Kiadó: Napalm Records
Megjelenés dátuma: 2020. 8. 21.
Producer: Andrew Kingsley
Az album hossza: 55.56 perc
Műfaj: Power Metal
A power metal talán nem az első műfaj, ami eszedbe jut Kanadáról, pedig tény, hogy jelenleg a heavy metal e szegletének egyik legforróbb bandája éppen onnan érkezik. Pontosabban Brit Columbiából. A zenekart még 2007-ben alapította Brittney Slayes énekesnő (igazi neve Hayes) a barátjával, Scott Buchanan dobossal, és az elkövetkező években három stúdióalbumot vettek fel, amelyek azonban nem igazán emelkedtek ki a tömegből, sem Brittney hangja, sem a zene eredetisége miatt. Aztán jött az Apex, a negyedik lemez, amely a csillagok közé, a metalslágerlisták csúcsa felé repítette a bandát. A koncepcióalbum végre megmutatta, mire képes a csapat, és igencsak üde szelet hozott a power metal vizeire, amelyeket jellemzően a svéd és a német zenekarok uralnak. Egy ilyen kiváló lemez után persze adja magát a kérdés: képesek az UtA-sok az új albummal megismételni, sőt, talán még túl is szárnyalni az Apexet?
A válasz igen! Az album a „Waking Dream” nyitódallal indul, amely lassan építkezik erőben és lendületben, majd remekül átfolyik a címadó „Abyss”-be. Ez a billentyűs futamaival és fülbemászó gitárdallamaival pillanatok alatt a bőröd alá mászik, és ütős számmá érik, amelyről az album büszkén a nevét kapta. Az utána következő „Through Stars” kissé visszaveszi a tempót: balladáról van szó, amely erősen kacsint a nyolcvanas évek hangzására, és egy nagyobb stadionban, több tízezres tömeg előtt is brutálisan jól szólna. De az album sokszínűsége még nem ér véget, és már jön is a „Legacy”, egy olyan szám, amely tisztelgésnek hat honfitársuk, Devin Townsend előtt: sci-fi hangulatú billentyűk és wall of sound, mintha magát Ziltoidot akarták volna megidézni az albumra. A kissé progresszív ritmusok, a fantasztikus gitárszóló és a vokálokkal megtámogatott hatalmas refrének tovább erősítik a világegyetem végtelenjében való utazás érzését.
A „Return to Me” a power és a melodic death metal keverékeként írható le. Az UtA ugyanis a tiszta ének mellett Grant Truesdell gitáros growlját is használja, amely kontrasztosan válaszol az énekre, és megint egyedi irányt ad a zenekarnak. Ezt a talán szokatlan keveréket folytatja a „Soulbound”, amely a billentyűk és a gitárok kombinációjával helyenként még a Wintersunra is emlékeztet. A „Faster Than Light” Dragonforce-os felvezetéssel indul, a címéhez illően gyors, és bizonyítja, hogy a banda kiválóan összeszokott, legyen szó Buchanan dobolásáról vagy a Truesdell/Kingsley szólókról, Brittney pedig egy pillanatra hangjának legmagasabb regisztereibe is felmegy. Ezután jön a nyolc perces epikus csúcspont, „The Wind That Shapes the Land”. A lassú akusztikus intró után a hangulat hamar klasszikus power metal ritmusokba fordul, tiszta és growl ének párbajába, progresszív szólókba, szintetizátoros betétekbe és hangulatváltásokba, amelyeket a zene hűen követ. Az utolsó előtti szám, a „Carry the Flame” lassít a tempón, és igazi AOR-ritmusban lépeget az album nagy fináléja felé. Andrew ezúttal megmutatja, hogy a gitár mellett az énekhanggal is remekül bánik, amely kiválóan kiegészíti Brittneyét. Az albumot az epikus „Afterlife” zárja. Ebben annyi zenei ötlet fonódik össze, hogy ha nem így lenne megvalósítva, könnyen állott kotyvalék is lehetne belőle. De nem az. A power és a melodeath ügyes összefonódása Francesco Ferrini (Fleshgod Apocalypse) orkesztrális betétekkel, valamint egy olyan kórussal, amellyel az Iron Maiden koncertjén sem vallanának szégyent.
Az Unleash the Archersnek sikerült. A Covid-19 őrület kellős közepén sikerült felvenniük és letenniük az asztalra egy kivételes albumot, amely többszörösen megérdemli helyét a power metal trónján. A remek koncepcióstory, amely már az Apexen elkezdődött (a zenekar azon gondolkodik, hogy képregényt ad ki a teljes történettel), a kiváló produkció, a változatosság és a zenei tökély az „Abyss”-t az idei albumkiadások legjavába emeli.
9.5/10
Számok:
- Waking Dream
- Abyss
- Through Stars
- Legacy
- Return To Me
- Soulbound
- Faster Than Light
- The Wind That Shapes the Land
- Carry the Flame
- Afterlife
Felállás:
Brittney Slayes – ének
Grant Truesdell – gitár, ének
Andrew Kingsley – gitár, ének, szintetizátor, produkció
Scott Buchanan – dobok
Vendégek:
Benjamin Arscott – basszusgitár
Francesco Ferrini – orkesztrális hangszerelés
Jacob Hansen – hangmérnök, keverés, mastering
