Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Deck Janiels
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2016
Értékelés: 4/5
Az idő eszeveszetten repül. 2013-ban született meg a Deck Janiels bemutatkozó stúdiólemeze »On the Rocks« címmel, és máris itt a stúdiós folytatás, az »II«. Az ötös, amely Kamnik és Litija között, meg a kettő közti településeken szóródik szét, és lassan közeledik működésének első tíz évéhez, az »II.« albummal is hű marad a klasszikus rock’n’roll-hagyományhoz, mondhatni a hard rock alapvető örökségéhez.
A tíz új dal tele van egy megzabolázatlan stampedó adrenalinlökésével, amelyet bizonyítani vágyó mének potenciája vet el! Fő példaképüknek az AC/DC-t választották. Mivel jelentősebb letérés ettől a vágánytól nincs az albumon, párhuzamokat az ausztrál Rose Tattoónál és/vagy az amerikai AC/DC-„utánzó” Rhino Bucketnél is lehet keresni. Mindenképp szükséges még megjegyezni, hogy az album farkára felkerült a feslett Psycho Bitch! Egy „habzsoló” és kielégíthetetlen csajról van szó, aki menthetetlenül rácsavarodott a levegőben lévő hatalmas adag férfi tesztoszteronra, és akinek az aranzsálásán Lemmy Kilmister halhatatlan szelleme és felejthetetlen Motörhead-bandája fúj át, meg persze a punkos arrogancia fátyla is!
Oké! Annak ellenére, hogy a Deck Janiels nem hoz zenei forradalmat a színpadra, a saját anyag megalkotásához és előadásához szenvedéllyel, szívvel, rendkívüli lelkesedéssel és dacosan áll hozzá. Az »II.« album a bemutatkozó lemezhez képest még érettebb, víziójában még koherensebb és belsőleg egységesebb zenekart mutat. Ugyanígy hat a 10 penetráns rock’n’roll-romboló is, amelyek az aranzsmanokban összességében még meggyőzőbben működnek, mint az »On the Rocks« egyébként igen merészen felépített anyaga. A Deck Janiels egyszerűen szerez. A dolgokhoz elemi módon közelít. Minden egy gitárriffre épül, amely természetesen jó pár korsó sörrel tartozik inspirációért Angus Youngnak. A rockmesterség említett óriásainak „revitalizmusában” a Deck Janiels annyira elment a falig, hogy az Angus Young-féle riffhagyomány lelkes csomagolásában és újrahasznosításában itt le merem írni: a Deck Janiels 10 olyan dalt alkotott, amelyet az AC/DC soha nem volt képes felvenni.
Egyszerűen, elemien, nyers és lecsupaszított rockenergiával, amely hitelességével azonnal magával ragad. Bonyolítás és „smúzolás” nélkül, a „mid-eight” részeket is beleértve. A gitárfrázisokra rákapcsolódik Tine rekedtes, magas fekvésekbe törő éneke, amely stílusával és színével tovább szítja az AC/DC-asszociációkat. Az énekes a kezében tartja a győztes pókert is, a négy ászt: nagyon jól kezeli a metrikát, ahogy a szavakat a versszakokba helyezi, és dallammá kalapálja az éneket. Egyetlen ponton sincs olyan érzésünk, hogy a Deck Janiels srácai véletlenül is ügyetlenül bánnának az angollal. Ezt az erényt nagy kitűnőséggel sajátították el. És ez az egyik fontos adu, amely nagy energiaáramlást és az igazi rockfeszültség megteremtését szolgálja, amit az »II.« album az első perctől az utolsóig ontja magából. A tematika világos. Nők, kicsapongás, acélparipák! Pontosan ez kell egy igazi rock’n’roll bulihoz, és ezt követeli is meg!
A Deck Janiels az új albumával hatékonyan megerősíti pozícióját a szlovén zenei térképen, de Közép-Európa térképén is. Az »II.« album dalait kötelező élőben hallgatni. Az »II.« bizonyítja, hogy a zenekar a stúdióban rendkívüli koherenciát és belső ötletbeli összhangot ért el. A kompozíciók konkrétan megragadnak a magas oktánszámú égésben. Az album kemény, vaskos tökökkel van eljátszva. Szívvel, gúnyosan, punkosan és a rock’n’roll-hecc kiváló adagjával.
Felállás
Tine Žnidaršič – ének
Mitja Groznik – gitár
Gregor Vrtnik – gitár
Matevž Krašovec – basszusgitár
Jan Merčon – dob
Produkció
Deck Janiels & Gilian Adam
Dalok listája
Side I.:
1. Mr. H
2. Uncle Charlie
3. Rats
4. Open Highway
5. Voodoo Queen
Side II.:
1. Has-Been
2. Down to Hell
3. Wild Night
4. Fuck ‘Em All
5. Psycho Bitch
