Visszatér az északi lány (2013)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Ljubljana / SiTi Teater / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 03. 13.
Látogatók száma: 230

A SiTi Teater újabb teltházas koncertjéért ezúttal Severa Gjurin volt a „hibás”. Megérett az idő, és a lány úgy döntött, hogy komolyabban építkezik a saját nevére, amely az évek során amúgy is megbecsültté és közismertté vált a szlovén zenei és szórakoztatóipari életben. A kísérőcsapatban maga mellett tartotta az Olivija társát, Dejan Lapanját (akusztikus gitár) és Gašper Peršlt (dob), a nagybőgőnél pedig fivére, Gal Gjurin helyére a rutinos veterán, Žiga Golob ugrott be.

A zsúfolt SiTi Teaterben Severa az Olivija-sztenderdek várt felidézésével kényeztette a jelenlévőket: felcsendült a „Najini gozdovi”, a „Ledena”, a „Kadar sva sama”, a „Nimam več”, a „Brez sramu in brez strahu” és a „Kjer je toplo”. Ezek a „levetkőztetett” változatok karnyújtásnyira hozták a közönséghez Severa bájosan símogató hangját. Az „unplugged” (organikus-akusztikus) zenei kísérletezés intim, ünnepélyes, de korántsem visszafogott estéjét az újabb keletű „Mlini in vetrovi” nyitotta meg, Severa pedig a remek repertoárjával igazolta, hogy rendkívül magabiztos, határozott zenei egyéniség, aki egyszerűen élvezi a szerepét, miközben átadja és megosztja a zenei üzenetet a néppel. Az est egyik színfoltja az Avtomobili klasszikusának, az „Obsedela sva sama” című dalnak az átdolgozása volt, szinte eklektikus rendezésben szólt a „Pesem za babice”, ahol a kíséret vezérdallamát Golob vette át nagybőgőn, Severa pedig énekben egyszerű dúdolással tartotta a dallamot.

Különösen a szívekig hatolt a Prapapir „Ali je še kaj prostora tam na jugu?” című számának kiváló feldolgozása, a nemrég megzenésített „Sej vame” Mila Kačič tollából, amely a vallomás mélységével ragad magával, valamint a két újabb dal, a „Ti si moje srce” és a „Kakor da se nič ni zgodilo”. Éppen az újabb feldolgozások, amelyek az őszinte spontaneitás jegyében születtek a közelmúltbeli közös „jam”-eken Borut Činč, a szlovén zene úttörője és veteránja társaságában, és megjelentek a „Časovne skice” albumon, gyújtottak különösen a színpadon.

Az énekesnő rendkívüli magabiztosságát az is sugározza, hogy Severa külföldi előadók néhány igényesebb sztenderdjét is elővette: Neil Young „Harvest Moon” című dalát, Bob Dylan „Not Dark Yet” című számát, a zárásban az R.E.M. „Oh My Heart” című számának feldolgozását, ráadásként pedig Leonard Cohen „Hallelujah” című dalát. Azokon a számokon, ahol Severa egyedül fogta a kezében az akusztikus gitárt (kísérők nélkül a színpadon), a fellépés néhány hibája megmutatkozott. Egyszerűen gyenge a keze. Egyszerűsítette a fogásokat, amennyire csak lehetett, mégis, egy-egy húr megütése, főleg barré-fogásnál, „fojtottan” szól. A lány néhányszor keresgélt is az akkordváltásoknál. Itt még rengeteg gyakorlásra lesz szükség. Severa mindezeket a gitáros gondokat kitűnő énekkel hozta helyre. Ebben nincs kétség. A hangja végig szélesen a produkció előterében állt. Mindezt a remek hangulatú Lapanja–Peršl–Golob-trió alkalmazkodó és odaadó kísérete mellett. Mégis. Azokon a pontokon, ahol csak akusztikus gitár kísérte Severa énekét, sokkal jobb lett volna, ha a gitárháttért végig Dejan Lapanja adja.

Valami viszont tény. Severának különleges hangja van. Olyan hang, amely a feldolgozás-repertoár egyedi karakterű értelmezésén át hatásosan olvad át egy teljesen új, még nem hallott és kipróbálatlan kalandba, amely a jazz-kabaré élményéhez közelít. A küldetés mindenben sikerült. Az emberek szívből szívták magukba Severa érzékiségét, helyenként üdvözülését, de törékenységét és lányos tisztaságát is. Álca nélkül! Mindenben szervesen és természetesen!

Severa az estét megfűszerezte Mia Žnidaričnak, a szlovén jazz-soul divájának szóló tisztelgéssel is az „Iskre” című számban, a koncert végén pedig a Vlado Kreslinnel való közös munkára emlékeztetett Prešeren versének, az „O, Vrba” című költeménynek a megzenésített változatával.

Újabb varázslatos este telt el egy szempillantás alatt a SiTi Teaterben, pedig az előadás csaknem két órán át tartott. Ez bizonyítja a tömörségét és azt a lenyűgöző módot, ahogyan Severa Gjurin a zenei tájat megfesti. Kivételes tehetségű, karizmatikus, rendkívül széles zenei látókörű lány. Úgy tűnik, van valami a Gjurin családban, ami genetikailag szigorúan be van kódolva: a tagjai a színpadra és a kamerák elé születtek. A önálló koncertek kezdete tehát szilárd alapokra épül Severa Gjurin számára. Reméljük, hogy a jövőben saját szerzemények is csatlakoznak mellé, és hogy a feldolgozások az aranzsmanokban is tovább érnek majd, a színpadi előadáshoz igazítva!