Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Englund, Thobbe
Kiadó: Metalville Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 34:36
Értékelés: 2/5
Thobbe Englund, a svéd multiinstrumentalista, aki valaha a Sabatonban és a Winterlongban gitározott, a Raubtierben pedig basszusgitározott, most jelentette meg új stúdióalbumát „The Draining Of Vergelmer” címmel. Derék fickó, az biztos. Ambiciózus fiatalember. Mindenekelőtt kétségtelenül nagyon jó gitáros. Emellett multiinstrumentalista, zeneszerző és producer, aki a szólóanyagain énekesként is kipróbálja magát a főszerepben.
A negyedik stúdiólemezével tért vissza, ami a második azóta, hogy 2016 közepén kilépett a Sabatonból. Thobbe ezúttal három vendégénekest hívott meg, régi ismerősöket és cimborákat, akiknek (egyenként) markáns, felismerhető hangjuk van, és ez a dalokon is hallatszik. Mindazonáltal egyikük sem hagy maradandó nyomot, Thobbéval az élen sem. A „The Draining Of Vergelmer” az északi mitológia mítoszainak és legendáinak világába kalauzol, a Viking című dalban pedig Thobbe szándékosan meghagyta a svéd nyelvű verssorokat, hogy minél hatásosabban hozza közel a hallgatóhoz a vikingek hagyományhű kultuszát. Szólóból és a futamok, gitárfrázisok ambiciózus cizellálásából egy csomó van a lemezen, és Thobbe mestere a hangszerének. Ebbe nem lehet belekötni. Tipikus terméke a skandináv elektromosgitár-iskolának, amelyben már réges-rég elévülhetetlen nyomot hagyott Yngwie J. Malmsteen éppúgy, mint Kee Marcello (Europe), meg még egy sor kiváló skandináv gitáros, akik akár Thobbe nagybátyjai és apái is lehetnének.
Ez a lemez így nem túl meggyőző: a power metal újjászületésének felmelegített levesét tálalja fel a kilencvenes évek második feléből (amiben a „világi” Sabaton vagy Powerwolf sem jobb), a produkció szintjén pedig szintén nem üti meg az igazi mércét, mert többször kissé steril és vékony a hangzás. Mintha egy 1995 és 1999 között megjelent finn power metal album szólna. Vagyis idejétmúlt. Már csak a programozott dobok miatt is. Tiszteletre méltó ugyan, hogy Thobbe rendkívül elkötelezett, ambiciózus zenész, aki határozottan koncentrálva valósítja meg az ötleteit, de ezzel együtt az hangszerelésében sok naivitás látszik. Nem írhatod ugyanis a javadra, hogy a saját szólólemezed legjobb száma végül is a Malmsteen-eredeti feldolgozása, az I’m A Viking. Ez is jele annak, hogy ezúttal valami nem stimmel a dolgokkal. Még akkor sem, ha idevéded a saját szerzeményű Fingerspitzengefühlt, ami úgy szól, mintha valami Primal Fear engedte volna át Thobbénak, mert nem voltak vele eléggé elégedettek ahhoz, hogy felvegyék valamelyik saját stúdiólemezükre.
Mindenesetre, ha tüzes power metal-rajongó vagy, akinek semmi sem képes összetörni a „megrohadhatatlan metalszívét”, ezen a lemezen is bőven találsz majd okot a zenei örömre és elégedettségre. Ha nem, inkább kerüld el messzire, mert az élet túl rövid, a jó metalból meg túl sok van ahhoz, hogy az ilyen lemezekre pazarold az időt. Thobbének szüksége lenne néhány tanórára a producerkedés iskolájából, és több időt kellene töltenie idősebb zenészekkel, mert a Raubtier, a Sabaton és a Bloodbound tagjaival való haverkodás még jó darabig nem fogja felnyitni a szemét.
Felállás
Thobbe Englund – minden hangszer, ének
VENDÉGZENÉSZEK:
Joakim Brodén (Sabaton) – ének
Patrik J. Selleby (Bloodbound) – ének
Hulkoff (Raubtier) – ének
Produkció
Thobbe Englund
Számlista
- Thou Ancient, Thou Free (1:31)
- Illuminati (4:11)
- Heart of Metal (0:39)
- Fingerspitzengefühl 3:37
- Viking (3:22)
- Odins Hall (4:41)
- The Land Where You Belong (4:25)
- I Am a Viking (5:03)
- Aim and Fire (2:55)
- The Ghost & The Darkness (3:33)
