Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Brand X
Kiadó: Charisma Records
Megjelenés: 1976
Játékidő: 40:43
Értékelés: 4.5/5
A Brand X a brit jazz fusion egyik legizgalmasabb formációja volt. 1975-ben alakultak, öt rendkívül tehetséges jazz-rock zenész közös jammelésének gyümölcseként. Az eredeti dobos és énekes, Phil Spinelli, valamint a ritmusgitáros Pete Bonas még azelőtt távozott, hogy nekiláttak volna a hivatalosan sosem megjelent debütáló lemez felvételének, amelynek még abban az évben ki kellett volna jönnie. Az 1975 és 1976 közötti időszakból származó felvételek csak 1997-ben láttak napvilágot „Missing Period” címmel. A Genesis dobosa és énekese, Phil Collins Spinelli cseréjeként érkezett, és Percy Jones basszusgitárossal együtt a zenekar vezére lett.
Collinsnak a Brand X elsősorban mellékes jazz fusion játszótér volt azokra az időkre, amikor épp nem a Genesisszel volt elfoglalva, a mellékes projektet mégis mindig komolyan vette, amit a korai Brand X-lemezek általánosan magas színvonala is bizonyít, jóllehet nem ő volt a kvartett kulcsembere, csupán egy volt az egyenrangú tagok közül. Prog rock- és pop rock-énekesi későbbi híre miatt sokan elfelejtik, hogy Collins kiváló jazzdobos is volt, akinek a Brand X megfelelő szelepet jelentett a fusion ritmikai csavarjainak kiélésére, azokéra, amelyekre a Genesis tagjaként nem volt lehetősége, hiszen ott mindig viszonylag demokratikus volt a dalszerzés, és többé-kevésbé kerülték, hogy túlzottan eltévedjenek a jazzben.
Az angol jazz fusion-attrakció hivatalos debütálása, az „Unorthodox Behaviour” erősen magán viseli az amerikai jazz fusion-éllovas, a Mahavishnu Orchestra hatását, ahogy az együttes dobosának, Billy Cobhamnek a mesteri bemutatkozó lemezéét is, a „Spectrum”ét (1973). A Brand X soraiban nem volt John McLaughlin kaliberű gitáros, de John Goosdsall a második legjobb választás volt az elektromos gitárra épülő jazz fusionjükhöz. A billentyűs szerepet Robin Lumley töltötte be, Joanne Lumley ismert angol színésznő unokatestvére, aki később különféle jazz fusion és prog rock előadók lemezeinek producereként tette le a névjegyét. Rövid ideig Bowie kísérőzenekarának, a Spiders from Marsnak is tagja volt.
Az album teljesen instrumentális, ami nem meglepő, hiszen az akkori fusion uralkodó trendjeit követték, és így a zenekar története során csak néhányszor használtak vokált. A nyitó „Nuclear Burn” meglehetősen szégyenlős kezdés után játékos ritmikai kanyarokkal és oldott hangulattal igazi fusion-csemegévé alakul, kiélezett átmenetekkel és szellemes szólókkal elektromos gitáron és billentyűkön. Az „Euthanasia Waltz” ambient érzékenységtől roskadozik, amit a sokszínű ritmikai kollázs és az újszerű gitárfrázisok finom egymásutánja idéz elő. A „Born Ugly” a címéhez illően igencsak szellemes szerzemény, ringatózó funkos ritmikai szeszélyekkel és pajkos zongoraízekkel. A végletekig megfunkozott basszusvonalat hatalmas dobátmenetek, a pimasz elektromos gitár riffelése és elegáns zongoraszóló kíséri. Később okos, humoros improvizációba kezdenek, ami sikeresen megőrzi az egész kompozíció magas ambient intenzitását és változatosságát.
A „Smacks of Euphoric Hysteria” nem szűkölködik szabad improvizációban, bravúros gitármenetekben, csiripelő billentyűs textúrákban és kiszámíthatatlan ritmikai fordulatokban, miközben a végletekig feszült és teljesen oldott hangulat váltogatja egymást. A címadó szerzemény egyben az album legambiciózusabb darabja, ami a legtöbb jazz fusion zenekarnál íratlan szabály volt. Egyúttal a leggunyorosabb is. A bevezető ritmikus „óratiktakolás” szellemes, de még szórakoztatóbb a különféle billentyűs effektek és csengettyűk csiripelése. A ütőhangszerek sokszínű használata, élükön a cintányérokkal, játékos, huncut hangulatot teremt, mintha egy gyerekhomokozóból szólna. A Brand X kétségkívül a jazz fusion egyik nagy tréfamestere volt.
A „Running of Three” csiszolt kompozíció, rángatózó dobos krosszütésekkel és energikus gitárfutamokkal, amelyet szinte szétfeszít a döbbenetes sebesség, de a hangszereik mestereinek finomsága is. Goodsall szuperszonikus gitárszólója nyalánkság. A záró „Touch Wood” rendkívül nyugodt szerzemény, az album többi darabjához képest szinte gyászének, melankolikus zongorahangokkal és Jack Lancaster (ex-Blodwyn Pig) vendégszereplésével szopránszaxofonon.
A Brand X bemutatkozó lemeze mestermű lett, ami nem volt meglepetés, hiszen ezek az instrumentális nagymesterek a jazz fusion elméletében szerzett irigylésre méltó tudásukat könnyedén átültették a gyakorlatba. Annak ellenére, hogy sokan a Mahavishnu Orchestra brit válaszának nevezték őket, a Brand X-nek mindig teljesen sajátos megközelítése volt, amelyre bőségesen jellemző volt az angol humor, mind az improvizációkban, mind az intenzív hangulat megteremtésében.
Felállás
John Goodsall – gitár
Percy Jones – basszusgitár, marimba (5), akusztikus basszusgitár (7)
Robin Lumley – billentyűsök
Phil Collins – dobok, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZ:
Jack Lancaster – szopránszaxofon
Produkció
Brand X & Dennis MacKay
Számlista
1. Nuclear Burn (6:20)
2. Euthanasia Waltz (5:39)
3. Born Ugly (8:13)
4. Smacks of Euphoric Hysteria (4:26)
5. Unorthodox Behaviour (8:25)
6. Running on Three (4:37)
7. Touch Wood (3:03)
