Under the Red Cloud

Szerző: Primož Novak

Előadó: Amorphis
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: year_month
Játékidő: 49:56
Értékelés: 4/5

A finn Amorphis az elmúlt évtizedben kivételes stabilitást mutatott: rendszeresen jelentkeznek új lemezzel, és a minőséget is tartják. Az ezredfordulón ugyanis nem voltak a legjobb formájukban, de az énekesváltással a zenekar újra megtalálta önmagát, és egyben meg is mentette a karrierjét. Hosszú pályafutása során több stílusváltáson ment keresztül: death metalként indultak, aztán rockba csaptak át, majd ismét a metalban horgonyoztak le, amely a dallamosságra és a progresszivitásra épül.

Az Under the Red Cloud-dal az Amorphis meg akarta őrizni modernségét, ami a stílusok összefonódásában mutatkozik meg. Az album a címadó dallal nyit, amelyen egy kellemes, játékos zongora vezet át egy meglehetősen tipikus Amorphis-dalba, fülbemászó dallamos gitárokkal és karakteres refrénnel. A második számmal, a The Four Wise Ones-szal azonban az Amorphis megmutatja agresszív oldalát is, amely a dallamos black metal elemeivel él. Itt jobban érvényesül Tomi Joutsen hörgése is. A változatosság az egész lemezen végigvonul, ami a jó produkciónak is köszönhető. Akadnak ütős, pattogós dalok és egy-két finomabb szám is. A zenekar mindig is használt folk metal elemeket. Az Amorphis ezt ügyesen építi be egy dalba, amelyben talán keleties dallam is felbukkan, így kissé elkerülik a közhelyeket, bár a Tree of Ages kifejezetten közhelyes, pattogós szám, amely lerágott csont folk metal jellegével inkább töltelékként hat. Az album a White Night című dallal zárul, amely meglehetősen melankolikus hangulatú, a női ének hozzáadásával pedig a Dark Tranquillity néhány dalára emlékeztet, amelyekben női énekkel igyekeztek több érzelmet vinni a zenébe.

A produkciót a zenekar a tapasztalt Jens Bogrenre bízta, aki eddig számos dallamos és progresszív zenekarral dolgozott, így Bogren kétségkívül olyan producer, aki tudja, hogyan kell úgy csiszolni a zenét, hogy az nagyobb tömegeknek is megfeleljen. Ennek megfelelően gondoskodott arról is, hogy a tagok kihozzák magukból a legtöbbet: Tomi Joutsen kiválóan kombinálja a dallamos és a hörgő éneket, a billentyűs Santeri Kallio játékával szépen megfűszerezi az egészet, sőt szólóbetétei is vannak, a Holopainen/Koivusaari gitárkettős pedig folyamatosan azon dolgozik, hogy a dalok dallamos, ütős és egyszerű riffekkel szépen gördüljenek. A dob és a basszusgitár nem lóg ki különösebben, a helyüket szilárdan kitöltik.

Az Under the Red Cloud tíz dalával mindenképp meggyőz. A zenekar következetességével nem akarja megrövidíteni a rajongókat, ugyanakkor kísérletezik is valami újjal, de itt szó sincs durva kirándulásokról, amelyekkel kockáztatnák a rajongótábor elvesztését. Mivel azonban a zenekar tizenkettedik stúdióalbumáról van szó, már nem várható komolyabb változás, amelynek alapján valamiféle karriercsúcsról beszélhetnénk.

Felállás

Tomi Joutsen – ének

Esa Holopainen – gitár (szóló)

Tomi Koivusaari – gitár

Niclas Etelävuori – basszusgitár, vokál

Santeri Kallio- billentyűk

Jan Rechberger – dob

Produkció

Jens Bogren

Dallista