Üdv a háromórás Pearl Jam-odüsszeián! (2014)

0 21

Szerző: Urban Bolta
Fotók: Jernej Vene

Helyszín: Stadion Nereo Rocco / Trieszt / Olaszország
A koncert dátuma: 2014. 06. 22.
Látogatók száma: 25. 000
Jegyár: 70€

Két év telt el azóta, hogy a kilencvenes évek amerikai rockóriásai, a Pearl Jam ismét ellátogattak az Óvilágba. Két éve a turnéjuk még nagy ívben elkerülte Szlovéniát, most viszont a szlovén rajongók szó szerint a küszöbükön találják a koncerteket. A többéves távollét a Pearl Jamnél amúgy semmi szokatlan – elég csak a kilencvenes évek közepén a Ticketmaster koncertcég ellen indított bojkottjukra gondolni, aminek következtében az együttes akkoriban a pénzügyi összeomlás szélére került. De egy olyan bandáról beszélünk, amely kinőtte egykori műfaji besorolását, felvette a kor ritmusát, és ez a Pearl Jamnek az aranykora után több mint két évtizeddel is hatalmas népszerűséget hoz.

Az új európai turné keretében nyugati szomszédunknál két koncertet adtak, és öt napot töltöttek ott. Néhány napja előbb a milánói San Siróban léptek fel, amely Európa egyik legnagyobb futballstadionja, majd a triesztiek Nereo Rocco stadionjában, ahová a szlovén Pearl Jam-rajongók egész csapata útnak indult, ki tudja, hányféleképpen. A közönség soraiban lengő sokszínű zászlókból – kanadaiak, chileiek és dél-afrikaiak is akadtak bőven – ítélve a teltházas nézőtér az egész világról érkezett vendégekből állt, ami újabb bizonyíték arra, hogy a Pearl Jam már rég globális jelenséggé vált.

A megalomán esemény szervezése hibátlan volt. A tömegközlekedés a koncert előtti órákban is bírta a terhelést, az információ minden lépésnél kéznél volt, a sikátorok sarkain nem nyüzsögtek illegális szuvenírárusok, még a biztonsági őrök is Pearl Jam-logós pólót viseltek, és ami a legfontosabb: a koncert pontosan, sőt, még a meghirdetett este kilenc óra előtt néhány perccel el is kezdődött. Az olaszokat általában slampos koncertszervezésükről ismerik, de úgy tűnik, ezen a téren is jó irányba változnak a dolgok.

Az est nyitódala, az Elderly Woman Behind the Counter in a Small Town akusztikus bevezetőként szolgált, és a hasonló hangulatú Low Light, majd Black után is a Pearl Jam hangulatok között játszó, képszerű kollektívaként mutatkozott be, mielőtt a Why Go és az Animal már gázt adott, és keményebb gitárfelhozatallal is szolgált. Nem sok olyan zenekar van, mint a Pearl Jam, amely a pályafutása minden korszakából válogat a koncertrepertoárba. A triesztiek vezérfonala az aktuális „Lightning Bolt” album bemutatása volt (a kritikát itt olvashatod), mélyen belenyúltak a kultikus debütálásukba, a „Ten”-be (1991) is, az idővonal többi részét pedig a közbeeső lemezek dalai töltötték ki, azokéi is, amelyek olyan időszakban jelentek meg, amikor a csillaguk (kereskedelmi szempontból) nem ragyogott teljes fényében.

Az előadás központi alakja nem lehetett más, mint a frontember, Eddie Vedder. A 49 éves zenész az évek során a banda megtestesítőjévé vált, ezért a színpadon rá hárul az összekötő és motiváló szerep, még ha félénk természete miatt ez nem is áll jól neki. A legenda szerint Vedder az együttesbe való felvételekor csendes, magának való srác volt. Valószínűleg épp ez a szimpatikus vonás segítette hozzá a hatalmas népszerűséghez a rockóriások közé emelkedése során, hiszen a fellépései földhözragadtak és mesterkéletlenek, ami még a stadionban is intimebb fényben mutatta meg a tömegnek a zenekar grunge-világát. Vedder többször élt a már bevált fogással, hogy a közönséghez az ő anyanyelvén szóljon, az évek során viszont láthatóan elhagyta egyik védjegyét: a látványos mászkálást a színpadi építményeken.

