Szerző: Rok Klemše, Aleš Podbrežnik
Helyszín: Orto bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. szeptember 25.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépő!)
A Kadilnica of Death idei évadját a medvodei, újjáéledt rock ‘n’ roll gazfickók, a Street Creeps nyitották meg. A N.J.C. (ének), Jamnik (gitár), Štuhec (basszusgitár), Križaj (dob) felállású kvartett nagyjából 2011 óta járja a koncertpódiumokat, a RockLine pedig a híres komeni Metal Mania Open Air fesztivál legutóbbi kiadásán kapta el őket először – a RockLine-beszámoló ITT! Az óta a – mondhatni még „tejfogas” – koncert óta, egy friss nyári augusztusi délutánon, sok víz lefolyt a Dunán, a srácok pedig az elmúlt két évben bőven szedtek fel tapasztalatot és tudást, és ezzel a színpadi magabiztosságukat is feljebb tolták. Ezt bizonyították az Orto barban adott koncerten! Leginkább Nejc frontember sokkal magabiztosabb, fejlettebb énekes megközelítésében látszik ez, de a másik három fiú mozgásán is, akik a kis színpadot hamar megszelídítették és uralmuk alá hajtották. A banda sajnos nem kapott túl jó hangot, így a közönség a Street Creeps fellépése alatt érthetetlen morajlást hallgathatott, amit főleg a túlságosan feltekert basszusok okoztak. Akárhogy nézzük, a saját anyagra építő zenekar fellépése újabb lépés volt a zenei víziója megvalósítása felé. A Street Creeps határozottan más zenekar, mint amit a „szlovének és a rock” társítás általában az ember elé tár. A Street Creeps felturbózottan hangos rock ‘n’ roll rosszfiúk, akik a Twisted Sisternél és a Mötley Crüe-nél tanultak, kőkemény arroganciával és punk rock-os fuvallattal felszerelkezve, a sminkelés és a színházi elemek alapján pedig azt is mondhatjuk, hogy a karizmájukban a „sleaze” súlya is ott van! A zenekar végig kompakt, összeszokott és – ahogy mondtam – magabiztos benyomást keltett. Összhangban a fejlődésükkel. A hangzás sajnos nem volt a legjobb, ami kicsit elrontotta a koncert élvezetét, de összességében bátor és hiteles volt az est! Reméljük, a srácok minél előbb összehozzák a stúdióbemutatkozó lemezüket. Ehhez sok sikert kívánunk nekik!
A másik fellépő, a maribori Battle X is csak most gyűjti igazán a koncertkilométereket, lassan készül a bemutatkozó lemezük is, mégis jó néhány fokkal feljebb emelték a csütörtök estét. Mariborot az elmúlt években nemcsak a megvadult kapitalizmus válsága gyötri, hanem – legalábbis ami a metált illeti – a zenei alkotás válsága is. Talán éppen a Battle X a megváltó a Stájerország fővárosát átható csendben, belőlük ugyanis valóságos vihar tör elő (alkotói) energiából. A fiúknak azon a csütörtökön sikerült az este valószínűleg legjobb hangzását beállítaniuk: a gitárok úgy égtek, mint a maribori radarok, a ritmusszekció pedig úgy zúzott, mint a gránitkockák. Bár a Battle X hangzása elsősorban a thrash metalra épül, a fiúknak több műfaj felé kitekintve sikerül nagyobb változatosságot és dinamikát vinniük a zenébe. Hallani, hogy az egyik legnagyobb inspirációjuk az old school Metallica, de a thrash ősatyáira emlékeztető gitárdinamikához modern hatások is társulnak, mint a Machine Head, a Pantera groove-ja és a Motörhead rock ‘n’ roll lüktetése. A saját szerzeményekben, mint a Break Your Bones és a Circus of Trust, a Battle X kiváló hangszeres tudást mutat: elsősorban az érdekes szólók, a ropogós riffelés és az ütős dobolás nyűgözött le, az összeszokottság tekintetében pedig az egész kivételesen magas színvonalú. A hangszeres oldalhoz képest az ének kicsit lemarad, abban még bőven van tér a fejlődésre, de az est abszolút meglepetésének i-jére a Črnina dobrog drugara kiváló előadása tette fel a pontot.
Száz év után visszatértek az Orto színpadára a nagy öregek… na jó, a hazai metalszíntér nagy öregje, Nicky és a God Scard. Új felállásban mutatkoztak be: Nickyhez nemrég csatlakozott Bojan Sinkovič (gitár; ex-Root ‘a Balluta, ex-Almost Rage), Samo Mrak (dob; ex-Entreat) és Miha „Obleey” Oblišar (basszus; ex-túl-sok-hogy-felsoroljam, hehe). Az új trió új energiát lehelt Nickybe és a zenekarba, messziről látszik ugyanis, hogy szomjazzák (még inkább: szomjasak) a színpadot. Közel tíz éve annak, hogy megjelent az első lemez, az … and We Could Have It All…, és a To Have It All klip, amit még a nemzeti tévében is láthattunk, a God Scard pedig láthatóan végre közeledik a második lemezhez. A műsor zömét így új dalok tették ki, amelyek logikus folytatásai a God Scardtól megismert hibrid metalnak, csak még brutálisabbak és egyúttal dallamosabbak, valahol a Machine Head stílusában. A God Scard-srácok végigdübörögtek egy ütős szetten, ami meggyőzött ugyan, de idővel kicsit ismétlődni kezdett, mert a dalokat bántja a túlzott hasonlóság. Az esetleges egyhangúságot azonban Nicky ismét felrázta utánozhatatlan konferálásaival, ezúttal főleg azzal talált be, hogy a következő dal arról szól, hogyan sírt a Terminátor közben. God Scard, várjuk a lemezt!
A Kadilnica of Death tehát belevágott az új évadba, és bár a mostani nyitány nem vonzott akkora tömeget, mint a premier, a csütörtök esték kezdenek „kötelezővé” válni. Legközelebb már október 23-án koncert lesz, amikor a Morost mutatja be bemutatkozó lemezét, a Solace In Solitude-ot!
Képgaléria
