Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Signal Red
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 2018
Játékidő: 53:01
Értékelés: 4/5
A Signal Red új formáció, de tapasztalt brit zenészek állnak mögötte. Igen. A Signal Red története a brit szigetekről indul, és ha a onnan érkező melodikus hard rockról beszélünk, joggal számíthatunk valamiféle művészi sajátosságra. A Signal Red viszont a kortársakhoz képest – ha a tagok számát vetjük össze – kicsit „felpörgetettebb”, vagyis teret nyit a torzított, felcsavart gitárriffeknek, amelyeket ráadásul rendesen megtámasztanak a susogó hangszerelések (vonósok) és a szintik. A billentyűk atmoszférát csempésznek a zenébe, és gondoskodnak a hangulatok drámai felépítéséről, miközben a dalokban korántsem elhanyagolható a pompázatosság sem. Igen. A refrének zenei értelemben ragadós, mohó fülbemászóságra törekszenek, amely hallgatás közben elsőre beüt. Természetesen többszólamú vokális harmóniákkal is fel vannak szerelve. Szerzői oldalról ügyesen megfaragott albumról van szó, amelynek talán csak annyi a szerencsétlensége, hogy az AOR-zene felfrissítése jóval előtte, már réges-régen megtörtént.
A Signal Redben így egyesítette erejét a brit rockszcéna két neves alakja: Steve Grocott gitáros (Ten, Sevendayz) és Lee Small énekes (Phenomena / Shy / Lionheart). Az album ötletei már 2013-ban kezdtek megszületni, amikor Grocott pihenőre küldte a Sevendayz zenekart, és felvette a kapcsolatot Smallal, mivel sokat olvasott és hallott róla a Shy utolsó albumához hozzátett munkája miatt. Small és Grocott gyorsan megtalálta a közös hangot, de a Signal Reddel kapcsolatos további lépésekkel várniuk kellett még egy kicsit, mert Grocottnak kötelezettségei voltak a Tennel, amely akkoriban egy rövidebb brit turnéra készült.
A dalok némi szigetországi melankóliát hordoznak, de ez csak időnként bukkan elő. Egyébként az „Under the Radar” rendkívül felemelő és pozitív album, amely „ünnepélyes” bombasztikával szólít meg, és – ahogy mondtam – ultramohó refrénekkel. Small nem az ösztönösen „soulos” megközelítést választja, mint például a Surveillance-szel készült munkáiban, hanem a Lionheart és a Shy utolsó albumához közelebb álló énekstílus felé hajlik. Ha már a Shy szóba került: az „Under the Radar” ezekkel a remek (és sajnos már elhunyt) brit AOR-veteránokkal keresi a kapcsolatot, csak – ahogy mondtam – kifejezetten felpörgetettebb, ami a gitárriffek kihangsúlyozását illeti. Érdekes, hogy az album bevezető rohamát csak a negyedik dal (Tell It To the Bees) oldja fel.
A Signal Red felismerhető kifejezésmóddal és életművel jelentkezik. Igyekszik megragadni a Shy utolsó korszakának nagyszerűségét, a Phenomena utolsó időszakával is összevethető, a Tennel összehasonlítva viszont teljesen más tészta. Utóbbival csak annyi párhuzam vonható, hogy Grocott az hangszerelésben intenzíven foglalkozik a billentyűk beépítésével is. Stílusrokonság azonban nincs, a cél – ahogy említettem – a dalok bombasztikusságának kibontakoztatása. Éppen ezek a billentyűk adják az albumnak az AOR-os pecsétet, vagyis a „nyolcvanas évek” műfajának elemeivel való kacérkodást, a felpörgetett gitártartalom ellenére. Grocott ugyanis elsősorban gitáros, és maga az album is gitárosan szólítja meg a hallgatót. A szólók igazi csemegék a fülnek, és a fickó erényei a „mid eight” szakaszokban ragyognak teljes fényükben.
Az album rendkívül kompaktnak hangzik, és pontról pontra egyenletes az elejétől a végéig. Kifejezetten a régi, brit gyökerű AOR-iskola rajongóinak íródott. Főleg azoknak, akik tökélyt keresnek. Hangzásban és szerzeményekben egyaránt. A hangzásvilág képszerűen kitöltött, rendkívül vibráló hangulatokat nyújt, a refrének pedig gyorsan megragadnak az emlékezetben. Mondhatjuk, hogy a Signal Red egy újabb rendkívül sikeres átalakulástörténet a régi iskolás AOR és hard rock műfajokból a modern melodikus rock aktái közé, hangsúlyos gitárfrazeálással és a kiváló Lee Small újabb brilliáns, áthatóan erős énekteljesítményével.
Felállás
Lee Small – ének, vokál (Phenomena / Shy / Lionheart)
Steve Grocott – gitár, billentyűk, vonósok (Ten)
Brian J. Anthony – basszusgitár (Steve Walsh)
Dave Anthony – dob (Dennis DeYoung)
Produkció
Brian J. Anthony
Dallista
1. Defiant (4:36)
2. Houdini (4:05)
3. Stronger (4:57)
4. Tell It To The Bees (3:57)
5. Monster Truck (5:15)
6. Pyramids Of Mars (4:44)
7. Emotions In Motion (4:25)
8. Highwire (4:40)
9. Making Contact (4:15)
10. Goth The Girl (4:04)
11. The Time Machine (7:59)