A koncert legérzelmesebb pillanatát a Come Back hozta. Vedder néhány napja elhunyt legjobb barátjának ajánlotta, így a szám záró részének szavai – „ohhh I’ll be here,come back, come back” – még erősebben csengtek a fülekben. Az álmos, álmodozó pillanatokat az Even Flow slágere fordította hamar ugrálós indulóvá, hosszú instrumentális középrésszel, amely alatt Mike McCready gitáros még a hátán is eljátszotta a gitárszólót. A legismertebb dalokat – közülük a rendes műsor végén elhangzó Rearviewmirror előadását érdemes kiemelni – az ötös szélesre húzta, élő koncertformát lehelt beléjük, és ravaszul gondoskodtak a refrének többszöri ismétléséről.

A színpadra visszatérve a zenekar jobb ismerői is megkapták a magukét: a Pearl Jam eljátszotta a Mother Love Bone, a grunge igazi úttörői Chloe Dancer / Crown of Thorns című dalát, amelyben Jeff Ament basszusgitáros és Stone Gossard gitáros játszott. A maratoni fellépés ellenére a Pearl Jam a két ráadásban sem kímélte az energiáját, a legütősebb, garázsrockosan kaotikus Life Wasted és Porch számokat egyenesen a végére tartogatták.

Az ötös a koncert ezen részében a reflektorok játékos lengetésével szórakoztatta a közönséget; a reflektorokba kamerákat szereltek, a felvételek pedig a színpad két oldalán elhelyezett nagy kivetítőkre szegezték a nézők tekintetét. Abból a lelátóból, ahol a Rockline csapata ült, jól látszott a kiterített, hatalmas, hosszúkás olasz zászló a „Keep on Rockin’ in the Free World” felirattal. A hangulat a „Ten” két gyöngyszeme, az Once és az Alive után forrpontig hevült, a stadionkoncertek teljes varázsa pedig a fent említett Neil Young-himnusszal tört rá az éjszakára. Ezernyi torok egyetlen dallamban, ezernyi szív egy pillanatban ugyanabban a hippi himnuszgondolatban egyesülve. Libabőrös lett az ember, a teltházas helyszín gyönyörű hangulata pedig a stadionreflektorok felkapcsolásával vizuális formát is kapott.

A közel háromórás együttlét után a triesztiek még sokáig fognak beszélni a Pearl Jam-koncertről. Hiába drágítja a koncertipar folyamatosan a jegyárakat, és hiába extrém drágák manapság, minden befektetett cent megtérült, a Pearl Jam remek formája pedig csak még jobban felcsigázta szlovén rajongóik étvágyát, akik tizenöt év után végre újra látni szeretnék az amerikai rockóriásokat a Triglav alatti kis országban is. Az idő majd megmutatja, teljesül-e a kívánság!

Setlista

1. Elderly Woman Behind the Counter in a Small Town
2. Low Light
3. Black
4. Sirens
5. Why Go
6. Animal
7. Corduroy
8. Getaway
9. Got Some
10. Given to Fly
11. Leatherman
12. Lightning Bolt
13. Mind Your Manners
14. Deep
15. Come Back
16. Even Flow
17. Down
18. Unthought Known
19. Infallible
20. Whipping
21. Do the Evolution
22. Rearviewmirror
—————–
23. Let Me Sleep
24. Chloe Dancer
25. Crown of Thorns
26. Jeremy
27. State of Love and Trust
28. Wasted Reprise
29. Life Wasted
30. Porch
——————
31. Better Man
32. Once
33. Alive
34. Rockin’ in the Free World (Neil Young cover)
35. Yellow Ledbetter

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik