Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Tool
Kiadó: ZOO entertainment / Volcano Records / BMG Music
Megjelenés: 1993
Értékelés: 4.8/5
Amikor a grunge elérte a forráspontját, a rádiókban pedig a lágyabb, szelídebb rádiós elvárásokhoz igazodó punk szólt, a Tool kiadta az Undertow című albumát, amely kompakt módon emelte a metal mint zenei stílus tekintélyét, hiszen ezúttal valóban tartalmilag is többet tudott nyújtani az agyonhasznált frázisoknál és a naiv ikonográfiánál. A kereskedelmi siker felé vezető úton ijesztő vizualitással támadtak ránk, amely a nihilista, mégis szenvedéllyel és vággyal teli hangulatukat egészíti ki. A Black Sabbathból, alternatív tudományos elméletekből és keleti vallásokból, hitvilágokból egyforma mértékben merítő szonikus támadásuk megalkuvást nem ismer. Provokatív, rejtélyes, sértő és átkozottul vonzó. A Tool az Opiate utáni első kiadványával lefektette az alapját annak, hogy a tudatalattink tektonikus törésvonalai mentén kalandozzon: lassan, de kitartóan befurakodik oda, és tartósan ott is marad. Los Angeles a kilencvenes évek elején a hollywoodi álomipar csillogó, kaleidoszkópszínű máza mellett kapott egy felmutatott középső ujjat és a rendszer nyílt kritikáját is, post-grunge-os art-prog-alter-metal sámánok képében, akik már a nevükkel is minden földi, rendszerszintű béklyó lerázását hirdetik.
https://www.youtube.com/watch?v=63Bl5KiD90A
A lemez a Tool stúdiós életművének többi részéhez képest meglehetősen nyers. Már a nyitódal, az ‘Intolerance’ után világos, hogy senkit sem akarnak kímélni. A gitárvonal sivító, visszacsatolásoktól hemzseg, a basszus és a dobok pedig romboló ritmusblokkot építenek, amelybe pillanatokra törékeny, mégis vonzó Maynard-vokálok vannak beleépítve. A ritmus- és dallamérzék az alapvető vezérfonal, amely az első riffektől egészen a statikus zajban végződő végső kataklizmáig építi a feszültséget. A ‘Prison Sex’, a második szám a pedofíliával számol le, és a kellemes, táncra késztető ritmika ellenére a szövegek meghallgatására kényszerít, majd a dal második felében a dallam összeroppanásával a rettegés és a terror állapotába zuhanunk, amely szervesen kúszik végig az album hátralévő részén. A ‘Bottom’, amelyhez a legendás Henry Rollinst is megnyerték közreműködőnek, hétperces recitálás és intenzív maraton: az album különböző kiadásain a beszélt szövegből két eltérő verziót is készítettek, amellyel Rollins úr ébredésre szólít minket.
https://www.youtube.com/watch?v=hglVqACd1C8
Ami belőlük árad, az a filozófiai teltség, kifinomult ritmikai mintázatok bonyolultságával fűszerezve. Figyelmet követelnek. Sikoltva követelik, és odaszegeznek a székhez, vagy ahol éppen hallgatjuk őket. A művész a vérző sebeivel és megalkuvást nem ismerő intenzitásával áldozatot kíván a hallgatótól. A befogadó, aki tárt karokkal fogadja a filozófiát, a lakrimológiai evangélium új hírnökévé válhat. A sor megszakítatlan. A cél elérve. Csak a vereséget lehet beismerni, és a végeredmény egyértelmű. A pokoli sötétség meglehetősen kérlelhetetlen ölelése már itt és most jelen van. Nem kell várnunk a túlvilágra. A groteszk és a sokkoló jelleg itt célirányos, nem pusztán önmagáért való eszköz és cél. Nincs benne l’art pour l’art üresség. Csak konkrétság van, ettől fenomenális a Tool, és mondhatnánk, azon kevesek közé tartozik, akik puszta jelenlétükkel elemi ellenpólusai annak a vákuumszerű ürességnek, amelyet a legtöbb üresen kongó, beteljesületlen szerelmeken siránkozó, nemtörődöm módon befolyásolható, lélektelen, saját értelem nélküli zombi, minden kielégületlen melankolikus képvisel, akik hagyják, hogy az életük a semmibe folyjon, és mindenki, aki csak félig él, értelem nélkül. Az utolsó szám, a ‘Disgustipated’ nyílt gúny a szervezett vallások és az eredeti eszméhez, a tiszta esszenciához, az alaphoz való hűségre képtelenségük felett. Műszaki tökéletességével, zenei összetettségével és agresszív többrétegűségével az Undertow nemcsak sok olyan zenekarnak egyengette az útját, amely a bevásárlóközpontok körül tömörülő, mainstream kamaszközönségből vágyott kitörni, hanem empirikus bizonyítékot is szolgáltatott arra, hogy a metal egyszerre lehet intelligens, érzelmes és brutális.
Felállás
Danny Carey – dob
Paul d’Amour – basszusgitár
Maynard James Keenan – ének
Adam Jones – gitár
Produkció
Sylvia Massy & Tool
Számlista
1. Intolerance (4:54)
2. Prison Sex (4:56)
3. Sober (5:06)
4. Bottom (7:13)
5. Crawl Away (5:29)
6. Swamp Song (5:31)
7. Undertow (5:21)
8. 40 (6:02)
9. Flood (7:45)
10. Disgustipated (15:47)
AZ ALBUM HOSSZA: 52:31
