv prog rock előadók jókora részére jellemző. A szövegek többsége az emberi élet mulandóságát és a szebb múlt utáni nosztalgiát érinti. A „Vemod”-on vendégként zongorán közreműködött Per Wiberg is, aki leginkább a prog rock/prog metal élmezőnyébe tartozó Opeth és a stoner metalos Spiritual Beggars tagjaként ismert. A „Vemod” leggyengébb pontja a kissé selypes ének, amelyet többnyire az akkor még énekesként csiszolatlan basszusgitáros, Lijestrom adott elő, Nicklas Barker pedig csak az Anekdoten következő albumán, a „Nucleus”-on (1995) bátorodott fel annyira, hogy a mikrofon elé álljon, ami érezhető énekbeli javulást hozott. Az Anekdoten már a nyitó, borzongató instrumentális csemegével, a „Karelia”-val sötét ambient térségeket tár elénk, amelyek hallatán nem nehéz elképzelni a hideg skandináv éjszakákat.
A „The Old Man & The Sea” tele van tomboló gitárfutamokkal és szétszórt, ám közben okosan időzített dobátmenetekkel, a levegőben pedig végig szorongató hangulat uralkodik. A „Where Solitude Remains” nyerítő basszusvonalakat és baljós melotronszövedéket tartalmaz, amelyek hallatán megfagy ereidben a vér. A „Thoughts in Absence” éteri siratóének, amely a King Crimson korai balladáit, például a „Moonchild”-ot veszi példának. Egy kicsit nagyobb érzelmi töltettel a fő ének részéről még jobb benyomást hagyna maga után. A „The Flow” kaotikus ritmikai széttöredezettségével egy pillanat alatt a King Crimson „Larks’ Tongues in Aspic”-korszakát idézi, a pasztorális színezetű „Longing” instrumentális szám pedig egy újabb nosztalgikus gyöngyszem, amelynek élén megható melotronos-akusztikus térségek és vonósaranzsok állnak. A „Wheel”-en az Anekdoten meglehetősen sikerrel alkalmazott férfi és női vokális harmóniákat, valamint vendég kürtöt, miközben ismét a feszült hangulat uralkodik. Kissé ironikus, hogy a „Vemod” legjobb darabja éppen az a bónuszszám, amely eredetileg csak az album japán piacra szánt kiadásán jelent meg. A tízperces melodramatikus eposz, a „Sad Rain” ugyanis az egész lemez csúcspontja: kontrasztokban és pompás melotronaranzsokban dúskál, amelyek hallatán újra előjönnek az összehasonlítások nagy példaképeikkel, miközben az egész a dinamikus ritmikai zuhatagokon át a közelgő apokalipszis előtti sötét kinyilatkoztatásnak hat.
Az Anekdoten a „Vemod”-dal kiváló bemutatkozó lemezt hozott létre, amelynek akadt néhány tipikus kezdőhiba, köztük a meglehetősen átlagos ének, amelyet később érezhetően javítottak. Már a stúdióalbumként megjelent debütálás idején egyértelmű volt, hogy a svéd prog szín az Anedkotennel a progresszív rock harmadik hullámának egyik legérdekesebb zenekarát kapta meg, amely közel sem csupán a King Crimson skandináv válasza volt, hanem rengeteg sajátos hangzásbeli nyelvet és teljesen egyéni patoszt hordozott. Az Anekdoten a „Vemod” óta szellemes módon csiszolgatta a hangzását, és az elmúlt húsz év néhány legképszerűbb teljesítményét hozta létre a prog szín berkein belül, ezért olyan zenekar, amely minden progresszívrock-rajongó tiszteletét megérdemli.
Felállás
Nicklas Berg (házasságkötése után vezetéknevét Barkerre változtatta) – gitár, melotron
Anna Sofi Dahlberg – cselló, melotron, háttérének
Jan Erik Liljeström – basszusgitár, ének
Peter Nordins – ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Per Wiberg – zongora
Pär Ekström – kürt, kornett
Produkció
Anekdoten, Roger Skogh és Simon Nordberg
Számok listája
1. Karelia (7:20)
2. The Old Man & the Sea (7:50)
3. Where Solitude Remains (7:20)
4. Thoughts in Absence (4:10)
5. The Flow (6:58)
6. Longing (4:50)
7. Wheel (7:52)
8. Sad Rain (10:14)
